Qilive 53 okostelefon teszt

Kezelőfelület

Az előző oldalon említettük, hogy az egyik dolog, amin a gyártók spórolni szoktak tudni, az a hardver. A másik a szoftver. Erről első hallásra talán kicsit furcsa beszélni, hiszen az Android (majdnem) ingyenes, valójában azonban nem az, hiszen a HTC, a Samsung vagy éppen a Sony nem kevés pénzt öl abba, hogy az Android kezelőfelületét átszabja, funkcionalitását teljesebbé tegye. Ez az, ami megkülönbözteti ezen gyártók termékeit egymás valamint a másodvonalbeli márkák készülékeitől. A Qilive 53 esetében viszont vegytiszta Androidot kapunk; ez önmagában még nem is lenne baj (a Samsung és a HTC csúcsmodelljeinek is van/lesz olyan verziója, amelyen „sima” Android fut), azonban az már a középkategóriában is elég ciki, hogy az Android 4.1.2-es verziójával van dolgunk. Többé-kevésbé minden olyan a telefonon, ahogyan azt a Google (régen) megálmodta, de azért itt-ott felbukkan néhány új menüpont, például azért, hogy a telefon a két SIM-kártyát is megfelelően tudja kezelni.

A felület összesen öt kezdőképernyőt tartalmaz, amelyekből alaphelyzetben csak a középsőn találunk néhány ikont. Sajnos a felesleges felületek eltávolítására nincsen mód, és az sem megoldható, ha valaki nem a középső panelt szeretné elérni a Home billentyűvel. Minden képernyőn fix elem a felső részen lévő Google keresősáv, lent pedig a középen elhelyezett programválasztó ikon valamint a tőle balra és jobbra elhelyezkedő két-két további alkalmazás indítója. Ezek természetesen csak abban az értelemben fixek, hogy minden képernyőn megtalálhatók, az viszont választható, hogy melyik alkalmazásokat szeretnénk ily módon kiemelni a többi közül. Készíthetünk mappákat is (akár a fix ikonsorban is), amelyek jól működnek, és ha visszafelé megy a dolog, azaz kivesszük az ikonokat a mappából és már csak egy marad, akkor a felület automatikusan vissza is alakítja a mappát ikonná. Apróság, hogy a telefonnál a hátteret lecserélte a gyártó (vagy lecseréltette az Auchan).

Az állapotsorban a két SIM-kártya miatt extra elem, hogy a térerőt jelző piktogramból kettőt is kapunk. A roló a szokásos funkciója mellett tartalmaz néhány (fixen beégetett) gyorsgombot: indítható innen a WiFi, a Bluetooth, a GPS, az adatkapcsolat és változtatható a fényerő (min-max-egyedi-auto) illetve az is, hogy a telefon elforgassa-e a kijelzőt automatikusan vagy sem. Az Android 4.1-ben már megoldható volt, hogy a nem szükséges értesítéseket egyenként töröljük, így ez megy a Qilive 53 esetében is. Elérhető még innen a Beállítások is, de ez semmi egyéb, mint egy plusz ikon ennek a menünek, extra funkciók nélkül.

A lezáró képernyő az Android 4.1 szokásos feloldó tárcsáját használja, amely alkalmas arra is, hogy rögtön a fényképezőt vagy a Google Now-t indítsuk el. A mobil lezárt állapotban egyéb trükkökre nem képes, az Android 4.3-ban megjelenő widgetek például értelemszerűen nincsenek meg, és az állapotsáv sem húzható le ilyenkor.

Az interfész többé-kevésbé magyar (is lehet), van azonban néhány egyedi menüpont, amelyet elfelejtettek lefordítani. Ilyen a közelségérzékelő illetve a giroszenzor kalibrációs felülete, ezeken ráadásul nem is angol, hanem kínai a felirat, így legfeljebb „érzésre” tudjuk kitalálni, hogy éppen mit és hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy elvégezzük az adott feladatot. További, de szerencsére már angolul hagyott fordítási hiányosság, hogy a kijelző fényerejénél lévő extra opció sem elérhető magyarul: a normál beállítások helyett használhatunk egy dinamikus fényerőt, amely a tévékhez hasonló módon optimalizálja a kontrasztot (a háttérfény változtatásával), ha éppen filmet nézünk. Normál módban egyébként automatikus fényerőállítást is kérhetünk, a dinamikus módban viszont csak az erősséget adhatjuk meg, amely 0, 1 vagy 2 lehet. És végül: nincs lefordítva egyetlen, a két SIM-es működéshez kapcsolódó menüpont sem).

