Panasonic GT50 (TX-P42GT50E) 3D plazmatévé teszt

Belső

Ahogyan a bevezetőben is említettük, a Panasonic szinte teljesen száműzte a nem 3D-s modelleket, ami abból a szempontból nem tűnik jó hírnek, hogy tavaly a gyártó a 3D-s paneleket még nem tudta tökéletesen vezérelni. Kíváncsian vártuk, hogy vajon a helyzet megváltozott-e 2012-re.

Az új év minden esetre új panelt is jelent, a Panasonic immáron a 15. generációnál tart, amelyet ezúttal NeoPlasma Black néven illet. A panel az előző generációkhoz hasonlóan természetesen továbbra is 600 Hz-es képfrissítést alkalmaz, azonban a gyártó megváltoztatta a képfrissítési jelölését, és a GT sorozatot 2500 Hz-es jelzővel (2500 Hz Force Field Drive) illeti. Az elnevezés abban az értelemben csalóka, hogy a panel semmiképpen sem jelenít meg 2500 képet másodpercenként, ez az érték csupán csak elméleti, és azt jelzi, hogy a 0,0004 ms-os válaszidőt alapul véve elméletileg ennyi képkocka megjelenítésére volna lehetőség. A Panasonic lépése ugyanakkor maximálisan érthető, ha figyelembe vesszük, hogy az LCD-tévék gyártói manapság 800-1000 Hz-es értékekkel dobálóznak, hiszen valahol a képfrissítési frekvencia hivatott kifejezni azt, hogy egy-egy készülék mennyire alkalmas mozgóképek megjelenítésére. És, mivel iparági szabvány nincsen, a gyártók időről időre egymásra kell, hogy licitáljanak.

A szokásos képjavítók természetesen rendelkezésre állnak, az elektronika az IFC bekapcsolásával másodpercenként 100 képkocka megjelenítésére képes, támogatja a 24p-t, van 3D és THX mód is – utóbbi 2D-ben és 3D-ben egyaránt beállíthatók.

A tévé első bekapcsoláskor megkérdezi, hogy otthon vagy üzletben szeretnénk-e használni. Itt mindenképpen az otthoni beállítást kell választanunk, ha természetes színeket szeretnénk. A TX-P42GT50E elektronikája a szokásos színprofilokat támogatja; van dinamikus, normál, játék, fénykép, mozi és THX üzemmód, valamint két teljesen egyéni színprofil is (feltéve, hogy a menüben bekapcsoltuk a haladó beállításokat). Újdonság, hogy a THX profilnak van egy fényes környezetre optimalizált változata is. A színprofilok 3D módban sem változnak, de a THX neve THX 3D-re módosul.

Az alapbeállítások szokás szerint nem mutatnak túl jó képet, de érdekesség, hogy a gyártó ezúttal nemcsak a képélességgel és a gammával bánt nagyvonalúan, hanem egyes színprofilok esetében a lefedett színtér is érdekes képet mutat. Persze elég, ha van egy olyan színprofil, ami közel van a tökéleteshez, és ez a TX-P42GT50E esetében teljesül is, a THX színprofil ugyanis már alapból is közel tökéletes képet nyújt. Érdekesség, hogy az ifsccc beállítások ezúttal nem a THX profil értékeit tartalmazzák alapesetben, hanem a mozi színprofillal mutatnak harmóniát, ezért, ha ezek valamelyikéből indulunk ki, akkor az átlagosnál többet kell állítgatni – és még így sem feltétlenül kapjuk meg ugyanazt az eredményt, mint THX profillal. A következő oldalon ezt természetesen bővebben is kifejtjük.

Az optimális beállítások részletes felsorolása helyett ezúttal a THX mód kiválasztását javasoljuk, plusz a képjavítók és az öko mód kikapcsolását; így 97 cd/m²-es fényerőt, 0, 011 cd/m²-es feketét 8800:1-es kontrasztot, 6300K-s színhőmérsékletet és 2,2-es gammát kapunk. A deltaE átlagos értéke 2,1 (3 alatt az eltérés az elvárt és a megjelenített színek között már nem jelentős), a legnagyobb eltérés pedig 5. Összességében a teljesítmény nagyjából azonos azzal, mint amit a tavalyi GT30-as széria tudott, a fekete gyengébb valamivel, de ezt, amint később látni fogjuk, a tévé más területeken kompenzálni tudja.