Panasonic GT50 (TX-P42GT50E) 3D plazmatévé teszt
Képminőség
Fekete, kontrasztarány
Ha plazmatévé, akkor kiváló feketét és kiváló kontrasztarányt várunk el, a Panasonic TX-P42GT50E pedig nem is okozott csalódást e téren, még a tavalyi GT30-as szériához képest is van némi előrelépés. Igaz, ezt inkább csak számokban tudjuk kifejezni, szemre akkor sem igazán lehetne megmondani a különbséget egy GT30-as és egy GT50-es feketéje között, ha a két tévét egy koromsötét szobában, egymás mellett tudnánk összehasonlítani. A szokásos, fekete és fehér területeket is tartalmazó tesztábrával 0,11 cd/m²-es feketét mértünk, ami a THX színprofil 97 cd/m²-es fényerejével együtt 8800:1-es kontrasztarányt eredményezett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tévé ennél valamivel mélyebb feketét is tud, 0,01 alá is sikerült „bemenni” vele, ha csak fekete képet jelenítünk meg, azonban a gyakorlatban ennek nem sok hasznát vesszük, ezért maradtunk a 0,011-es értéknél. (Azt érdemes még figyelembe venni, hogy az LCD-tévék ilyen jó eredményre legfeljebb a háttérvilágítás sötétítésével képesek, ami, amint arra már sokszor rámutattunk, mindenképpen a részletesség rovására megy.)
A korábbi években megszokott gyakorlatnak megfelelően a gyártó a maximális fényerőt ennél a tévénél is limitálta, legfőképpen a fogyasztás kordában tartása érdekében – színhelyességük okán ezúttal (is) csak a THX illetve az ifsccc üzemmódokkal foglalkoztunk. Teljesen fehér (vagy legalábbis elég világos) kép esetén az elektronika a maximális fényerőt 100 cd/m² környékén maximalizálja THX módban és 80 cd/m² környékén ifscc módban. Előbbi még bőven megfelelő, mert a plazmatévéknél az ajánlott fényerő (sötét szobában) 90 cd/m² az ifsccc mód viszont már sötét lehet, nappal pedig biztosan nem elég.
Nappali használatra egyébként is a THX Bright Room mód javasolt, ami a gamma eltolásával (1,9-re) és a fényerő növelésével (190 cd/m²) egészen élvezhető képet és még mindig jó színhelyességet nyújt, igaz, 250 watt körüli fogyasztással is számolnunk kell.
A tévébe egyébként elvileg ugyanaz az Infinite Black Pro filter került, mint ami a tavalyi GT30-as széria tagjaiban is működött, ez azonban nem a fekete mélységét növeli, hanem a panel tükröződésének csökkentésével fényes szobában javítja a megjelenített színek élénkségét.
Szürkeárnyalatok
A szürkeárnyalatos tesztben a tévé nagyon jól teljesített, tapasztaltunk némi előrelépést a tavalyi GT sorozatokhoz képest – de igazából e térnem már a GT30-as elektronikájával is elégedettek voltunk, így a különbség egészen minimálisnak mondható. A színátmenetnél sem komolyabb lépcsőket sem elszíneződést nem láttunk (ami nem jelenti azt, hogy nem is volt, THX módban például egy nagyon enyhe kékes árnyalatot fel lehet fedezni műszerrel, de mivel ez a teljes fényerő tartományban egyenletes, nehezen vehető észre), egyedül 10%-os fényerő alatt nem teljesen stabil a színmegjelenítés, de sokkal kevésbé éreztük ezt problémának, mint akár a GT30 esetében.
Aki tökéletesre szeretné beállítani a tévét, annak jó hír, hogy a 2 és 10 pontos gammakorrekcióval valamint a színenkénti (GRBCMY) finomhangolás lehetőségével ezt megteheti, persze mindehhez mérőműszer is szükséges.
Az árnyalatok finomságának további javítására (de nem a színtér növelésére) szolgál(na) a menüben a 1080p Pure Direct mód is, amely elvileg minden olyan esetben megjelenik a menüben, amikor a fogadott képanyag Full HD felbontású. A valóságban sajnos ez nem feltétlenül van így, 24p jelforrás esetén például nem mindig jelent meg – valószínűleg a jel tömörítésétől függően jelent meg az opció vagy sem. Az igazság azonban az, hogy túl sokat nem veszítünk vele, a részletességre a legtöbb esetben nincsen hatása ennek a paraméternek. Ami miatt mégis előnyös lehet bekapcsolni, az az, hogy az elektronika elvileg minden képjavítót kikapcsol (deinterlace, zajszűrés), PC-vel és Blu-ray lejátszóval tehát ez lehet(ne) az optimális beállítás. Különbséget azonban nem igazán fedeztünk fel a ki- és bekapcsolt állapotok között – pedig a BDT500-at is kötöttük a tévére, amivel elvileg kihasználható lenne ez a funkció.
