Sony SmartWacth 2 okosóra teszt
Hardver
A Sony SmartWatch 2 Android operációs rendszer futtat, ezért nem meglepő, hogy egy okostelefon hardvere duruzsol a borítás alatt. A Sony a kütyü hivatalos specifikációját nem tette közzé, netes források alapján ugyanakkor tudni lehet, hogy 180 MHz-es Cortex M4-es rendszerchip és valószínűleg 256 MB memória dolgozik a telefonban. Ha ez igaz, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy az óra nem egy erőmű – persze nem is kell annak lennie, elég, ha a rendszerchip akadozásmentesen futtatja a felhasználói felületet és az alkalmazásokat. A ROM mérete sem ismert, így itt is csak azt mondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel néhány GB-ról beszélhetünk. Mivel a Sony órájára csak alkalmazásokat lehet felpakolni, fényképezésre és videók készítésére pedig egyáltalán nincs lehetőség, a tárhely gyaníthatóan nem fog elfogyni.
Az óra kijelzője egy transzreflektív LCD-panel, amelynek képe nemcsak akkor látható jól, ha a háttérvilágítás aktív, hanem akkor is, ha van elegendő környezeti fény. Ez fontos, hiszen így az óra számlapja háttérvilágítás nélkül, vagyis lényegében mindig látható, így ahhoz, hogy az időt meglessük, nem kell sem gombot nyomni sem a giroszenzorok adataira támaszkodni. Sötétben persze hátrány, hogy az óra nem tudja magától, mikor is kell felkapcsolni a háttérfényt. Maga az LCD-panel alig fogyaszt (elég, ha csak abba belegondolunk, hogy a kvarcórák évekig mennek egy gombelemről), így az egy felöltéssel elérhető használatot érdemben nem befolyásolja ez a működési mód.
A kijelző 1,6 colos, felbontása pedig 220×176 képpont. A Samsung Galaxy Gearrel összevetve ez papíron nem túl sok, és a helyzet az, hogy a gyakorlatban sem volt annyira kellemes nézni a Sony óráját, mert bizony a kép jól láthatóan pixeles. Ez különösen jól látszik akkor, ha „analóg” számlapot választunk, de nem nehéz felfedezni a menüben vagy éppen az alkalmazásokon belül sem, hogy az élek nem annyira élesek, mint azt a mai kisméretű kijelzőktől megszokhattunk. A panel PPI értéke egyébként 176, ami meg is magyarázza, hogy miért van ez így. A Sony jó szokásának megfelelően az órába is egy VA-panelt épített, ami összességében nem adna rossz teljesítményt, azonban a SmartWatch 2 sem mentes a transzreflektív kijelzők legnagyobb problémájától, nevezetesen attól, hogy nagyon világos környezetben a színek mosottá válnak, a fehér területek sárgás, a fekete területek pedig lilás színezetet kapnak. Erre mondhatjuk, hogy a kiváló láthatóságért cserébe ez csekély ár – és a dologban kétségtelenül van is valami.
Az óra saját maga természetesen sok mindent nem csinál, használatához szükség van egy okostelefonra is; a Sony SmartWatch 2 és a telefon(ra telepített alkalmazás) Bluetooth kapcsolat segítségével kommunikálnak egymással. Az okosórában Bluetooth 3.0 adapter működik, de a kütyü természetesen minden olyan telefonnal használható, amelyben Bluetooth 4.0 működik, sőt, visszafelé is érvényes a kompatibilitás egészen a 2.1-es szabványig. Az órában egy NFC-chip is található, ez egyelőre csak azért hasznos, mert megkönnyíti az óra és a telefon párosítását.
