AL-KO Robolinho 3000 robotfűnyíró teszt

Felépítés, telepítés

Az AL-KO Robolinho valamivel nagyobb alapterületű ugyan, mint a legkisebb Husqvarna vagy Zucchetti robotok, de még így is a kisebb, takarosabb, mint a közepes méretű Husqvarnák. Külső dizájnt tekintve nagyon visszafogott, a barnás beütésű drappos külső kellemes hatást kelt. Az áramvonalas, cseppforma is jól áll a robotnak. Összességében nem egy feltűnő látvány. Az építési minőségétől nem estünk hanyatt, de igazán kifogásunk sem lehet ellene; a robot annyit hoz, amennyit feltétlen kell. A készüléket körbe egy fekete műanyag keret veszi körül, ami egyfajta lökhárítóként is szolgál.

A robot külső héja és a motorokat is tartalmazó mag nincs fixen összecsavarozva, így azok ütközéskor illetve felemeléskor el tudnak mozdulni egymástól. Ezen elmozdulások alapján tudja a robot megmondani, hogy éppen mi történik vele. Külön érzékeli az elejének és a hátuljának illetve mindkét oldalának a megemelését, és az orrnál történő ütközést is. Érdekes módon az oldalról történő ütközéssel nem kezd semmi, inkább engedve az erőszaknak hagyja magát eltéríteni.

A robot felépítése a klasszikus sémát követi. A két hátsó kerék a meghajtást biztosítja, míg az első két bolygókeréken csak támaszkodik a robot. A nagyobb hátsó kerekek megfelelő fogazatot kaptak, hogy nedves füvön, lejtőn vagy emelkedőn se csússzanak meg.

A robot aljának nagyjából a közepén egy nagy tárcsán két kb. 5 cm-es penge nyírja a füvet. Ha közelebbről is megnézzük, akkor mindkét oldalon tulajdonképpen két penge található. Az alsó penge nyírja a füvet, a felső pedig meggátolja, hogy a dobban lerakódjon a nedves fű. A vágási szélesség ezen a modellen 30 cm.

A vágási magasság állítása rendkívül egyszerű. A teljes vágószerkezet egy vastag tengellyel van a vázhoz rögzítve, a tengely pedig a robot tetején felnyíló ajtó alatt egy fogantyúban végződik. A tengelyen két oldalról fogaslécszerű bevágások vannak, így normál állásban a tengely nem tud le-fel mozogni. Ha viszont elfordítjuk 90 fokkal, akkor a fogak már nem kapaszkodnak a vázba, így könnyedén mozgatható. A magasság így 3 és 6 cm között, fél cm-es lépésekben állítható.

A penge vége elöl 15, oldalt pedig 8 cm-re van a burkolattól, így arra lehet számítani, hogy a gyep szintjéből kiemelkedő akadályok mellett kb. 9-10 cm-es sávban a robot nem lesz képes lenyírni a füvet.

A robot kezelőfelületét egy 4 soros fekete-fehér pontmátrix kijelző és a körülötte elhelyezett 8 fóliás nyomógomb alkotják. A gombok használata és a menü szerkezete nagyon intuitív, de ma már kissé old-school. A két alsó gomb funkciója dinamikusan változhat, de ennek ellenére nem minden helyzetben optimális a kezelés. A kijelző viszont nagyon jól látható. Amennyire nehezen látható volt tavaly a Bosch Indego kijelzője, annál jobb volt az AL-KO Robolinhoé. A gombok a fóliás gomboknak megfelelően voltak érzékenyek (értsd. többnyire jó volt, de néha kétszer is meg kellett nyomni egy-egy gombot, ha az ember kapkodott), de a rendszerre sosem kellett várni. A kezelőfelületet a robot tetején lévő nagy piros STOP gomb egészíti ki, amivel veszélyhelyzet esetén azonnal leállítható a szerkezet.

