HTC One X okostelefon teszt

Kezelőfelület (HTC Sense 4.0)

A telefonon az Android 4.0.3-as verziója fut, „tetején” a HTC védjegyének számító Sense felhasználói felülettel, amelynek legújabb, 4.0 verziószámra hallgató változata éppen tesztalanyunkkal debütált, lévén, hogy az idei felhozatalból a One X jelent meg a boltokban elsőként. Tesztünk megjelenése előtt nem sokkal azonban megjelenti a 4.1-es változat is, amely néhány fontos funkció működését változtatja meg – a mobil már nem volt nálunk, amikor a Sense 4.1 elérhetővé vált, de a fontosabb módosításokra a szövegben kitérünk.

Kétség sem fér hozzá, hogy a Sense a HTC telefonok legnagyobb vonzereje, a többi gyártó véleményünk szerint még mindig nem tudta elérni sem látványban, sem funkcionalitásban, sem használhatósában azt, amit a tajvani gyártó nyújtani tud. Persze más gyártók kezelőfelületeivel sincsen nagy gond, de a Sense esetében érezhető leginkább az, hogy minden jól átgondolt, minden tökéletesen a helyén van.

Ami rögtön feltűnhet, az az, hogy a rendszerben nincs meg az a fix sáv, ami a gombokat tartalmazza az Ice Cream Sandwich OS alatt – ahogyan korábban már említettük, ezek helyett a HTC valódi gombokat alkalmaz, így több a kijelzőn a hasznos terület. Menü gomb viszont nincsen, így, ha az alkalmazás megkívánja, sajnos a HTC is kénytelen az alsó részt levágni. Kicsit fura, hogy ilyenkor a képernyő teljes alsó sávja gyakorlatilag egyetlen funkciót lát el, de a helyzet még inkább faramuci akkor, ha amúgy a menü gombra szükség sem lenne; az Opera Mini egy tökéletes példa arra, amikor a menü gomb teljesen feleslegesen foglalja a helyet, lévén, hogy, ha megnyomjuk, akkor sem történik semmi. Kétségtelen, hogy nem ez a legjobb megoldás, arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy ez a verzió jobb-e, vagy a One V esetében alkalmazott, amikor is a menü gombot az alkalmazásváltó hosszú nyomva tartásával helyettesíthetjük. Úgy látszik azonban, hogy ez a megoldás nemcsak nekünk nem tetszett, mert a HTC a Sense 4.1-ben megváltoztatta a menü gomb kezelését; a telefonon beállíthatjuk, hogy a feladatváltó eredeti funkciója helyett inkább a menüt hívja elő, így eltűntethetjük a régebbi appokból a ronda fekete sávot. Emellett úgy is beállíthatjuk a telefont, hogy rövid nyomásra a feladatváltó, hosszú váltással a menü funkció legyen aktív – vagy fordítva.

Főképernyőből a One X esetében maximum hetet használhatunk, ha ennél kevesebbre van szükségünk, akkor a feleslegeseket pedig természetesen eltávolíthatjuk. Egy képernyőn sajnos csak 4×4 ikonnyi terület van, pedig nem lett volna zsúfolt az összhatás akkor sem, ha egy sorral többet használhatunk – sőt a 4,7 colos kijelző, főleg a HD felbontással, meglehetősen szellősnek hat. A nagy widgetek (pl. naptár) esetében ennek persze nincsen jelentősége, viszont nem lenne rossz, ha a HTC tulajok kedvenc órája alá nem két, hanem három sor fért volna be. A főképernyők közötti váltás ötletes 3D effektussal történik, mintha egy kockát forgatnánk (azzal a különbséggel persze, hogy a valóságban nyilván nincsen olyan kocka, amelyiknek hét oldala lenne). A HTC eltűntette annak lehetőségét, hogy a jobb szélről jobbra továbbhaladva a bal oldalai lapra ugorjunk (és vissza), viszont a gyártó jó szokásához híven a kezelőfelület gyakorlatilag minden elemét testreszabhatjuk, a háttérkép megváltoztatása mellett akár azt is egyedileg beállíthatjuk, hogy a lezáró képernyőn milyen információk jelenjenek meg (pl. hívásnapló, fotók, tőzsdeinformációk). A lezáró képernyő emellett négy ikont is tartalmaz; ha a feloldó kör felhúzása helyett valamelyik ikont húzzuk bele a körbe, akkor az adott alkalmazás rögtön el is indul. Természetesen változtatható, hogy milyen ikonok kerüljenek ide, azonban nem teljesen szabadon: itt éppen azokat a programokat látjuk, amelyeket a főképernyő alsó gyorsindító sávjából érhetünk el. Ez a gyorsindító az alkalmazások gombot fixen tartalmazza, mellé négy további appot szúrhatunk be.

