Panasonic VIERA GT20 (TX-P42GT20E) 3D plazmatévé teszt

3D

Korábban már említettük, hogy a GT széria a G és a VT széria között helyezkedik el sok szempontból, és ez alól a 3D néhány aspektusa sem kivétel. Korábban már említettük, hogy más a panel, más a kontraszt és más az elektronika. Ezek a dolgok, de főleg az utóbbi, a képminőséget is befolyásolja – szerencsére csak minimális mértékben. A legnagyobb, szabad szemmel látható eltérés ugyanis az, hogy a TX-P42GT20E esetében a plazmatévéknél állandóan jelenlévő, de az optimális nézési távolságból már láthatatlan, a technológiából eredő képzaj 3D módban erőteljesebb, mint amilyen az 50 colos VT20-nál volt. Ez kis mértékben a részletesség rovására is megy – a különbség azonban szerencsére csak marginális.

Emellett eltérés a 3D-ben csúcsot jelentő VT20-asokhoz képest, hogy tesztünk alanya csak 3D Ready, azaz alapból nem jár hozzá egyetlen szemüveg sem. Ez azért jó, mert a tévé árába nem épül be a szemüveg ára, így a 42 colos GT20 olcsó. Persze minden relatív. A TX-P42GT20E 399 ezer forintos árával éppen 100 ezer forinttal kerül kevesebbe, mint a TX-P42VT20E, és emellett külön jó, hogy egy most futó akció keretén belül a Panasonic két szemüveget is ad ajándékba a tévé mellé – igaz, nem a legújabb modellből, hanem abból a típusból, amit egyébként az első 3D-s tévékhez mellékeltek. (Vagyis a nem tölthető, CR2032-es elemről működő TY-EW3D10E-ről van szó). A 399 ezer forintos ár ugyanakkor máris nem annyira kedvező, ha a G20-as szériához hasonlítjuk a tévét, abból ugyanis ez a méret (42 colos) már csak 230 ezer forintba kerül, azaz a 3D 170 ezer forintos többletet jelent.

A szemüveg, amint említettük, ugyanaz mint ami a korábbi VT20-as tévékhez is jár(t); aktív shutteres elven működik, azaz a tévé 200 Hz-es képfrissítés mellett minden szemnek felváltva 100-100 képet küld másodpercentként, a szemüveg pedig felváltva kitakarja a „másik” szemet. A működési elvet az alábbi video kiválóan szemlélteti, a 3D megjelenítési módokról pedig bővebben ebben a cikkben írtunk. Az 500 forintos elemmel a Panasonic 120 órás készenléti időt ígér, ami kb. 70 filmre elég – a jelenlegi 3D kínálattal ez akár egy évig is kitarthat.

A menü felépítésén alapvetően nem változtatott a Panasonic, így a 3D-s funkciók továbbra is külön csoportban kaptak helyet, amit legegyszerűbben a VIERA TOOLS gombbal, majd a 3D kiválasztásával érhetünk el.

A 2D-3D üzemmódok közötti váltás 3D forrás esetén automatikus, így szerencsére nem kell minden esetben a menüben turkálni. Az újdonság az, hogy a kétdimenziós források esetében ki lehet választani a 2D-3D konverziót, valamint ez esetben a mélységérzetet is szabályozni lehet. 3D-s tartalom eseté a szokásos opciók érhetők el: kiválaszthatjuk az auto (frame-by-frame), a side-by-side és a top-bottom megjelenítési módokat, felcserélhetjük a képek megjelenítési sorrendjét, illetve bekapcsolhatjuk az éljavítást. A 24p 3D módban is bekapcsol automatikusan.

Crosstalk szempontjából a plazma technológia továbbra is előnyben van, a két szem közötti átfedés gyakorlatilag csak akkor figyelhető meg, ha a kontraszt nagyon nagy (pl. fehér betű fekete háttér előtt) és ebben az esetben is csak kis mértékben. Ugyanez nem mondható el a phosphor trail effektről, de szerencsére a helyzet nem vészes, és az új panelnek köszönhetően ez a képhiba is csak minimális mértékben, főleg fekete-fehér tartalom esetén jelentkezik.

A VT20-as tévékhez hasonlóan a GT20-as elektronikája sem kompenzálja a fényerő csökkenését és a szemüveg „lencséjének” színét 3D módban (a szemüveg miatt mindkét szembe csak a fényerő kevesebb mint fele jut el, illetve az LCD panelnek zöldes alapszíne van). Manuálisan lehet kompenzálni persze, de ez nagyobb fogyasztással jár. A tévé szoftverének nagy hibája, hogy a tökéletes 2D és 3D beállításokhoz még a színprofillal is variálni kell, az elektronika ugyanis nem tárolja el külön a beállításokat a két üzemmódra.

3D térérzet, 2D-3D átalakítás

A térérzet minden fent leírt hiányosság ellenére remek, továbbra is azt mondjuk, hogy a 3D-t a Panasonic rakta össze a legjobban. Legfeljebb a kisebb képméret miatt mondhatjuk, hogy a TX-P42GT20E nem nyújt annyira jó élményt, mint az 50 colos VT20E. A térérzet persze nyilván attól is függ, hogy milyen tesztanyagokat nézünk, de az összhatás remek. Az továbbra is érvényes, hogy a tévéből kiugró tárgyakat csak a legritkább esetben láthatunk, inkább az a jellemző, hogy a mélység hátrafelé érzékelhető (de ez szinte minden 3D-s tévére igaz). A megjelenítés során az egyetlen probléma az lehet, hogy a nagy kontrasztú helyeken a nem vízszintes vagy függőleges élek megjelenítése nagy kontraszt mellett nem tökéletes, de ez az összhatást jelentősen nem befolyásolja.

A GT20-as tévék azért is érdekesek, mert a Panasonic kapcsán itt került elő első ízben a 2D-3D konvertálási lehetőség. Ez kimaradt az első VT20-as tévékből, de a 42-46 colos változatokban már benne van. Kissé furcsa helyzet, a VT20-as sorozatban a 42 és 46 colos modellek tudnak valamit, amit a nagyobb képátlójú társak nem.

A Panasonic eddig nem akart 2D-3D konverziót beépíteni a tévéibe, mondván, hogy azzal nem lehet pótolni a direkt 3D-s tartalmakat. Ezzel tökéletesen egyetértünk, a Panasonic időközben azonban megváltoztatta a véleményét, és a GT20-as valamint a 42, 46 colos VT20-as tévék már tudnak 3D-be konvertálni. A Panasonic valószínűleg csak azért döntött a beépítés mellett, mert ez a lehetőség megtalálható a Samsung, az LG, a Sony és a Sharp tévéiben is, így nem lehet lemaradni. Az eredmény viszont tényleg nem meggyőző: amíg a dedikált 3D-s anyagokkal a Panasonic tévéket tartjuk a legjobbnak, a 2D-3D konverzió a leggyengébb azok közül, amit eddig láttunk. Egy ilyen konverziónál eleve kisebb a mélységérzet, de a Panasonic jelenlegi megoldása kisebb mélységérzet ad más gyártók hasonló megoldásaival összehasonlítva is. Nem hivatalos forrásból egyébként úgy tudjuk, hogy a Panasonic tévéi elég egyszerű módon számolják a második képet, és az olyan – egyébként fontos – információkat mint például a képen belüli kontraszt, nem is veszik figyelembe.