Huawei Ascend G6 okostelefon teszt

Multimédia

Zenelejátszáshoz használhatjuk a Google Play Music (Play Zene) appot valamint a Huawei saját Zene alkalmazását is. Ez utóbbi az Ascend P6 óta már tényleg saját, nem pedig az Androidban lévő Zene minimális átirata. A szoftverrel a szokásos opciók közül választhatunk, így az alkalmazások kezelik a lejátszási listákat, a zenegyűjteményt pedig többféle szempont alapján is rendezhetjük (előadó, album, mappa). Az UI nem tűnik annyira modernnek, legalábbis az biztos, hogy nem alkalmazkodik a Google tervezési alapelveihez, de az app használhatóságát ez nem befolyásolja.

A Huawei Ascend G6 a mellékelt fülessel közel csapnivaló hangminőséget nyújt; mivel a fülhallgató kialakítása nem hallójáratos, hanem simán csak a fülbe illeszthető, a hangminőség nem tudja elérni azt, amit egy drágább megoldás szállítani tudna. Viszont a füles nem is a zenehallgatás miatt került a csomagba, hanem azért, mert headsetként is működik. A készülék megkapta a DTS tanúsítványt is; a technológia a külső hangszóró minőségét és a fülhallgatóval elérhető hangzást is fel tudja javítani. Az eredmény nem rossz, de aki a mély hangokat szereti, azt el kell szomorítanunk, mert ezeket az algoritmus nem erősíti fel eléggé, és a gyári lejátszók equalizerrel sem rendelkeznek. Azt viszont nyilván semmi nem akadályozza meg, hogy telepítsünk bármilyen más szoftvert, amiben aztán oda tologatjuk a hangszínszabályzó csúszkáit, ahová csak akarjuk.

A képnézegető lényegében a gyári Android alkalmazás (csak egy minimális átszínezés történt); a szoftvert így nemcsak a fotók megnyitásához és megosztásához, hanem a videók kezeléséhez is használhatjuk – a mobil hardvere ahhoz is elég lenne, hogy 1080p-s MKV-kat játsszunk le vele, de a kijelző alacsony felbontása miatt erre valószínűleg senkinek sem lesz szüksége (a microUSB sem kapott extra funkciókat, pl. MHL-t). Érdekes, hogy az AVI fájlokat nem nagyon szerette a telefon – ezen egy XBMC (vagy más, a Google Playből letölthető lejátszó) viszont gyorsan segíthet. A Huawei megtartotta a Google Fotók alkalmazást is, amely nem túl gyors a telefonon, cserébe viszont lehetőséget ad arra, hogy a készített fotókat rögtön feltöltsük Drive-ba.

Ahogyan korábban már említettük, a zenelejátszás és képnézegetés közben a megosztási lehetőségek között a DLNA is feltűnik, így a mobillal tudunk a helyi hálózaton lévő kiszolgálókra is multimédiás tartalmakat küldeni.

Fényképezőgép

A fő kamera egy 8 MP-es BSI CMOS szenzor köré épül, amely a kategóriában megszokottnak mondható. A legnagyobb elérhető felbontás 3264×2448 pixel, videókat pedig Full HD részletesség mellett készíthetünk. Ha a fényviszonyok nem túl jók, akkor a LED-es villanót is segítségül hívhatjuk, de mivel ez (a szokásoknak megfelelően) csak alacsony fényerőt biztosít, legfeljebb csak nagyon kis mértékben lehet vele javítani a képminőséget.

A Huawei szerencsére nem elégedett meg a gyári Androidban lévő szoftverrel, a kamera alkalmazást gyakorlatilag teljesen újraírta. Ez azt jelenti, hogy elég sok extra funkciók kapunk: az okos automata mód mellett van például manuális beállítási lehetőség (ami a záridőre és a rekeszre nem vonatkozik), HDR, panoráma fotó készítés. Van továbbá időzítő, mosolyra vagy hangra aktiválódó felvétel, geo-tagging és rengeteg téma alapú üzemmód is. Pozitívum, hogy az automatikus felvétel a legjobb eredmény elérése érdekében akár a HDR módot is be tudja kapcsolni.

A fotók részletessége erős közepes; a mobil elsősorban azokkal a helyekkel küzd meg, ahol nagy felületen található viszonylag homogén felület, itt hajlamos néhány részletet elmosni. A vonalélesség és a zajszint alapesetben nem rossz, azonban gyengébb fényviszonyok között ez utóbbi gyorsan erősödik. A dinamikatartomány viszont a legnagyobb jóindulattal is csak átlagosnak mondható, a képeken ráadásul itt-ott kromatikus aberráció is felfedezhető. Bár a HDR mód megléte mindenképpen pozitívum, az már kevésbé, hogy a dinamikatartományon a bekapcsolása alig javít valamit (a jobb oldali képet készítettük bekapcsolt HDR mellett).

A Huawei megtartotta jó szokását, és nemcsak a hátsó, hanem az első kamera esetében is nagy felbontást választott; ez jelen esetben egy 5 MP-es modult takar, amely a 88 fokos látószöggel rendelkező optikával együtt már elég jó szelfik készítésére ad lehetőséget. A bőrradír funkció is ebben az esetben jöhet jól, persze az eredmény inkább vicces, mintsem használható.

Internet

Böngészőből ezúttal is kettőt kapunk, mégpedig a Google Chrome-ot és egy WebKit alapú, saját verziót. Érdekes módon, bár a P7-en a Chrome volt a gyorsabb, most a Böngészőt éreztük, ha nem is sokkal, de fürgébbnek. A Böngésző további előnye, hogy támogatja a Flash tartalmat és a sorokat is újra tudja tördelni, ha változtatjuk a méretet – amire netezés során azért általában szükség van.

Összegzés

A Huawei Ascend P6 egy ízig-vérig középkategóriás telefon, és mint ilyen, rengeteg előnnyel és hátránnyal is rendelkezik. A kérdés ezen a szinten mindig az, hogy mennyire tűnik jónak az ár/érték arány, amire azért nem egyszerű válaszolni, mert a dolog nem kis részben az egyéni preferenciákon múlik: miben és mekkora mértékben vagyunk hajlandóak kompromisszumokra. Az Ascend G6 esetében a helyzetünk annyival azért könnyebb, hogy a mérnökök nagyon egyetlen területről sem feledkeztek meg; a műanyagok ellenére a dizájn jó, a kijelző a qHD felbontás ellenére szintén jól teljesít, nem rossz a kamera sem, és a készülék nyers erő alapján is megállja a helyét.

A kezelőfelület, vagyis az Emotion UI szintén felnőtt a riválisok megoldásainak szintjére. Persze a mobil semmiben sem hibátlan, de aki az Ascend G6-ot választja, az minden funkcióját bőven használhatónak fogja tartani. Egyedül az lehet fájó, hogy az Android 4.4 alapú ROM még mindig nem érkezett meg a telefonhoz – ez viszont idővel akár még változhat is.

A Huawei Ascend G6-ot a Huaweitől kaptuk kölcsön a tesztelés idejére. A készülék ára kártyafüggetlenül kb. 80 ezer forint.