Fényerő egyenletessége, betekintési szögek
A plazmatévéktől megszokhattuk, hogy a fényerőeloszlás közel tökéletesen egyenletes, és a Panasonic TX-P42GT50E ennek az elvárásnak meg is felel. Minimális eltérés csak középen van, ahol valamivel (pár százalékkal) nagyobb a fényerő, ám ez olyannyira nem mondható zavarónak, hogy normál esetben akkor sem tűnik fel az eltérés, ha direkt ezt keressük.
A betekintési szöget az Infinite Black Pro szűrő egészen minimális mértékben befolyásolja, de mivel sem a panel tükröződése nem jelentős, sem dizájnos üveg előlap nincsen, a kép oldalról nézve is szép, a színek nem torzulnak és a kontraszt sem csökken.
Képminőség – SD
Az elmúlt években az LCD-tévék gyártói szinte tökéletesre csiszolták a képjavító technológiákat, aminek szépen meg látszik is az eredménye – egészen addig, amíg nem kerül egy plazmatévé a szemünk elé. SD tartalommal véleményünk szerint továbbra is ez a technológia a nyerő; noha rossznak az LCD-k távolról sem mondhatók, a GT50-essel (és úgy a plazmatévékkel általában) való fej-fej melletti csatában valamennyi típus elvérezne.
A technikai dokumentáció szerint a Panasonic az idei modellek esetében kis mértékben javította a deinterlace szűrő működését, valamint az MPEG-zajszűrést is, ám őszintén megvallva ezek hatása nem igazán érzékelhető; előbbi már évek óta jól működik szinte minden tévé esetében, az MPEG-zajszűrést pedig továbbra sem találjuk annyira hatékonynak, ezért továbbra is a kikapcsolása mellett érvelünk. A gond vele az, hogy nem csak a valóban hibás részeket tűnteti el, hanem fontos részleteket is, ami egy SD tartalomnál, ahol eleve kevés a képpont, nem jó pont. Ráadásul a zajszűrésre nincs is igazán szükség, mert a plazmatévékre jellemző, kissé zajos kép dolgozik helyette is, mint ahogyan a plazmatévék ezen velejárója remekül elfedi a felskálázást követő élesítés negatív hatásait is.
Amit bátran kijelenthetünk: aki nagyméretű tévét akar, de azon főleg csak SD felbontású anyagot nézne, annak a GT50-es egy kiváló választás.
Képminőség – HD
Nem túl nagy meglepetésre a tévé képe nagyfelbontású tartalmakkal kiváló. A színek tökéletesek, élénkek, de nem túl harsányak, az árnyalatok megjelenítése (THX és ifsccc módban) szép, a fekete és a kontraszt kiváló, a gamma a legsötétebb árnyalatok kivételével szintén a helyén van, és a részletességre sem lehet panasz. Ez utóbbi gyakorlatilag tökéletes, még azzal együtt is, hogy ahogyan korábban említettük, a színek a sötétebb területeken nem teljesen pontosak. A kép nem csak akkor tűnik teljesen természetesnek és tökéletesnek, ha Blu-ray lejátszóról hajtjuk meg a tévét, hanem nagyfelbontású digitális tévéadásokkal illetve akkor is, ha számítógépről 1080p-s tartalommal látjuk el – de egyébként a részletesség és a képélesség akkor is csak egy hajszálnyival gyengébb, ha 720p-s MKV fájlokat használunk. (A digitális tévéadások és az MKV-k az erősebb tömörítés miatt több képhibát jelentenek, ám visszautalva a korábban mondottakra, a plazmatévék alap képzaja ezeket gyakorlatilag teljesen eltűnteti.)