Az ikonok egymásra húzásával arra is lehetőségünk van, hogy a programokat csoportosítsuk – ez egyébként nem a HTC újdonsága, hanem az Android 4.0-é. A létrehozott csoportokat el is nevezhetjük, a benne lévő programokat pedig az érintésre felugró ablakból indíthatjuk el.

A HTC nemcsak a felület testreszabhatóságával, hanem a widgetek széles tárházával is jeleskedik, és ez nincsen másképpen a Sense 4.0 esetében sem. Összesen nem kevesebb, mint 100 féle widget áll rendelkezésre – annyi csalás azért van a dologban, hogy míg korábban az óra egy widgetnek számított, amely többféle külsőt is felölthetett, az új Sense-ben ezek mindegyike külön minialkalmazásként szerepel. A widgetek elhelyezésére használható képernyőn felül a kezdőképernyők, alatta pedig a widgetek látszanak, így utóbbiak elhelyezése gyorsan és egyszerűen történhet.

Az alkalmazások gyűjteményét a kijelző felbontásához igazodva a Sense 4.0 is 5×4-es elrendezésben tartalmazza. A listát nem görgetni lehet, hanem lapozni (oldalra). A szokásos csoportosítás mellett kérhetjük, hogy a telefon a használat gyakorisága szerint rendezze az ikonokat, illetve azt is, hogy csak azokat az alkalmazásokat mutassa, amelyeket a Play Store-ból töltöttünk le. Az alkalmazások közötti váltásra szolgáló képernyő az appokat 3D-s, lapozható elrendezésben mutatja, előnézeti képekkel együtt (éppen úgy, mint a Windows 7 cover-flow).

A HTC nem hagyta érintetlenül az értesítési sávot sem: a változtatások nyomán a felület kevésbé zsúfolt lett, legnagyobb részt annak köszönhetően, hogy a tajvani gyártó programozói kidobták innen a kapcsolódási lehetőség aktiválására szolgáló lehetőségeket. Aki ezeket esetleg használta, az sem fogja a hiányt nagyon érzékelni, mert a jobb felső sarokban lévő beállítok gombbal egyből a beállítási menübe juthatunk, amely az Android 4.0 esetében legfelül, tehát gyorsan elérhető helyen tartalmazza ezeket a kapcsolókat.

Fentiekből látható, hogy a HTC One X és One S kezelőfelülete teljes egészében megegyezik, mindössze néhány nagyon apró eltérést fedezhetünk fel az UI-k között. Ezek egyike nyilvánvalóan az, hogy a One X esetében egyes elemeket a HTC újrarajzolt azért, hogy a megnövelt felbontású panelen is jól mutassanak, másrészt azt érdemes még kiemelni, hogy a képernyő feloldásakor a háttérfény nem egyszerűen bekapcsol, hanem fénye fokozatosan erősödik fel. Ezen kívül a One X menüje 3D-s effekttel vált akkor is, amikor a programok listájában az összes, a gyakori és a letöltött alkalmazások között váltunk.

Összegezve tehát a HTC mindent megtett annak érdekében, hogy a felületet a lehető legegyszerűbben tartsa, miközben rengeteg új funkciót sikerült a telefonba pakolnia. Ami még örvendetes, az az, hogy a felület kevés animációt használ, így nem lett túl hivalkodó. A Sense 4.0 felületet nagyon ritkán megakadt (nem zavaró módon), a Sense 4.1-ben a programozók ezt a hibát elvileg kijavították.