Samsung 55F9000 LCD-tévé teszt
Belső
Tesztünk alanyának legnagyobb érdekessége természetesen a kijelző, amely 55 colos és UHD felbontású, azaz 3840×2160 pixeles kép megjelenítésére képes. A tévé éppen négyszer annyi információt tud megjeleníteni, mint egy Full HD felbontású készülék. Ebből az is következik, hogy a képpontok mérete nagyjából negyede annak, mint amekkorák a pixelek egy 55 colos, de csak Full HD felbontású megjelenítő esetében – az apertúra méreteiben meglévő különbségektől egylőre tekintsünk el. Egyik első cikkünkben a tévéknél érvényes optimális nézési távolsággal foglalkoznunk.
Lassan időszerű lesz frissíteni a benne lévő táblázatot, mert abban az UHD felbontású készülékek még nem szerepelnek. Azonban az természetesen továbbra is érvényes, hogy a nagyobb felbontás miatt csökken az optimális nézési távolság, hiszen ha nem ülünk elég közel a tévéhez, akkor nem tudjuk megkülönböztetni egymástól a pixeleket és elvész a nagyobb felbontás előnye. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy a THX ajánlása szerint úgy érdemes a tévé elé leülni, hogy a kép a látómezőt 30 fokban töltse ki – és ez pontosan akkor teljesül, ha olyan messzire ülünk le, ahogyan az a Full HD felbontásból is következne. Másrészről, ha az 55 colos képátlót vesszük alapul, akkor még Full HD felbontás esetén is csupán 225 cm-re kell leülnünk. Ha szigorúan a számokat nézzük, akkor UHD részletességet feltételezve 115 cm-ről kellene nézni tesztünk alanyát, ami a 140 cm-es képátló miatt nem tűnik túl kényelmesnek, és a felhasználók többsége valószínűleg idegenkedne is attól, hogy ennyire az „arcában” legyen a tévé. Ebből adódóan az ökölszabály inkább az, hogy üljünk annyira közel a tévéhez, amennyire még nem tartjuk azt kényelmetlennek – ha közelebb ülünk, mint a Full HD felbontás alapján számított 2,25 méter, akkor a nagyobb felbontásból adódó előnyöket már kihasználjuk, igaz, nem teljesen.
Az 55F9000-ben a Samsung saját gyártású MVA panelje dolgozik, amelynek az egyik legjobb a feketéje az LCD-k mezőnyében. A panel háttérvilágítása LED-es (A LED-ek oldalt helyezkednek el), és a Samsung local dimminget is alkalmaz (amelyet Micro Dimming Ultimate néven futtat). A készülék 3D-képes, a bal és a jobb szemnek szánt képet az elektronika aktív szemüveg segítségével választja szét. A szokásos képjavítók mind rendelkezésre állnak, így van 24p és 100 Hz-es képfrissítés is. Utóbbi a tízzónás scanning backlight funkcióval együtt az MCI indexet 1000 Hz-esre hozza ki.
A tesztelést ezúttal is a gyári színprofilok elemzésével kezdtük; a kép, mondhatni a szokásos volt, hiszen olyan beállítást ezúttal sem találtunk, amelyik állítgatás nélkül kiváló eredményt adott volna. A legnagyobb gondot ezúttal is a túlélesítés, a túlzott dinamikus kontraszt és a túl élénk színek okozták – színprofiltól függően akár kettő vagy három tényező is egyszerre.
A legjobb beállításokhoz ugyan ezúttal is a mozi profil volt a legközelebb, de az alapbeállításokkal itt sem volt túl jó az eredmény; a gamma sem volt pontos, a fehéregyensúly pedig a fényesebb területeken a meleg, a sötétebb területeken pedig a hidegebb árnyalatok felé csúszott el kicsit. Kis állítgatással természetesen ezúttal is közel tökéletesre lehetett belőni a képet, az áltagos deltaE-t még kalibrátor nélkül is sikerült bőven 3 alá vinni, vagyis a tévé profi kalibráció nélkül is remekül beállítható. Az optimális beállításokat az alábbi helyen találtuk meg: háttérvilágítás 19, kontraszt 89, fényerő 42, képélesség 0-30 között, forrástól függően, szín 52, dinamikus kontraszt ki, fekete tónus ki, színköz REC.709, színtónus 2. meleg, digitális tiszta megjelenítés ki, MPEG-zajszűrés ki, HDMI fekete szint a forrástól függően, Motion Plus ki, Smart LED alacsony. Ezekkel a beállításokkal 2,2-es gammát, 6600K-s színhőmérsékletet, 123 cd/m²-es fényerőt és 0,05 cd/m²-es feketét kaptunk – a kontrasztarány pedig 2355:1-hez volt. Az átlagos deltaE értéke 2,7 volt, vagyis a tévé színei pontosnak mondhatók, az eltéréseket a megjelenített és az elvárt között legalábbis szemmel nem lehet észrevenni.
A fogyasztás normál módban 200 watt volt, az 55F9000 az optimális beállítások kiválasztásakor azonban megelégedett 157 wattal is. Ez nem kevés, de a kijelző méretét is figyelembe véve egyáltalán nem nevezhető soknak sem. A tévé készenléti állapotában a fogyasztásmérő 0,2 wattot mutatott.
Menürendszer, távirányító
A 4K felbontás önmagában nem jelenti azt, hogy a Samsungnak a menürendszeren bármilyen változtatást kellett volna eszközölni, így a gyártótól megszokott felülettel állunk szemben. Kicsit talán csalódást kelthet, hogy a menüt egyelőre nem igazította hozzá a vállalat a 4K felbontáshoz, de persze nem elsősorban a menünek, hanem inkább a tartalomnak kell jól mutatnia a kijelzőn.
A Samsung a belépő szintű tévéknél is rengeteg beállítási lehetőséget tartogat a felhasználók számára, így természetesen az 55F9000 esetében is minden olyan paramétert megtalálunk az opciók között, amelyek abban segítenek, hogy a képminőséget szinte tökéletesre polírozzuk; a szokásos opciók mellett állítható a gamma, a fehéregyensúly (2 és 10 ponton), van korrekt színkezelő rendszer, és egy egész sor képjavító – amelyeket persze ezúttal is többnyire kikapcsolni ajánlunk.
Távirányítóból kettőt is kapunk, de igazából egyik sem új, a Samsung korábbi modelljeinél már találkozhattunk velük. A klasszikus változat mellé adott második verzió egy touchpadot is tartalmazó kontroller, amely sokkal kevesebb gombot tartalmaz. Ezt a Samsung elsősorban az okostévé funkciók miatt adja, de eme távvezérlő használható a hangutasításokhoz is. Mindemellett természetesen a lehetőség továbbra is adott ahhoz, hogy az 55F9000-et okostelefonra vagy táblagépre letölthető alkalmazással is irányítsuk.
