Samsung Galaxy Note 3 okostelefon/táblagép teszt

Hardver

A Samsungot nem kell félteni: ha prémium termékről van szó (és a Note 3 nyilvánvalóan az), akkor abba prémium hardver is kerül. A Note 3-ba a jelenleg elérhető (egyik) legjobb hardver kerül, így a borítás alatt egy Qualcomm MSM8974-es rendszerchip (Snapdragon 800) dolgozik, amelyben négy 2,3 GHz-es processzormag üzemel. A Samsung egyébként más piacokon saját Exynos lapkával is forgalomba hozza a típust, csakúgy, mint a Galaxy S 4-et, de egyelőre még nem tud (vagy nem akar) annyit gyártani az 5420-asból, hogy minden készüléket ezzel a chippel tudjon szerelni. A két processzor teljesítménye között valós körülmények között nagyon kevés az eltérés, viszont fontos különbség, hogy LTE hálózatokra csak a snapdragonos verzió tud csatlakozni. A Qualcomm CPU mellé Adreno 330-as GPU jár, a memória mérete pedig 3 GB – lassan már a telefonokban és táblagépekben is annyi memória lesz, mint egy PC-ben, notebookban. Adatokat a 32 vagy 64 GB-os belső tárhelyre másolhatunk, amely igény szerint tovább növelhető, akár újabb 64 GB-tal. Nálunk a 32 GB-os tárhellyel szerelt verzió járt, amely azt jelenti, hogy gyári állapot szerint valamivel több, mint 25 GB szabad tárhellyel gazdálkodhatunk.

Fentiek alapján nem túl meglepő, hogy a szintetikus tesztekben a Samsung készüléke a legjobbak között volt; ami persze csak egy dolog, de a Samsungtól már azt is megszokhattuk, hogy a csúcskészülékek szoftvere annyira finoman optimalizált, hogy a hétköznapi használat során sem kell akadozásoktól, megtorpanásoktól tartanunk. Egy biztos: aki a Note 3-at választja, annak a sebességgel egy ideig biztos, hogy nem lesz gondja.

A Samsung Galaxy Note 3 kijelzője külön is megér egy misét. Az 5,7 colos panel Full HD felbontású, technológiáját illetően pedig AMOLED. A képminőségre annak ellenére nem lehet panaszunk, hogy a felmutatott 386 PPI-s részletességnél van jobb, hiszen vannak gyártók, akik Full HD kijelzőt már 4,7 colos méretben is használnak. A panel kontrasztja a technológiából adódóan jobb, mint bármelyik LCD-nek, és ugyanez elmondható a betekintési szögekről is. A színek elsőre kitűnőek, véleményünk szerint azonban harsányak, így a kép kicsit túlszaturált (mi ezért szeretjük jobban az LCD-ket egyelőre).

Ez azonban szintén technológiai sajátosság – és nagyon úgy tűnik, hogy kell még egy kis idő, amíg a gyártók kitanulják, hogyan kell pontosan vezérelni az ilyen paneleket. A Galaxy Note 3 kijelzőjének maximális fényereje nem különösebben nagy, az olvashatósággal ennek ellenére nincsen különösebb probléma még kültéren sem. A panel érdekessége, hogy szuperérzékeny (AirView) módban akár már 1 cm-ről is képes érzékelni az ujjunkat, persze ebben az esetben a pontosság azért valamennyire romlik.

A Galaxy Note négysávos GSM és UMTS, valamint háromsávos LTE modemet kapott, utóbbival akár 150 Mbps-os le-, illetve 50 Mbps-os feltöltési sebességet is elérhetünk. A HSPA sebessége 42/5,76 Mbps, a WiFi pedig az a/b/g/n/ac szabványokat támogatja. A kapcsolódási lehetőségek listája a Bluetooth 4.0, az IrDA, az A-GPS és az NFC adapterekkel teljes – FM rádió viszont nincs. Ami a további szenzorokat illeti, a repertoár részét képezi a gyorsulásmérő, a giroszenzorok, a digitális iránytű, a közelségérzékelő, a fénymérő, a barométer, a hőmérő valamint a páratartalom-mérő is. Az USB port MHL (HDMI) és OTG (USB host) funkciókat is kapott.