HTC One X okostelefon teszt

Pages1/2/3/4/5

Multimédia

A HTC a zene részt alaposan átdolgozta a Sense 4.0-ban. Megújul egyrészt a kezelőfelület, másrészt nemcsak a telefonon tárolt zenéket érjük el a program alól, hanem a 7digital online zeneboltból vásárolt tartalmakat (illetve természetesen vásárolni is tudunk) és a TuniIn Radio segítségével elérhető internetes rádiókat is. Ezen kívül a SoundHound alkalmazáshoz is hozzáférhetünk, amely a zeneszámok „hallás utáni” felismerésére képes, találat esetén pedig információkat is kérhetünk a dalról, valamint kereshetünk dalszövegre illetve kapcsolódó YouTube videókra is. A zenelejátszóhoz tartozik equalizer is, és, ahogyan az a telefon hátulján olvasható, kapunk beats audio hangprofilt is.

Az igazat megvallva ez utóbbi hangminőségétől nem voltunk elájulva, bár kétségtelen, hogy a mélyhangkiemelés megteszi a hatását, főleg akkor, ha a mobilt jellemzően menet közben, az utcán hallgatjuk. Saját beállításokat nem használhatunk viszont, így az 5 beats audio és a 8 egyéb profil közül kell tudnunk választani (természetesen van „ki” opció is). Amennyiben működik a zenelejátszó, a HTC-től megszokott módon a zene widget a lezáról képernyőn is látszik – és természetesen használni is tudjuk. Sőt, ha behúzzuk a feloldó gyűrűbe, akkor feloldva a telefont egyből a Music appban találjuk magunkat. A beállítások között a hálózaton elérhető DLNA klienseket is megkereshetjük, illetve csatlakozhatunk Bluetooth hangszórókhoz is.

Az FM-rádió szépen teszi a dolgát; nincs benne túl sok opció, de éppen ezért könnyű kezelni. A szoftver az RDS információkat is kezeli természetesen, és innen is használható a SoundHound – aminek, valljuk be őszintén, itt van igazán értelme, nem a zenelejátszónál.

A képnézegetéshez használható galéria 6×4-es elrendezésben mutatja a képeket, igazi extra funkciója nincsen, hacsak az nem, hogy aláfestő zenével diavetítésre is képes, valamint a telefon összes létező megosztási funkcióját képes kihasználni. Az természetesen ma már alapnak számít (és nemcsak a HTC telefonjainál) hogy a mobilon tárolt és a fényképezőgéppel készített fotók mellett a Flickr és Facebook albumokat is megnézhetjük vele. A galéria segítségével érhetjük el a telefonon lévő videókat is; a One X sok formátumot kezel, és akár a 1080p felbontású videókat is támogatja, de nem mindenevő. Egy telefontól azonban ezt nem is várjuk el.

A telefonra felkerült a Watch is, ami egy online videokölcsönző – ez azonban Magyarországon nem működik, így számunkra teljesen hasztalan.

Fényképezőgép, előlapi kamera

A telefonba a HTC eddigi legjobb kameramodulja került (ugyanazt a modul került a One X-be is, mint ami a One S-ben működik); a BSI (hátsó megvilágítású) érzékelő felbontása 8 Mpixel, fényereje F2.0, látószöge pedig (átszámítva) 28 mm. Természetesen van autofókusz, ráadásul folyamatos, és a HTC egy LED-es segédfényt is mellékelt a kamerához. Viszont optikai zoom és dedikált exponáló gombot ezen a telefonon sincsen.

A One X-szel legfeljebb 3264×2448 pixeles, tehát 4:3-as képarányú képeket készíthetünk, illetve Full HD videókat. A két üzemmód nem zavarja egymást, tehát videó felvétele közben is nyugodtan fotózhatunk, akár teljes felbontásban is. Az ISO automatikus illetve 100-800 közötti értéket vehet fel, bár ez egy mobilnál a képminőség szempontjából túlságosan nem számít. A telefon képes arc- és mosolyfelismerésre, videók rögzítésénél pedig elektronikus képstabilizátort is kapunk. A legjobb funkciót mégsem ezek között a paraméterek között kell keresnünk, hanem a felvételkészítés sebességében. Ha nyomva tartjuk az exponáló gombot, akkor a telefon gyors egymásutánban készíti a felvételeket – befejezés után pedig arra is képes, hogy a sok kép közül a legjobbat saját maga kiválassza. Az ilyen sorozatfotók a memóriában egyébként külön mappába kerülnek, tehát arra is van mód, hogy közöttük később, számítógép segítségével válogassunk inkább.

