Honor 6 okostelefon teszt

Hardver

A Huawei Honor igazi lokálpatrióta, így természetesen a Honor 6 saját, házon belül tervezett rendszerchipet használ, mégpedig a Kirin 920-at. Ez egy nyolcmagos chip, amely a big.LITTLE architektúrára épül, vagyis két négymagos egységet tartalmaz. Ezek attól függően adják-veszik egymás között a feladatokat, hogy a telefont éppen használjuk-e, és ha igen, akkor mire. Amikor nagy teljesítményre van szükség, akkor az 1,7 GHz-en ketyegő ARM15-ös magok (is) szolgálatba állnak, ha viszont csak fekszik az asztalon a mobil, akkor csak az 1,3 GHz-es Cortex-A7 architektúrájú egység aktív (és persze annak sem minden magja). Az SoC-be egy Mali-T628 MP4-es GPU került, a RAM mérete pedig 3 GB. A specifikációból látszik, hogy a Honor 6 a csúcsgépekkel szeretne egy ligában játszani. Adatokhoz 16 vagy 32 GB belső tárhelyet kaphatunk, amelyből a rendszer 4,5 GB-ot foglal el; nálunk a kisebb modell járt, így alapállapotban 11,44 GB szabad hellyel gazdálkodhattunk. A microSD foglalatnak köszönhetően a telefon természetesen lehetőséget ad a bővítésre.

A kijelző 5 colos, felbontása pedig Full HD (1080×1920 pixel). Szerencsére ha egy gyártó azt szeretné, hogy egy adott készüléket komolyan vegyenek, akkor abba normális minőségű panelt tesz, így a Honor 6-ban is IPS LCD-t találunk. Nem ez a leggyönyörűbb kijelző, amelyet valaha láttunk, ugyanakkor panaszra igazából nincs okunk: a színek szépek, a betekintési szögekkel nincsen gond, a fényerő pedig a méréseink szerint bőven 500 cd/² felett van, így a kültéri olvashatósággal sem lesz gond. Persze már itt a tél, úgyhogy ez egyelőre nem fontos szempont, de azért jó tudni, hogy nyáron sem érik majd kellemetlen meglepetések az embert. A kijelző színhelyessége alapból nem túl jó, 8000K, így az árnyalatok kékesek – szerencsére van lehetőség az utólagos állításra, igaz, RGB értékeket nem lehet hangolni, mint mondjuk a jobb Sony modellek esetében, csupán egy csuszkát tologathatunk meleg vagy hideg irányba.

A Honor 6-ban négysávos GSM és kétsávos UMTS modul található, és van LTE adapter is. Utóbbi akár 300 Mbps-os letöltésre és 50 Mbps-os feltöltésre is képes, a HSPA maximumai pedig 42 illetve 5,76 Mbps-nál vannak. A WiFi (csak) n-es, a Bluetooth viszont 4.0-s. A GPS természeten alap, a nálunk járt modellben azonban NFC nem volt. Az infra pedig egy hasznos extra azoknak, akik a telefont a tévé (vagy más eszköz) távirányítására is szeretnék használni. A szenzorok listáját gyorsulásmérő, giroszenzor és digitális iránytű adja ki, no meg az előlapon lévő közelségérzékelő.