LG 47LD950 passzív (polarizációs) 3D LCD-tévé teszt

3D – passzív vs. aktív

Az LD950-as széria kivételével az összes kapható 3D tévé aktív szemüveges rendszert használ. Vajon miért? Mi a két technológia között az alapvető különbség?

Az aktív szemüveges rendszereknél a bal és a jobb szem számára készült képet a tévé felváltva jeleníti meg, a szemüveg pedig a „másik” szemet mindig kitakarja. A polarizációs 3D esetében ugyanakkor a két kép egyszerre jelenik meg, az LD950 esetében például minden második sort a bal, minden első sort a jobb szem lát csak. Ebből sok minden következik! Az első és legfontosabb dolog az, hogy a passzív rendszer esetében az effektív felbontás 3D esetén feleződik – és éppen ez az, amiért a gyártók egyelőre az aktív rendszereket részesítik előnyben, ott ugyanis megmarad a Full HD. (a RealD dolgozik a problémán, és már be is jelentett egy passzív Full HD rendszert, ami 2011-ben érkezhet meg.) A második fontos dolog az, hogy az aktív szemüveg esetében a szem nem látja folyamatosan a képet, ha valakinek elég érzékeny a szeme, akkor az érezheti is a vibrálást (persze nagyon enyhén, még annyira sem, mint egy plazmatévé esetében). Mindkét technológiából következik az is, hogy a szemünkbe jutó fényerő csökken. A passzív szemüveges rendszernél durván a fényerő fele jut el a szembe, aktív rendszernél viszont ennél nagyobb, egyes mérések szerint 60-70%-os a csökkenés (feltéve, hogy nem módosítunk a beállításokon).

Jelentősen eltérőek az aktív és a polarizációs 3D-hez használt szemüvegek is; előbbiek akkuról vagy elemről működnek, nehezek és drágák. Egy négytagú családnak könnyen 100 ezer forintba is kerülhet, ha plusz három szemüveget kell vásárolni. A polarizációs szemüvegek ezzel szemben könnyűek és olcsók, darabjuk legfeljebb ezer forintba kerül. A passzív szemüvegek további előnye, hogy dioptriás változatban is elkészíthetők, így aki már eleve szemüveges, annak nem kell a tévénézéshez két szemüveget felvenni.

Szeretnénk eloszlatni egy tévhitet is; mivel a passzív rendszereknél a gyártók körkörös polarizációt használnak, teljesen mindegy, hogy a szemüveget hogyan tartjuk, az adott szemnek szánt fény át fog jutni rajta. (A színt minimális mértékben viszont befolyásolja, hogy mennyire „egyenesen” nézzük a tévét, de csak annyira, amennyire az az alábbi képeken látszik). Valójába éppen az aktív szemüveg az, ahol a fejünket elforgatva csökken a fényerő, 90 fokban tartva pedig semmit sem látunk.

De mindez csak technológia; lássuk, milyen a passzív 3D a gyakorlatban!

3D – mit tud a 47LD950

Először is, nézzük a részletességet. Amint azt már korábban említettük, a rendszer úgy működik, hogy szemüvegben minden második sort a bal szem, minden első sort pedig a jobb szem lát. Az effektív felbontás 1920×540 pixel tehát. Tovább rontja a helyzetet, hogy az LD950 egyelőre nem kezeli rendesen a frame-by-frame beérkező jelet. A tévé jobb képet ad, ha a forrás alakítja át a streamet side-by-side formátumúra. A teszt során így mi is side-by-side képtovábbítással dolgoztunk, egyébként ezt a formátumot használják a kábeltévék is. A tévé a 3D-s Blu-ray lejátszók többségével szintén remekül használható, mert ezek támogatják a side-by-side megjelenítést. A csapda annyi a dologban, hogy így viszont már nemcsak a sorok, hanem az oszlopok száma is feleződik; azaz az effektív felbontás 3D-ben csak 960×540 pixel.

Bár ez még mindig jobb minőséget ad, mint a DVD, sajnos a 720p-t már nem éri el, és egyértelmű, hogy nem kaphatunk olyan éles képet, mint amit egy shutteres 3D-s LCD- vagy plazmatévé nyújtani tud. Ennek függvényében egyértelmű, hogy jobb lett volna, ha a sorok helyett az oszlopok számát osztja el az LG, hiszen akkor marad a 960×1080 pixeles tartalom – talán majd a következő verzióban. A 47 colos tévét ennek megfelelően 3D esetén elég messziről, kb. 3 méterről érdemes nézni. Az alábbi képen ugyanazt a képet mutatjuk meg, szemüveg nélkül, majd szemüvegben, jól látszik, hogy a második esetben minden második sor fekete.

Szerencsére az, hogy csak minden második sor látszik, még abban az esetben is, ha a tévét közelebbről nézzük, csak a legritkább esetben tűnik fel; akkor is legfeljebb csak az ívelt és átlós formáknál, ahol a szép ívelt vonalvezetés helyett apró lépcsők alakulhatnak ki.

Ami a térérzetet illeti, side-by-side tartalommal a 47LD950 kitűnő. A shutteres LCD-tévékkel ellentétben a tévé nemcsak mélységérzetet ad, hanem a tévéből kiugró embereket, tárgyakat is láthatunk. Igaz, a képméretből adódóan az élmény még mindig nem annyira meggyőző, mint az IMAX mozikban. Viszont akkor, ha a tévé alakítja át a tartalmat ilyen formátumúra (két Full HD streamből), gyengébb az eredmény, az elektronika valamiért nem tudja jól „összefésülni” a képkockákat, amitől kicsit tovább csökken a részletesség. Mivel a tévé képe egyáltalán nem vibrál, és a szemüveg is könnyebb, a polarizációs szemüveg viselése kevésbé megterhelő – de hozzátesszük, hogy szerintünk az aktív rendszerek sem vészesek e szempontból. Az alacsonyabb felbontás előnye, hogy a tévé jótékonyan elfeledteti azon hibák egy részét is, ami a „rossz” 3d-s filmekre jellemző. Ugyanakkor az alacsony effektív felbontás és a kisebb kontraszt miatt az élmény összességében nem jobb, mint a Panasonic VT20-asénál. Nagyobb effektív felbontással viszont az LD950 könnyen versenyben lenne a legjobb 3D-s képet adó tévé címéért, ami nem feltétlenül igényelne Quad Full HD panelt sem, lehet, hogy elegendő lenne az is, ha a sorok helyett az oszlopszámot felezné az LG.

Egy kérdés marad csak: vajon a polarizációs rendszer képes-e tökéletesen kiszűrni a crosstalkot? Nem, azonban az áthallás mértéke egészen minimális, az LD950 hozza azt, mint amit a plazmatévék, sőt, talán még jobb is valamivel. A szemek közötti áthallás egyáltalán nem zavaró… Feltéve, hogy a tévét szemből nézzük. Ha a nézési szög 10-15 fokkal eltér a merőlegestől, akkor már masszív az áthallás, 40 fok környékén pedig már felcserélődik a két szemnek szánt kép.

A 3D üzembe helyezése a 47LD950 esetében sem volt bonyolult, lévén, hogy a 3D-hez külön gomb van a távirányítón. Amint említettük, az elektronika viszont egyelőre nem képes arra, hogy a frame-by-frame jelből kicsomagolja a két képkockát és átalakítsa, így a jelforrásnál is kell egy kicsit a menüben kutakodnunk.

3D-ben sajnos elég kevés a beállítható paraméter; a színprofilok közötti váltás mellett a 3D üzemmódját állíthatjuk, valamint arra van még lehetőség, hogy a két szem képét felcseréljük.