A képek minősége nem rossz, de azért jó fényviszonyok is kellenek ahhoz, hogy az eredmény tényleg szép legyen, és a One X kiválthasson egy kompakt fényképezőgépet. Ahogyan a tesztfotókon is látszik, a kamera hajlamos az átlagosnál nagyobb zajszűrést használni, így adott esetben részletek is eltűnhetnek, de a HTC telefonjai között ezzel együtt is messze a One X-ben lévő kamera az eddigi legjobb.

A telefonnal a képek geokódolására is lehetőség van, ha pedig van internetkapcsolat, akkor egyből (és automatikusan) az internetre is feltölthetjük a fotókat. Az előlapi kamera szintén HD felbontású, ezzel legfeljebb 1280×720 pixeles képet készíthetünk. Minősége elmarad a fő kamera minőségétől, de arra tökéletesen alkalmas, hogy Skype-oljunk vagy saját magunkat bámuljuk a Tükör alkalmazás segítségével.

Navigáció

A Route 66-en alapuló Locations a Sense 2.0 óta része a HTC csomagjának, és természetesen szerepet kapott a 4.0-s verzióban is. Ez még a Google Maps Navigation bekapcsolása után is érdekes lehet, mert valóban offline, még a POI-k kereséséhez és az útvonal megtervezéséhez sincs szükség netes kapcsolatra, így külföldön is használható. A szoftver 3D-s nézettel is rendelkezik, és lehetőséget ad arra is, hogy a térképadatokat ne menet közben, hanem utazás előtt töltsük le – országonként. A navigációhoz szükséges hangutasítások letöltése ingyenes, viszont a turn-by-turn navigációért a 30 napos próbaverzió letelte után fizetnünk kell.

Az autós használathoz köthető még a Cars alkalmazás is, amely a Telefon, Locations, Zene és Internetes rádió alkalmazások kezelését teszi egyszerűbbé vezetés közben, egy nagyméretű ikonokat tartalmazó felület segítségével.

Az A-GPS modul aktív interneteléréssel gyorsan, pár másodperc alatt megtalálja a pozíciót, de nagyon akkor sem lassú, ha csak a műholdak adatai alapján kell megtalálnia, hol vagyunk éppen.

Internet

A HTC a böngészőt is több érdekes plusz funkcióval vértezte fel a gyári változathoz képest. Egyetlen gombnyomással lehet például ki-bekapcsolni a Flash támogatást, és ugyanilyen egyszerűen válthatunk a mobil illetve asztali böngészőre optimalizált változatok között – feltéve, hogy az adott weboldal ezt támogatja. A motor ettől függetlenül a stock Android változat; támogatja több fül egyidejű használatát, van benne inkognitó mód is és a Labs bekapcsolása után a képernyő bal vagy jobb szélén végighúzva az ujjunkat a Google új gyorsmenüje is megjelenik.

Az 1280×720 pixeles felbontásnak köszönhetően a weboldalak többsége a telefon állított helyzetében is olvasható, legalábbis elvileg, mert a betűk túlságosan aprók a (kényelmes) olvasáshoz.

A weboldalak megjelenítési sebességével természetesen elégedettek voltunk, a négy processzormagnak hála a nagyítás-kicsinyítés még a legösszetettebb weboldalak esetében is folyamatosan, akadozások nélkül működött. A böngésző a Flash tartalmakkal is kiválóan boldogult – de a YouTube-hoz természetesen saját klienst kapunk. És nemcsak a legnépszerűbb videomegosztó, hanem a Facebook, a Google+ vagy a Twitter tartalma is elérhető alkalmazásokon és widgeteken (FriendsStream) keresztül.

Összegzés

A HTC One X minden idők egyik, ha nem a legjobb kijelzőjével rendelkezik, külsejét tekintve és hardveres teljesítménye alapján nagyon rendben van, a Sense pedig egyértelműen a legjobb UI, ami ma egy androidos telefonra kerülhet. Nem rossz a helyzet multimédiás fronton sem, igaz, a HTC fényképezője csak házon belül a legjobb, a zenehallgatáshoz pedig a dobozban lévő füles helyett be kell szereznünk egy normálisat ahhoz, hogy a beats audio érjen is valamit. A telefon 2012 egyik legjobbja, ezt már most nyugodtan kijelenthetjük. Egyetlen problémája, hogy rettenetesen drága, pillanatnyilag 160 ezer forint körüli összeget kell leszurkolni érte, és szolgáltatóknál is csak akkor ússzuk meg sokkal olcsóbban, ha cserébe két évig súlyos tízezreket fizetünk a díjcsomagunk alapján. A magas ár mellett visszatartó erő lehet még a gyenge üzemidő – aki a One X mellett dönt, az ne csodálkozzon, ha alkalomadtán jóval a nap vége előtt töltőre kell majd dugnia a telefont.