Az AL-KO Robolinho sorozat 3000-es és 4000-es modelljei esőérzékelővel is rendelkeznek, de ez kívülről nem látható (nem is találtuk meg, hogy hol van). Ettől függetlenül persze a dolog működik. Az esőérzékelő kikapcsolható, bekapcsolt állapotban pedig megadható, hogy eső után mennyi ideig ne menjen ki a robot újra a fűre. Az AL-KO Robolinho 3000 akkumulátora kívülről szintén nem elérhető, így otthon (legalábbis a gép szétszerelése nélkül) nem cserélhető. A 3 Ah-ás, 25,2 V-os lítium ion akkumulátor elméletileg 75,6 Wh energiát képes tárolni, ami elég tisztességes mennyiség.

A robotfűnyírók a kertben legtöbbször felügyelet nélkül üzemelnek, így elméletileg könnyen lopás áldozatává válhatnak. A legjobb védelem nyilván az, ha a robot az utcáról nem látható sem töltés, sem pedig munka közben. Ezen túl szinte minden robot, így az AL-KO Robolinho is PIN kódos védelmet kap, ami felemelés vagy hosszabb állás után automatikusan zárolja a készüléket. A kód nélkül a robot tulajdonképpen működésképtelen. Persze a 4 jegyű szám elvileg kitalálható, a gyakorlatban azonban a számbillentyűk hiánya miatt ez kicsit hosszadalmas feladat. Ráadásul a második elrontott kódbevitel után a robot hangos riasztással teszi ezt a tevékenységet még kellemetlenebbé, a harmadik hiba után pedig PUK kódot kér. Ha ezt is rosszul adjuk meg, akkor a robotot már csak az AL-KO tudja újra működésre bírni. Sajnos a riasztó nem elég hangos ahhoz, hogy az esetleg otthon lévő szomszédok felfigyeljenek egy rablóra, ráadásul felemelés után a robot nem is riaszt, amíg PIN kóddal nem próbálkozik valaki. Viszont az ellopott robot tulajdonképpen használhatatlanná válik. Talán ez is az egyik oka, hogy sem Magyarországon, sem Európa más országaiban nem igazán ismert a robotfűnyíró lopás, mint jelenség.

A biztonság másik aspektusa nem az eszközt, hanem a kezelő személyzetet, illetve a környezetet védi. A felemelt robot forgókése kb. 1,5-2 mp alatt teljesen leáll, így mire kárt okozhatna, már nem forog. A hurkon kívül a robot egyáltalán nem indul el, és ugyanez a helyzet áramkimaradás esetén is. Amint elmegy az áram a határoló kábelből, a robot azonnal leáll. Többször is próbáltuk, de semmilyen pillanatban vagy helyzetben sem sikerült olyat elérnünk, hogy véletlen kimenjen a kábelen kívülre. Ez egyébként normál működés közben sem sikerült, így az AL-KO ilyen tekintetben a legstabilabb robotok egyike.

A dokkoló kérdést az AL-KO kicsit máshogy közelítette meg, mint a többi gyártó. A robotok többsége többnyire orral vagy farral áll rá a dokkolóra és úgy csatlakozik a töltést biztosító érintkezőkhöz. A Robolinho ezzel szemben a határoló kábelt követve elmegy a dokkoló előtt, amiről két érintkező áll ki vízszintesen. Nagyjából úgy, mintha egy troli áramszedői lennének oldalra fordítva. Ezek érnek hozzá a robot oldalán lévő nagy fém felületekhez, amiből a robot azonnal tudja, hogy hol kell megállni. Be kell vallanunk, mi idegenkedtünk kicsit ettől a megoldástól, de a Robolinho egyszer sem vétette el a dokkolást. A dolog egyetlen hátránya, hogy a fém karok idővel kicsit összekarcolják a robot oldalán végigfutó fekete burkolatot, de idővel valószínűleg abban a sávban máshol is lesznek kisebb-nagyobb sérülések.

A dokkoló különlegessége egyébként a tetején lévő Home gomb, amivel a robot bármikor a dokkolóra rendelhető. Így ha a robot valahol a kert végében bóklászik, de nem látjuk, vagy nem akarunk elmenni érte, akkor egy gombnyomással a helyére hívható. A robot természetesen ilyenkor is a határoló kábelt követve találja meg az állomást.