Ha nagyon bele akarunk kötni valamibe, akkor azért találunk apróságokat, a kép például hajlamos a sötétebb területeken vízszintesen csíkozódni, ha a kép ugyanabban a „magasságban” máshol világos, ám ez a gyakorlati használat során legfeljebb a filmek végén a stáblistánál jelenthet némi anomáliát – és akkor is nagyon kell néznünk ahhoz, hogy észrevegyük. Emellett, a videofileknek lehet gond, hogy a THX és az ifsccc mód között mérlegelni kell; előbbi normál fényerőt ad, de cserébe a 10%-os fényerő alatti területeken a gamma alacsonyabb a kelleténél, utóbbival viszont, bár ez utóbbit szinte teljesen kompenzálhatjuk, cserébe 80 cd/m² körüli maximális fényerővel kell beérnünk. És végül az elektronika 0-ra állított képélesítéssel is hozzányúl valamennyire a képhez, vagy legalábbis nekünk úgy tűnt – ám ez az optimális nézési távolságról szerencsére egyáltalán nem látszik.
A teljesség kedvéért megemlítenénk, hogy amennyiben a tévét világosban nézzük, akkor a THX Bright Room opcióval kapjuk a legjobb képet, azonban ilyenkor az 1,9-es gamma és a panel természetes tükröződése miatt a részletesség a nagyon sötét és a nagyon világos területeken egyaránt csökken valamelyest.
Blu-ray filmekkel a 24p természetesen adott, 4:4 leképezéssel, köztes képkockák kiszámolásával vagy anélkül is. A 24p-t külön nem kell ki-bekapcsolgatnunk, ez a funkció automatikusan aktív, ha a jelforrás ezt engedi, míg az interpolációt az IFC engedélyezésével kérhetjük.
Mozgóképfelbontás
A Panasonic plazmatévéinek mozgásfelbontása már egy ideje 1080 sor vagy legalábbis majdnem 1080 sor. Az egyedüli problémát eddig az jelentette, hogy a gyorsan mozgó felületeknél a lokális képzaj esetenként nagyon erős volt, még akkor is, ha amúgy homogén színű volt a mozgó felület. Ezt az anomáliát a Panasonic a TX-P42GT50 esetében sem tudta teljesen eltüntetni, a jó hír azonban az, hogy ez majdnem sikerült neki – hozzátesszük, hogy THX és ifsccc módban. A normál és a dinamikus színprofiloknál ugyanis a jelenség sokkal jobban megfigyelhető volt, bár zavarónak még ezekkel sem mondtuk volna. Kiváló összehasonlítási alapnak bizonyult a 42 colos ST50-es, amely a GT50-essel együtt vendégeskedett nálunk, és elöljáróban annyit elmondhatunk, hogy az ST50-et ez a probléma sokkal jobban érintette, bár zavaró még ott sem volt.
Mit jelent mindez a gyakorlatban? Nagyon röviden annyit, hogy a gyorsan mozgó objektumoknál, főleg azok széleinél, elvileg a részletesség csökkenhet – a mozgás sebességétől függően nagyon rövid ideig akár jelentős mértékben is. Ami miatt ez mégsem jelent nagy problémát, az az, hogy az SD adásoknál nincsen elég részlet, kis túlzással nincs miből csökkenni, míg a Blu-ray lemezeknél a 24p miatt (feltéve, hogy az interpolációt kikapcsoltuk), minden képkocka négyszer jelenik meg egymásután, vagyis a tévé számára egyetlen mozgás sem lesz túl gyors. A legjobban akkor figyelhető meg ez a jelenség, ha a tévét set-top-boxról, PC-ről vagy játékkonzolról hajtjuk meg (itt ugye 50/60 Hz a képfrissítés), de még ekkor sem vészes a dolog. Egyébként meg lehet próbálni az interpolációt minimális fokozatban, ami némileg segít elfedni ezt a problémát.
PC/játékkonzol
Játék módban a tévé a lehető legtöbb képjavítót kikapcsolja, aminek köszönhetően az input lag egészen alacsony, mindössze 23 ms. A pixelpontos megjelenítés lehetősége természetesen szintén adott, de nem elég a helyes méretarányt kiválasztani, a menüben az overscant is ki kell kapcsolni.
Hangminőség
A Panasonic TX-P42GT50 a két aprócska hangszóró mellé egy „mélynyomót” Is kapott, ám ez csupán 8 cm-es átmérőjű, így teljesítménye csak arra elég, hogy a tévé ne legyen teljesen dobozhangú. Ha a filmezést komolyan gondoljuk, akkor külön hangrendszer használata javasolt.
