Apple iPod touch 4 médialejátszó teszt

Belső

Ha egy szimpla médialejátszóról lenne szó, a hardverről nem lenne érdemes sokat beszélni, hiszen az egyetlen kérdés az lenne, hogy képes-e a filmeket gond nélkül lejátszani. Az iPod touch 4 azonban szinte egy okostelefon képességeivel rendelkezik, így például hozzáfér az App Store-hoz is. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy elég teljesítménye van-e az ott elérhető programok futtatásához. Nos, a helyzet az, hogy bőven elég, hiszen majdnem teljesen az iPhone 4 hardverét építették bele, az 1 GHz-es Apple A4 processzorral, de csak fele annyi (256 MB) memóriával. Ezzel egyébként az iPod touch ugyanazt tudja, mint az iPad, tehát semmiképp sem nevezhetjük gyengének.

További extraként itt van két kamera. Az első 640×480, a hátsó 960×720 pixel felbontású. Akárhogy is nézzük, mindkét adat rendkívül gyenge, ha állóképeket készítünk – ám a hátsóval ugyanilyen felbontású mozgóképeket is lehet rögzíteni, ami viszont már egész jól hangzik, és a végeredmény sem okoz csalódást, bár sem autofókusz, sem segédfény nem áll rendelkezésre.

Az iPod touch 4 felszerelésének részét képezi egy Bluetooth és egy WLAN adapter is. A WiFi 802.11b/g/n hálózatokkal kompatibilis. GPS vevő és FM rádió nincs a készülékben, gyorsulásérzékelők viszont vannak, így a lejátszó mindig tudja, hogy éppen milyen irányban tartjuk. Ennek egyrészt a kezelői felület egyes részeinek forgatásakor látjuk hasznát, másrészt a játékok, programok irányításakor.

Alighanem az egész készülék legérdekesebb és legismertebb alkatrésze a képernyő, ami 3,5”-os és 960×640 pixeles felbontású. Ez 326 DPI-s képpontsűrűséget jelent, ami leírva is jól hangzik, de még akkor is impozáns, ha a HTC Desire 254 DPI-s értékével vetjük össze. Bár az iPod touch nem az iPhone 4 IPS paneljét használja, a kép így is gyönyörű, különösen ami a felbontást illeti: akinek jó szeme van, az akár nagyítás nélkül is elolvashatja a legtöbb weboldalt.

Az alapértelmezett betűméretnél a karakterek tökéletesek, az egyes pixelek gyakorlatilag nem is láthatóak, a filmek/fotók lejátszása pedig (ha kihasználjuk a rendelkezésre álló felbontást) szintén hatalmas vizuális élmény.

Amiért az iPod touch 4 mégsem az ideális PMP, az a 3,5”-os méret és a 3:2-es képarány – e kettő együtt azt jelenti, hogy filmnézés közben elég kicsi képet kapunk, összehasonlítva mondjuk a nagyobb androidos telefonok 3,7”-es és körülbelül 16:10-es képarányú kijelzőivel.

Kezelőfelület

Kevés ember van, aki ne találkozott volna az iPhone-ról ismerős kezelői felülettel – ha másért nem akkor azért, mert rengeteg telefon és más eszköz másolta már le. A készülék bekapcsolásakor a lezárt főképernyőhöz jutunk, amelyet a lent elhelyezett csúszka eltolásával oldhatunk fel. Ez az a bizonyos feloldási módszer, amelyet az Apple annyira egyedinek ítélt, hogy le is védetett. Lejátszónk további védelme érdekében egy négyjegyű kódot vagy egy tetszőleges bonyolultságú jelszót is beállíthatunk, és ha úgy kívánjuk, a tízedik hibás próbálkozás után az iPod touch 4 törli a rajta található valamennyi adatot.

A főképernyő a megszokott, négyzethálós elrendezésben tartalmazza az ikonokat, amelyek sorrendjét mi magunk is testre szabhatjuk. Ehhez csak „nyomva kell tartani” valamelyik ikont pár másodpercig, és máris nyugodtan húzogathatjuk őket ahova szeretnénk.

A kezdőképernyők számát természetesen bővíthetjük, illetve módosíthatjuk az alul elhelyezkedő, négy ikont tartalmazó sávot is. Ez minden kezdőképernyőről elérhető, így ide érdemes azokat a programokat kirakni, amiket a leggyakrabban használunk.

Az alapértelmezés szerint kezdőképernyők közül a bal szélső a beépített kereső – ennek segítségével először az iPod tartalmában kereshetünk, legyen az névjegy, feljegyzés, vagy éppen multimédiás állomány. Külön gombok segítségével persze tovább is mehetünk, és megnézhetjük a netes találatokat illetve a wikipédiát is. Érdekes módon az alapértelmezett beállítások nálunk a Kontaktok ikont a második (vagy harmadik, ha a keresést vesszük az elsőnek) képernyőre helyezték, miközben bőven volt még számára hely az első kezdőképernyőn is.

Bár a készülékben van helyzetérzékelő, ezt nem minden program használja ki – a naptár vagy a térkép például nem, de a jegyzetfüzet és a részvények igen.