HTC Desire X okostelefon teszt
Kezelőfelület (HTC Sense 4.1)
A telefonon az Android 4.0.4-es verziója fut, amelyre a gyártó természetesen ráhúzta a Sense 4.1-et is. A felület majdnem teljesen ugyanaz, mint ami a One szériába került, azonban a HTC, lévén, hogy a mobil nem csúcskészülék, a gyengébb verziót adja. Azaz szoftverezettség terén azt kapjuk, mint a One V esetében – ez nagy csalódás, és nemcsak azért, mert a HTC kevesebb kezdőképernyőt ad és nincsenek 3D-s effektek azok váltása közben, hanem azért is, mert sokkal kevesebb widgetet kapunk.
Főképernyőből, amint az előbb már említettük, maximum ötöt használhatunk. Sajnos, ha ennél kevesebbre van szükségünk, a feleslegeseket akkor sem távolíthatjuk el. Egy képernyőn 4×4 ikonnyi terület van. A főképernyők közötti váltás egyszerűen csak jobbra-balra lapozós, folyamatos lapozás nincsen. Viszont a gyártó jó szokásához híven a kezelőfelület rengeteg elemét testreszabhatjuk. A lezáró képernyő a HTC Sense 4-es verziójában megszokott alapfelület: a feloldó kör mellett négy ikont kapunk, ha a kör felhúzása helyett valamelyiket húzzuk bele a körbe, akkor az adott alkalmazás rögtön el is indul. Nem a legjobb megoldás, hogy a lezáró képernyőn pontosan azokat a programokat látjuk, amelyeket a főképernyő alsó gyorsindító sávjából érhetünk el (azaz a lista nem teljesen személyre szabható). Ha a feladatváltót hosszan tartjuk nyomva, akkor az a beállítások gombnak felel meg – és a menüben ezt a viselkedést akár meg is fordíthatjuk.
Természetesen az ikonok egymásra húzásával arra is lehetőségünk van, hogy a programokat csoportosítsuk. A létrehozott csoportokat el is nevezhetjük, a benne lévő programokat pedig az érintésre felugró ablakból indíthatjuk el. Az alkalmazások gyűjteményét a kijelző felbontásához igazodva a Sense 4×4-es elrendezésben tartalmazza. A listát nem görgetni lehet, hanem lapozni (oldalra). A szokásos csoportosítás mellett kérhetjük, hogy a telefon a használat gyakorisága szerint rendezze az ikonokat, illetve azt is, hogy csak azokat az alkalmazásokat mutassa, amelyeket a Play Store-ból töltöttünk le. Az alkalmazások közötti váltásra szolgáló képernyő a gyári Androiod 4.0 felület, így az appokat előnézeti képpel, egymás alatt sorakoztatja fel.
A HTC nem hagyta érintetlenül az értesítési sávot sem: a változtatások nyomán a felület kevésbé zsúfolt lett, legnagyobb részt annak köszönhetően, hogy a tajvani gyártó programozói kidobták innen a gyorsgombokat. Aki ezeket esetleg használta, az sem fogja a hiányt nagyon érzékelni, mert innen egyből a beállítási menübe is ugorhatunk, ami az Android 4.0 esetében legfelül, tehát gyorsan elérhető helyen tartalmazza a kommunikációs adapterek kapcsolóit.
A Sense 4.1 a kétmagos processzoron megfelelő sebességgel futott, de azért azt nem mondhatjuk, hogy egy-egy processzorigényesebb játék vagy több alkalmazás egyidejű futtatása esetén akadozást egyetlen egyszer sem tapasztaltunk. Emellett a relatív kevés memória miatt az sem árt, ha a háttérben futó programokat időnként kilőjük.
