Samsung Series 9 (2012) notebook teszt

Pages1/2/3

Használat közben

A számok sosem nem mondanak el mindent egy gép teljesítményéről, erre a Series 9 második generációja az ékes bizonyíték. A noteszgép, bár nyers teljesítmény terén csak átlagos, a boot időt tekintve az egyik, ha nem a leggyorsabb a világon. A Samsung nem beszélt mellé, amikor a gép bejelentésekor az operációs rendszer indításának optimalizálását kihangsúlyozta: a bekapcsoló gomb megnyomása után a 64-bites Windows 7 Home Premium alig 11 (!) másodperc alatt betöltődik, és ez nemcsak azt jelenti, hogy ennyi idő alatt megjelenik az asztal, hanem azt, hogy a gépet ekkortól máris használatba vehetjük. A félreértések elkerülése végett ez a 11 másodperc azt a másfelet is tartalmazza, amíg a BIOS (EFI) a bekapcsolásnál megvárja, hogy szeretnénk-e belépni vagy sem.

A koreai gyártó több segédprogramot is ad a géphez, amelyek között akad hasznos és kevésbé hasznos is. A Norton Internet Security és az Office 2012 próbaverziója az előbbi,a Bing Bar és a WildTangent játékgyűjtemény pedig az utóbbi csoportba sorolható szerintünk, és a Samsung gyári alkalmazásai között is találhatunk olyat, amelyekre nincsen feltétlenül szükségünk – ezeket célszerű eltávolítani, mert az igazat megvallva a 128 Gbájtos SSD akkor sem lenne túl nagy, ha az egész kapacitását használhatnánk, úgy viszont pláne gyorsan elfogyhat rajta a hely, hogy a 23 Gbájtos helyreállító partíció és a 4,3 Gbájtos, hibernálásnál használatos partíció 92 Gbájtosra csökkenti a hasznos kapacitást (amiből alapesetben egyébként 56 Gbájt szabad).

Amint arra korábban már utaltunk, a gép teljesítménye bőven elegendő minden hétköznapi feladathoz (internet, zenehallgatás, szövegszerkesztés, stb.), és természetesen a processzor akkor sem jön zavarba, ha HD videókat szeretnénk nézni a géppel. A webkamera minősége is teljesen megfelelő videotelefonáláshoz, azonban az oldalsó mikrofon miatt a fogadó fél nem biztos, hogy mindig tisztán hallja majd, amit mondunk – ez persze nagyban függ attól is, hogy milyen felületen használjuk a Series 9 notit.

A Samsung, ahogyan az első oldalon már említettük, dupla hőcsöves, dupla ventilátoros rendszert választott a CPU hűsen tartásához. A megoldás egészen hatékony, átlagos terhelés mellett a légkavarók alacsony zajszint mellett is képesek elvezetni a termelt hőt. Akit a zajszint zavarna, az az Fn+F11 megnyomásával csendes üzemmódba is válthat – ebben az esetben halkabb a hűtés, de cserébe jobban melegszik a processzor. Természetesen teljes terhelés mellett számítanunk kell arra, hogy a ventilátorok felpörögnek, de szerencsére ebben az esetben sem lesznek túl hangosak – igaz, egyesek számára a halk süvítés is zavaró lehet a hangszíne miatt. A gép hőelvezetése egyébként nem rossz, terhelés alatt is gyakorlatilag csak az alsó rész hátsó-középső része melegszik, és túlságosan forró ez sem lesz soha. Ahogyan korábban már írtuk, a levegő beszívó nyílás viszont távolról sem a legjobb helyre került, ha a gépet ölbe vesszük, vagy puha felületre tesszük, vigyázni kell, nehogy letakarjuk.

Billentyűzet, tapipad

Ha van olyan része a gépnek, amivel nem voltunk elégedettek, akkor az a billentyűzet. Bár az ultrabookok esetében általában az üzemidő és a portok választéka is szűk keresztmetszet szokott lenni, ezek olyan problémák, amelyekhez lehet alkalmazkodni, egy USB hub beiktatásával például. A billentyűzettel viszont nem tudunk mit csinálni, az olyan, amilyen – az mégsem várható el, hogy a hordozható gép mellé még egy billentyűzetet is bepakoljunk a táskába, ezért kritikus tényező, hogy az egyes gyártók hogyan oldják meg ezt a feladatot.

A Samsung Series 9 második generációnál sajnos azt kell mondanunk, hogy a mérnökök nem végeztek jó munkát. A szigetes kialakítás önmagában még nem jelenti azt, hogy a klaviatúra rossz lenne (bár mi nem szeretjük), azonban a Samsung mérnökei a felületből alig kiemelkedő gombokat álmodtak meg, amelyek így értelemszerűen túlságosan rövid lenyomási úttal rendelkeznek, ráadásul felületük is teljesen sík, így az ujjunk kezdetben könnyen lecsúszhat gépelés közben. Nem mondjuk, hogy ehhez a stílushoz ne lehetne alkalmazkodni, azonban az teljesen biztos, hogy a 2012-es Series 9 klaviatúrája messze van attól, amit ergonomikusnak hívunk. A tesztpéldány magyar billentyűzetkiosztással rendelkezett, viszont nemcsak a numerikus részleg hiányzott róla, hanem az ennek pótlására szolgáló Fn kombinációkról is le kell mondanunk.