Alapfunkciók

A Qilive 53 a telefonálás illetve üzenetkezelés szempontjából az Androidtól megszokott képet mutatja. A tárcsázó, a névjegyek és a hívásnapló ugyanabba az alkalmazásba kerültek, így könnyen és gyorsan válthatunk közöttük.

Az üzenetek párbeszédes formában jelennek meg, így könnyű őket áttekinteni, és nem utolsó sorban a keresés is gyorsabb; elég, ha tudjuk, hogy a keresett üzenetet kinek küldtük/kitől kaptuk. A leveleink kezeléséhez két e-mail klienst is kapunk; az egyik csak a Gmail fiókunkhoz enged hozzáférést, a másikkal viszont bármilyen POP3, IMAP illetve Exchange kiszolgálóhoz csatlakozhatunk.

A teendők nyilvántartásához a Naptár alkalmazást használhatjuk, amely tulajdonképpen a Google fiókunk alól elérhető, hasonló nevű szolgáltatást hozza el a telefon kijelzőjére. A bejegyzéseket többféle bontásban is megnézhetjük; rendelkezésre áll napi, heti, havi illetve napló nézet is – utóbbi a teendőket listázza szépen egymás alatt.

Fentiek persze egyáltalán nem meglepőek, hiszen a telefon ezeket a funkciókat a Google eredeti elképzelése szerint tálalja. A két SIM-kártya kezelése ad némi pluszt a hívásoknál, és a menüben is, mert minden, a telefonszolgáltatáshoz kapcsolódó opcióból dupla szett áll rendelkezésre.

Alapprogramok

A szoftverkínáltnál is sokat spóroltak a fejlesztők, ugyanis az összes app elfért kevesebb mint másfél képernyőn. Extra szoftverre ne számítsunk (kivéve egy fájlkezelő), és még a Google alkalmazásaiból sem kapjuk meg az összes olyan programot, amit a telefonok többségénél megszokhattunk. Ez nem feltétlenül gond, sokan szeretik ugyanis, ha a telefon gyártója nem erőlteti a saját megoldását – és ha egy funkció nem elérhető alapból, akkor a Google Play segítségével számtalan alternatívát kereshetünk az adott feladat megoldására. Egyébként a szoftver szempontjából csupasz és full extrás telefonok mellett és ellen is lehet felhozni érveket; a csupasz mobil mellett szól, hogy le semmiről nem maradunk, hiszen ott a Google Play, ellene viszont, hogy adott esetben keresgélni kell, és az sem kizárt, hogy valamilyen kategóriában a használható appok mind fizetősek vagy tele vannak reklámmal.

Az alap, telefonáláshoz szükséges programok (Telefon, Személyek, Üzenetek, E-mail, Naptár) mellé kapunk néhány utilt (Óra, Számológép, Hangrögzítő, Letöltések, Files, FM Radio, Hírek és időjárás, Galéria, Kamera, Böngésző) valamint pár Google alkalmazást (Chrome, Gmail, Google+, Hangalapú keresés, Hangouts, Play Áruház, Play Játékok, Play Zene, Térkép, Üzenetküldő és YouTube), de ezzel a kör be is zárult.

Menet közben viszont kiderült az is, hogy a telefonon megtalálható a My Auchan szoftver is. Ez idehaza nem használható semmire, és a készüléken nyoma sincsen annak, hogy ez a program létezne – nem szerepel a programválasztóban sem, mi is csak azért vettük észre, mert a Google Play felajánlotta a frissítését. Megnyitni viszont még innen sem tudtuk.

Üzemidő

A telefonban lévő akkumulátor 2800 mAh-s, ez elég szép, ha azt vesszük, hogy a sokkal erősebb Galaxy S5-ben is éppen ekkora teljesítményű energiaforrás dolgozik. Ugyanakkor a Snapdragon 200-as energiagazdálkodás szempontjából nem annyira fejlett, az 5,3 colos kijelző pedig ugyanúgy fogyaszt, ráadásul az Android egy majdnem stock változat, valószínűleg nincsen különösebben optimalizálva erre a rendszerchipre. A végeredmény így a nagy átlag szerint alakul: aki rendesen használja a készüléket, annak napi töltésre lesz szüksége, 3G használata nélkül ugyanakkor a kétnapos készenlét sem lehetetlen.

A telefonban az energiagazdálkodással kapcsolatos opciók nincsenek, ha takarékoskodni szeretnénk, akkor azt legfeljebb külső programok telepítésével tehetjük meg.