LG 23MP65HQ-P monitor teszt

Pages1/2/3

Képminőség

A jó színhelyesség, a relatív jó fekete és az IPS-paneltől nem rossz kontrasztarány jó kezdet, de még nem jelenti azt, hogy a monitor képminősége összességében kiváló – ezt egy sor más paraméter is befolyásolja.

A szürkeárnyalatok megjelenítése szerencsére a monitornak nem okozott gondot, fehér és fekete színek közötti átmenetet az LG 23MP65HQ-P tökéletesen egyenletesen és színhibák nélkül jelenítette meg. Nem volt gond a háttérvilágítás fényerejének egyenletességével sem, ami nem azt jelenti, hogy ne lett volna eltérés a fényerőben sehol (a legkisebb és legnagyobb érték között 13 százalék volt a különbség), ugyanakkor attól nem kell tartani, hogy akár a sarkokban akár oldalt zavaró bevilágítás jelenne meg. A tesztképeken látszik, hogy a sarkokban minimálisan azért gyengébb a fényerő, és a fekete képen is látszódik némi beszűrődő fény, de egyik sem vészes – ahogyan a clouding (ez a legjobban a felső képen látható) is bőven az elfogadató szinten belül van.

A betekintési szögekkel általánosságban nincsen gond, a papíron 178 fokos szögeket a kijelző a valóságban is hozza, a színek oldalról nézve sem fakulnak, a fényerő viszont jelentősen csökken. Ez minden IPS-panelre (sőt, minden LCD-re) jellemző. Az IPS glow szintén jelen van, oldalról nézve a sötétebb tónusú képeknél egy vékonyabb csík fényesebb, lilás árnyalatot kap, míg a világosabb képeknél éppen ellenkezőleg, sötétebb lesz a kép valamivel.

A fekete éppen úgy alakul, ahogyan azt egy IPS-paneltől várható: a minimális fényerő nem különösebben jó, a 0,13 cd/m²-nél minden más paneltípus jobbat tud, és ez azzal jár együtt, hogy a kontraszt sem hatalmas. Az 1000:1 körüli értéket minden esetre a monitor a gyakorlatban is hozza, ami azért nem rossz – az pedig bőven kárpótolhat, hogy a színek cserébe a helyükön vannak. Az LG monitora egyébként dinamikus kontrasztarányt is tud használni, de jobb, ha ezt az opciót kikapcsoljuk, mert éppen olyan hátrányokkal szembesülhetünk, mint az LCD-tévék esetében; a megjelenített tartalomtól függően romolhat (és romlik is) a kontraszt valamint csökkenhet a részletesség.

A monitor a mozgásokat alapesetben is szépen, elmosódásoktól mentesen jeleníti meg, a nagyon gyorsan mozgó tárgyaknál azonban egy árnyalatnyit csökkenhet a részletesség. A menüben a SUPER+ Resolution opciónál segíthetünk a helyzeten, azt azonban tudni kell, hogy amennyiben az overdrive-ot agresszívebb állítjuk, az a gyorsan mozgó tárgyaknál rontja a színhelyességet, így valójában aközött kell döntenünk, hogy pontos színeket, vagy mindig éles kontúrokat szeretnénk-e látni.

A monitor input lagja egy (késleltetéstől mentes) CRT-s kijelzőhöz képest 18 ms, ami igen jó értéknek számít.

Menü

A monitor menüje tipikus LG-s – bár láttuk, hogy a 21:9-es képarányú monitoránál a koreai vállalat már újított, a 23MP65HQ-P az LG korábbi monitorainak menüjét idézi. A beállítási lehetőségek elég részletesek, a színeket például a másodlagos komponensek alapján is be lehet állítani. Extra lehetőséget a korábban már említett Reader mód jelenti, valamint az, hogy igény esetén az overdrive agresszivitását is lehet szabályozni.

A menü használhatóságát növeli, hogy a nyilak segítségével közvetlenül is állítható a színprofil, az olvasási mód valamint a hangerő.

Összegzés

Kezdjük azzal, hogy az LG 23MP65HQ-P mindössze 48-50 ezer forintba kerül, ami egy 23 colos monitorért egyáltalán nem sok. Főleg akkor, ha a képminőség terén egyáltalán nem kell kompromisszumot kötnünk: szép színeket, gyárilag is relatív pontos beállításokat, egyenletes háttérvilágítást, alacsony válaszidőt és jó betekintési szögeket kapunk. Nyilván a monitornak vannak hiányosságai, amelyek közül a legfontosabb talán az, hogy csak egyetlen egy digitális bemenetet (HDMI) kapunk, ami akkor lehet problémás, ha nemcsak egy PC-t szeretnénk a monitorra kötni, hanem valamilyen más eszközt, például játékkonzolt is. A dizájnon és a hangszórón kívül minden egyéb extráról le kell ugyan mondani, de ez a legtöbb felhasználónak nem jelent problémát.