HTC Desire X okostelefon teszt

Multimédia

A HTC a zene részt alaposan átdolgozta. Megújult egyrészt a kezelőfelület, másrészt nemcsak a telefonon tárolt zenéket érjük el a program alól, hanem a 7digital online zeneboltból vásárolt tartalmakat is (illetve természetesen vásárolni is tudunk).

Emellett a TuneIn Radio segítségével elérhető internetes rádiók közül is válogathatunk, míg az éppen játszott dalról a SoundHound alkalmazással szerezhetünk adatokat – utóbbi program a zeneszámok „hallás utáni” felismerésére képes, találat esetén pedig információkat is kérhetünk a dalról, valamint kereshetünk vele dalszöveget, illetve rákereshetünk a dalra a YouTube-on is.

A zenelejátszóhoz tartozik equalizer is, és, ahogyan az a telefon hátulján olvasható, kapunk beatsaudio hangprofilt is. Az igazat megvallva ez utóbbi hangminőségétől nem voltunk elájulva, bár kétségtelen, hogy a mélyhangkiemelés megteszi a hatását, főleg akkor, ha a mobilt jellemzően menet közben, az utcán hallgatjuk. Saját EQ beállításokat viszont nem készíthetünk. Amennyiben működik a zenelejátszó, a HTC-től megszokott módon a zene widget a lezáró képernyőn is látszik – és természetesen használni is tudjuk. Sőt, ha behúzzuk a feloldó gyűrűbe, akkor feloldva a telefont egyből a Music appban találjuk magunkat. A beállítások között a DLNA kliensekkel történő megosztás is megtaláljuk.

Az FM-rádió szépen teszi a dolgát; nincs benne túl sok opció, de éppen ezért könnyű kezelni. A szoftver az RDS információkat is kezeli természetesen, és belőle is használható a SoundHound – aminek, valljuk be őszintén, itt van igazán értelme, nem a zenelejátszónál.

A képnézegetéshez használható galéria 5×4-es elrendezésben mutatja a képeket és videókat, igazi extra funkciója nincsen, hacsak az nem, hogy aláfestő zenével diavetítésre is képes, valamint a telefon összes létező megosztási funkcióját kihasználhatjuk segítségével. Az természetesen ma már alapnak számít (és nemcsak a HTC telefonjainál) hogy a mobilon tárolt és a fényképezőgéppel készített fotók mellett a Flickr és Facebook albumokat is megnézhetjük vele. Ami a videókat illeti, a mobil a HD tartalmakkal nem igazán tud megbirkózni, de mivel kijelzője sem HD, ez nem olyan nagy bűn.

A telefonra felkerült a Watch is, ami egy online videokölcsönző – ez azonban Magyarországon nem működik, így számunkra teljesen hasztalan.

Fényképezőgép

A Desire X egyetlen kamerát tartalmaz csak, amely természetesen hátul található. A modul 5 Mpixeles, autofókuszos, látószöge pedig egészen nagy. A kamera az átlagosnál valamivel jobb képeket készít, de véleményünk szerint a HTC (megint) túlzásban vitte a zajszűrést és a képélesítést.

Sötétben a LED-es segédfény nyújt némi támaszt, de a képzaj ez esetben már elég erős. A képméret egészen pontosan 2592×1944 pixeles, tehát 4:3-as képarányú fotókat készíthetünk. A videók esetében sajnos a maximális részletesség csak WVGA, azaz 800×480 képpont. A két üzemmód viszont nem zavarja egymást, tehát videó felvétele közben is nyugodtan fotózhatunk, akár teljes felbontásban is.

A telefon képes arc- és mosolyfelismerésre, videók rögzítésénél pedig elektronikus képstabilizátort is kapunk. A legjobb funkciót mégsem ezek között a paraméterek között kell keresnünk, hanem a felvételkészítés sebességében. Ha nyomva tartjuk az exponáló gombot, akkor a telefon gyors egymásutánban készíti a felvételeket – befejezés után pedig arra is képes, hogy a sok kép közül a legjobbat saját maga kiválassza. Az ilyen sorozatfotók a memóriában egyébként külön mappába kerülnek, tehát lehet, hogy jobban járunk, ha közöttük utólag PC-n válogatunk inkább. Ezen kívül a HDR felvételi mód érdemes még külön említésre.

A telefonnal a képek geokódolására is lehetőség van, ha pedig van internetkapcsolat, akkor egyből (és automatikusan) az internetre is feltölthetjük a fotókat.

Internet

A HTC a böngészőt is több érdekes plusz funkcióval vértezte fel a gyári változathoz képest. Egyetlen gombnyomással lehet például tiltani/engedélyezni a Flash-t vagy váltani a mobil illetve asztali böngészőre optimalizált változatok között – feltéve, hogy az adott weboldal ezt támogatja. A motor ettől függetlenül a stock Android változat, így támogatja több fül egyidejű használatát, van inkognitó mód is és a Labs bekapcsolása után a képernyő bal vagy jobb szélén végighúzva az ujjunkat a Google új gyorsmenüje is megjelenik.

A weboldalak megjelenítési sebessége a kétmagos processzornak köszönhetően teljesen jó, még az összetettebb weboldalak esetében sem kell sokat várni a renderelésre, és a zoom sebessége is megfelelő. A YouTube-hoz egyébként természetesen saját klienst is kapunk, és nincs ez másképpen a Facebook, a Google+ vagy a Twitter esetében sem. A HTC ezek mellett saját közösségi Widgetet is ad: a FriendsStream egy ablakban mutatja az ismerősök valamennyi frissítését.

Összegzés

A Desire X-szel a HTC biztosra akart menni; egy jól eltalált, de semmi különleges extrát nem nyújtó formatervet és egy, a mindennapi feladatokra bőven megfelelő teljesítményt nyújtó hardvert kapunk. A készüléknek két gyenge pontja van: közülük a fájóbb mindenképpen az, hogy kevés esélyt látunk arra, hogy az Android 4.0.4 helyett lesz Jelly Bean frissítés is a telefonra. A nagy kérdés az, hogy ezt képes-e a HTC kiváltani azzal, hogy a Sense képében továbbra is a legjobb kezelőfelületet nyújtja Androidon. A dolog azért nem teljesen egyértelmű, mert a Desire X-re nem a fullos változat került, így néhány korlátozással az interfész esetében is szembe kell néznünk. Általánosságban a másik gyenge pont az, hogy videókat csak 800×480 pixeles részletességgel készíthetünk – ez a korlátozás már csak azért is furcsa, mert a One sorozat leggyengébb tagja, az egymagos processzorral szerelt HTC One V is képes HD videókat készíteni.

Ha ezeken túl tudunk lendülni, akkor viszont azt mondhajtuk, hogy a HTC remek munkát végzett – ugyan a kategóriában vannak hasonló áron nagyobb nyers teljesítményt adó mobilok is, összességében a felhasználói élmény a Desire X-nél tűnik a legjobbnak.

A HTC Desire X-et a HTC-től kaptuk tesztelésre, ára kb. 75 000 forint.