Telepítés

Mivel a dokkolót közvetlen a határoló kábelre kell keresztbe letenni, a dokkoló elvileg nem lehet a füvön kívül. Ha azonban van a fű mellett egy szélesebb placc, ahova a kábelt ki lehet vezetni (mint nálunk), akkor a dokkoló természetesen lehet a füvön kívül is. Ennek egyik előnye, hogy a dokkoló alatt nem pusztul ki a fű (bár aki nem tesztelés céljából telepít, annál ez kevésbé érdekes). A másik előny, hogy ha a robot nem a füvön áll, akkor kevésbé fogja elérni az öntözőrendszer, így nem lesz a robot borítása vízköves.

A dokkoló kisfeszültségű bemenetére egy közel kocka formájú transzformátor biztosítja az áramot. Sajnos a kisfeszültségű kábel nem túl hosszú, így a dokkolót mindenképpen célszerű épület mellé telepíteni, hogy a transzformátor víztől védett helyre kerüljön. Az áramellátásról és a határoló kábel állapotáról két nagyon rossz helyre szerelt LED az visszajelzést.

A határoló kábel lefektetése pont olyan, mint bármely más fűnyíró robot esetén. A rögzítő tüskék az átlagosnál kisebbek, így könnyebb őket beszúrni és kihúzni, de ez a rögzítés hatékonyságát nem befolyásolja. Igazából a nagyobb tüskék teljesen feleslegesek. Nagyon szimpatikus megoldás, hogy a használati útmutató extra kábel lefektetését is javasolja, amit a kert kisebb átalakításakor fel tudunk használni anélkül, hogy toldanunk kellene. Az extra kábelt egyszerűen a határoló kábellel együtt kell lefektetni, így egy szakaszon oda-vissza-oda, tehát három kábel lesz szorosan egymás mellett.

A határoló kábel csatlakozása a dokkolón elsőre kicsit furcsa lehet, de az egyik legkényelmesebb megoldás, amit eddig roboton láttunk. A dokkoló talpának bármikor elérhető részén mindkét oldalon egy-egy csipesz szerű csatlakozó áll ki. Ezekbe kell a határoló kábel két végét becsíptetni; ennél egyszerűbb megoldást nehéz elképzelni.

A kábelt kétféleképpen lehet lefektetni. A legegyszerűbb az, ha a mellékelt tüskékkel lerögzítjük a fűre, amit a fűszálak kb. két hét alatt teljesen benőnek. A kicsit nehezebb, de hosszabb távon talán szerencsésebb megoldás, ha a kábelt a föld alá ássuk. Az AL-KO Robolinho kábele maximum 10 cm-es mélységig tehető a földbe. Ennek nemcsak az az előnye, hogy a kábel nem látszik, hanem az is, hogy a gyep szellőztetésekor sem lesz útban.

A kábelt a pázsit síkjából kiemelkedő tereptárgyaktól 30, a síkban lévő szegélyektől 15 cm-re kell lefektetni. Ezeknél a távolságoknál a robot kereke nem fog kimenni a füvön kívülre, de a széleket külön szegélynyíróval kell majd nyírni hetente egyszer. Saját tapasztalataink alapján a kábel és mondjuk az ágyásszegély közti távolság akár 9-cm-re is csökkenthető, a kerék így sem fog kimenni a fűből. Szintben lévő járda és terasz esetén akár azok közvetlen széle mellé is le lehet fektetni a kábelt, így ott a robot teljesen lenyírja a szegélyt. A 9 cm-es távolság esetén a szegély menti füvet az esetek többségében lenyírja, leginkább a töréseknél, sarkokban maradhatnak hosszabb fűcsomók.

Az AL-KO nem használ vezetőkábelt a dokkolóba való visszavezetéshez, így azt nem kell lefektetni. A Robolinho minden esetben a határoló kábelt követi a dokkolóba való visszajutáshoz. Ahogy az előző oldalon is volt már róla szó, a dokkolóba való visszaállás nem csak a robotról, de magáról a dokkolóról is kezdeményezhető.