Huawei Ascend G300 okostelefon teszt

Hardver

A telefon középkategóriás volta a hardverkiépítésben nagyon jól megfigyelhető. Amíg a felsőkategóriában kétmagos, a csúcskategóriában pedig négymagos rendszerchipekkel találkozhatunk, a Huawei a G300 esetében megelégedett az egymagos, 1 GHz-es Qualcomm MSM7227A-val (amely már ARM7-es alapokon nyugszik). Persze ez a CPU sem lassú, normál használathoz tökéletesen elegendő a teljesítménye, gondban igazából csak akkor lehetünk, ha játszanánk is a telefonnal – erre a mai csúcsmodellek értelemszerűen sokkal jobbak. Ha másért nem, akkor azért, mert az Adreno 200-as GPU sem tartozik ma már a leggyorsabbak közé. A processzor 512 MB RAM-mal gazdálkodhat, a belső memória mérete pedig 2 Gbájt. A rendszer és az előre telepített programok elég sokat elfoglalnak ebből, de a fennmaradó 700 Mbájt tárhely még mindig nem kevés alkalmazások telepítéséhez – a zenegyűjteményünket azonban már csak akkor tudjuk magunkkal vinni, ha egy memóriakártyát is veszünk a telefonba.

A szintetikus teszteken a mobil nyilván nem tud labdába rúgni a csúcskategóriás modellek mellett, Quadrant alatt például csupán 2088 pontot sikerült elérnie, míg a legújabb csodák közül a Samsung Galaxy S III 5 ezer pont feletti teljesítményre képes. Másik tesztprogramunk, az AnTuTu a következő eredményeket adta (az SD írási és olvasási sebességek memóriakártyától is függenek):

A 4 colos kijelző a kategóriában teljesen átlagosnak mondható 480×800 pixeles felbontással bír. A panel IPS, színei szépek és fényereje is elég volt ahhoz, hogy napfényben is olvashatók maradjanak a feliratok. Oldalról, fentről vagy lentről nézve sincsen színtorzulás, azonban a fényerő és a kontraszt gyorsan csökken.

A kapcsolódási lehetőségek tárháza bőséges, de nem teljes. A mobilba n-es WiFi, Bluetooth 2.1 és HSPA adapter egyaránt került, utóbbi sebessége 7,2/5,76 Mbps. Emellé A-GPS, giroszenzorok, digitális iránytű és FM-rádió is került a telefonba, az NFC chipet azonban már kispórolta a Huawei, pedig az lett volna igazán nagy dobás, ha az egyre terjedő digitális pénztárcákat is támogatja a mobil. A giroszenzorok működésével ezúttal sem voltunk teljesen kibékülve, néha akkor is „elfektették” a telefon képernyőjét, ha letettük az asztalra.

Kezelőfelület

A Huawei G300-on az Android 2.3.6-os verziója fut, azonban, ha minden jól meg, akkor ez már csak pár hétig lesz így, mert a kínai gyártó júniusra ígérte az Ice Cream Sandwich, azaz az Android 4.0 frissítést. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ez milyen funkcionalitásbeli változást hoz, de gyaníthatóan a felhasználói élmény nem változik meg gyökeresen a mostani verzióhoz képest.

A Huawei a nevesebb gyártókhoz hasonlóan nem tartotta meg az Android gyári felhasználói felületét, helyette egy harsány színekkel tarkított, de nagyon jól használható UI-t kapunk. A felület sebességére összességében nem lehet panasz, ami részben annak köszönhető, hogy a Huawei nem pakolt mindenhová 3D-s effekteket – ami nem jelenti azt, hogy nincsenek is ilyenek, de számuk szerencsére kevés. A gyári felülethez képest újdonság, hogy alulra négy fix gomb került, ami az öt főképernyő mindegyikén megjelenik, ezekkel a programokat, a telefon funkciót, az SMS üzeneteket illetve a böngészőt érhetjük el. A fix gombok feletti terület minden képernyőn 4×4 ikon számára elegendő. A főképernyők számát nem lehet módosítani, de legalább van áttekintő nézet és a jobb szélső képernyőről jobbra haladva átugorhatunk a bal szélső felületre is.

Eltérés a gyári felülethez képest, hogy a programok ikonjait tartalmazó lapok között jobbra-balra lapozhatunk, a lezáró képernyő gyűrűs megoldása pedig az Android 4.0-ra hajaz, mintsem a 2.3-as verzióra – viszont a telefon feloldása mellett nemcsak a kamera alkalmazásába léphetünk be közvetlenül, hanem megnézhetjük a hívásnaplót illetve az SMS-eket is. Sajnos a Huawei arra nem gondolt, hogy az itt szereplő négy (vagy inkább három) alkalmazást le is tudjuk cserélni.

A mobil kezelőfelülete természetesen még több ponton is eltér a gyári Android 2.3-as felülettől, azonban a további változtatások már inkább csak a felhasználói felületet érintik, a funkcióválasztékot nem bővítik. Összességében dicséretes, hogy az Ascend G300 tulajdonosoknak sem kell az alap felhasználói felületet használni, ugyanakkor azt azért látni kell, hogy a Samsung vagy éppen a HTC sokkal több extra szoftvert ad a telefon mellé – persze sokkal drágábban.