A sötétben való gépelést segíti, hogy a klaviatúra gombjai háttérvilágítást is kaptak. Ennek fényerőssége négy fokozatban állítható, véleményünk szerint teljesen feleslegesen, mert a legerősebb fokozatban is nagyon halovány a gombok háttérfénye – ha például a kijelző fényerejét 30 százalékra állítjuk, akkor már nem is látszik a megvilágítás. Ez persze nem baj, csak így az alacsonyabb fényerőnek a gombok esetében nincs jogosultsága. A megvalósítás összességében is így remek, a gombok mellett például egészen minimális a szivárgó fény. A Samsung egy fényerősségmérő szenzort is tartalmaz, amely egyrészt ellenőrzi, hogy tényleg sötét van-e (ha nincs, akkor nem engedi bekapcsolni a gombok háttérvilágítását „erőszakkal sem”), és szükség esetén automatikusan bekapcsolja a háttérfényt. (A szenzor adatai alapján egyébként a gép a kijelző háttérvilágításának fényét is tudja szabályozni, így sötétben sem fogunk megvakulni.)

A tapipad kialakítása sem tartozik a hétköznapi megoldások közé, de ez már szerencsére jó irányban lóg ki a sorból. A középhez képest leheletnyit balra helyezett felület hatalmas méretű, a gesztusokat is támogatja, és széleit is határozottan érezni, mert teljes felülete minimálisan süllyesztett. Ha a kialakításba nagyon bele akarnánk kötni, akkor legfeljebb azt róhatnánk fel, hogy a gombok fizikailag és vizuálisan sem különülnek el, de ezt véleményünk szerint egyáltalán nem nehéz megszokni, főleg úgy, hogy a tapipad teljes felülete megnyomható; ez az elsődleges gomb megnyomásának felel meg, tehát kattintani az ujjunk felemelése nélkül, bárhol tudunk. A tapipad reszponzivitásával különösebb gondunk nem volt, viszont a gesztusok érzékelése nem minden esetben volt pontos (vagy legalábbis gyors).

Nem üzleti gép

A Samsung a Series 9 termékcsaládot elsősorban az otthoni felhasználóknak szánja, nem vállalati környezetbe. Ettől persze még vállalatok is fogják vásárolni az N900X3C-t, azonban a gyártó kihagyta a gépből gyakorlatilag az összes biztonsági extrát: nincs ujjlenyomat-olvasó, nincs TPM chip és az SSD tartalma sem titkosított – ezen kívül hiányzik a nagyvállalati környezetben elengedhetetlen ATM támogatás is. Ezeket természetesen az értékelésnél nem vettük figyelembe, hiszen a Series 9 termékcsaládot otthoni gépként értékeltük, de úgy gondoltuk, hogy a teljes történethez ez is hozzátartozik.

Összegzés

Már a Samsung Series 9 első generációja sem sikerült rosszul, a második generációval azonban a Samsung kijavította az előd legnagyobb hibáit, így megszületett a majdnem tökéletes ultrabook. A 2012-es Series 9 gép jelenleg a legvékonyabb és az egyik legkönnyebb a piacon, külsőre teljesen rendben van, teljesítményére sem lehet panasz, 11 másodperces indulási ideje pedig egészen elképesztő. Ami miatt mégis nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy a gép megkapja-e az ajánlott minősítést, az elsősorban a notebookok között is gyenge billentyűzet volt – a gép végül megkapta, de abban teljesen biztosak vagyunk, hogy mi inkább 1 mm-rel vastagabb gépet terveztünk volna, ha ezzel a gombok leütési útját jelentősen megnövelhetjük. A gép akkumulátoros üzemidejével sem voltunk maradéktalanul elégedettek, mert, bár egy ultrabooktól nem rossz, amit kapunk, a 13,3 colos notebookok között van olyan, amelyik sokkal többet bír (az 1 mm-re vastagabb készülékházba pedig bőven befért volna egy nagyobb akku is).

Érdemes azért néhány pillantást vetni a konkurens termékekre, főleg az elsődleges célpontra, a MacBook Airre is. Az Apple gépe 400 ezer forintról indul, ezért a pénzért jobb processzort, de kisebb felbontású kijelzőt és valamivel rövidebb üzemidőt kapunk, illetve el kell még mondanunk azt is, hogy a rendelésnél megvan annak lehetősége, hogy nagyobb SSD-t és/vagy több memóriát kérjünk a gépbe.

Windowsos konkurensből természetesen több van; érdekesség, hogy ezekkel idehaza a Samsung állja az árversenyt. Az ASUS 13,3 Zenbook Prime-ja például 40 ezer forinttal kerül többe, igaz, ezért még a Samsungénál is jobb, Full HD IPS kijelzőt kapunk. A többi gyártó viszont ugyanennyi vagy majdnem ugyanennyi pénzért adja a hardveresen teljesen hasonló, de kijelzőben, dizájnban és üzemidőben kevésbé ütős termékeit.