Honor 6 okostelefon teszt

Kezelőfelület

Ha esetleg a külső alapján nem lett volna egyértelmű a Huawei rokonság, akkor a kezelőfelület biztosan mindenkinek árulkodó lesz, hiszen az Android 4.4 alatt az Emotion UI fut, annak is a 2.3-as változata. Ez saját fejlesztés, a kínai gyártó nagyjából két év alatt jutott el a mostani szintre, amely az OS-t alaposan átrajzolja, és több szempontból a működését is teljesen átalakítja. A felület legérdekesebb módosítása a gyári Android UI-hoz képest az, hogy az alkalmazásokat nem külön menüből érhetjük el, hanem minden ikon a kezdőképernyőre kerül; ilyet használ az Apple is a iPhone-oknál.

Kezdőképernyőből összesen kilencet hozhatunk létre, az alkalmazások rendszerezésében pedig segít, hogy mappákat is létrehozhatunk. Sőt, mappa már alapból van a telefonon, a Google-féle szoftverek például egy ilyen gyűjtőbe kerültek. A képernyők közötti váltás alapesetben lapozós, de az animációt meg lehet változtatni. Egy kijelzőre 5×4, tehát összesen 20 ikon fér ki, plusz ott van még a fix indítósáv, amelyben akár öt szoftvert is el tudunk helyezni. Widgetből is akad szép számmal, viszont többnyire nem saját fejlesztésűek a felületek. Kivéve a Me, amely azonban most már teljesen szétszedhető, így voltaképpen a felület csak néhány, dizájnjában egymással harmonizáló widgetet takar.

A Huawei az összes ikont átrajzolta; az új külső megítélése egyed preferencia függvénye. Szerintünk nem rosszak az ikonok, de az talán zavaró, hogy minden, a telefonon a gyári állapotban lévő app pontosan ugyanolyan formájú miniatűrt kapott. Az opciók felett megjelent két fül, amelyekkel az általános és az összes beállítási lehetőség közül lehet választani. Utóbbi az Android esetében megszokott teljes menüstruktúrához visz, és érdekes lehetőségeket is tartalmaz; beállíthatunk például többféle lezáró képernyő hátteret (amelyek közül a telefon véletlenszerűen választ). Az értesítési sáv az Androud stock megoldásához hasonlóan működik: egy ujjal lehúzva az értesítésekhez jutunk, kettővel pedig a kapcsolópanelekhez. A mobil lezárt állapotában lentről is felhúzhatunk egy ablakot, amely Apple-ös módra néhány fontos kapcsoló és szoftver ikonját tartalmazza, pl. zene indítása/megállítsa, zseblámpa.

A lezáró képernyő különösebb extra funkciókat nem ad, de a telefon kezdőképernyője helyett rögtön a fényképezőgépbe is beléphetünk vele.

A kiegészítő funkciók között is van néhány jó ötlet: „Ne zavarj” módban a telefon csak azoktól fogad hívást (legalábbis hallható módon), akiket felvettük a listába, és a funkció nagy előnye, hogy nemcsak kézzel lehet kapcsolgatni, hanem akár időzítővel is. A normál kezelőfelület helyett használhatunk egyszerű kezdőképernyőt is, amely widgetek és ikonok helyett nagyméretű felületekkel, nagy(obb) feliratokkal és alap funkcióválasztékkal operál.

Az UI sebességével ezúttal semmi gondunk nem volt, hiába, azért szépen lassan a Huawei is belejön a processzorok gyártásába, és abba is, hogyan kell megfelelően optimalizálni a szoftvereket.

Alapfunkciók

A Honor 6 a telefonálás illetve üzenetkezelés szempontjából az Androidtól megszokott képet mutatja. A tárcsázó, a névjegyek és a hívásnapló ugyanabba az alkalmazásba kerültek, így könnyen és gyorsan válthatunk közöttük. Természetesen a névjegyzékben szereplő kontaktokhoz hozzácsatolhatunk Twitter illvete Facebook profilokat is, ha ezeket az alkalmazásokat már telepítettük. Ezeket a szolgáltatásokat egyébként az Android stock megoldásai adják, a Huaweinél úgy döntöttek, hogy nincsen szükség saját fejlesztéseket végezni ezen a területen.

Az üzenetek párbeszédes formában jelennek meg, így könnyű őket áttekinteni, és nem utolsó sorban a keresés is gyorsabb; elég, ha tudjuk, hogy a keresett üzenetet kinek küldtük/kitől kaptuk. A leveleink kezeléséhez két e-mail klienst is kapunk; a ROM-ban lévő alap Gmail viszont most már nemcsak a Google fiókhoz ad hozzáférést. Ha frissítjük, akkor POP3, IMAP illetve Exchange kiszolgálóhoz is csatlakozhatunk vele, így a Honor 6 másik levelezője, amely a stock android (vagy legalábbis majdnem) gyakorlatilag feleslegessé vált.

A teendők nyilvántartásához a Naptár alkalmazást használhatjuk, ez szintén gyári és szintén most újul meg éppen. A bejegyzéseket többféle bontásban is megnézhetjük; rendelkezésre áll napi, heti, havi illetve napló nézet is – bár a legújabb verzióban a heti nézet valójában csak öt napot mutat.

Alapprogramok

A Honor 6-hoz a Google tucatnál is több saját appja természetesen jár (Chrome, Gmail, Google+, Térkép, Play Zene, Play Filmek és TV, Play Könyvek, Play Újságos, Play Játékok, Drive, YouTube, Fotók, Hangouts, Local illetve Navigation. Ezek mellett persze vannak további extra programok is, de a kínálat azért nem örülten széles. Kapunk például egy, a Play Zene mellett teljesen felesleges Zene appot, időjós appot, fájlkezelőt, néhány utilt (tükör, számológép, lámpa, FM-rádió, stb.), a Kingsoft Office pedig Word, PowerPoint és Excel fájlok elolvasásakor és akár létrehozásakor is segít. Van még egy biztonsági alkalmazások program valamint egy játék gyűjtemény, de ezek már nem teljes verziók, hanem csak előre telepített próbaváltozatok. A távirányító képességeinek kihasználásához nincsen gyári szoftver.

A Telefonkezelő a Honor 6 teljesítményét hivatott megőrizni, mégpedig oly módon, hogy a program optimalizálja a memóriát, törli a felesleges adatokat (cache), és megmutatja azt is, hogy a képernyő lezárása után melyik (esetleg felesleges) alkalmazások futnak majd tovább a háttérben. Az alkalmazásból elérhetők továbbá olyan opciók is, amelyek amúgy a beállítások között is megbújnak (például automatikus indulás), de a mérnökök úgy gondolták, hogy az optimalizálás témakörhöz (is) köthetők.

Üzemidő

A telefonba brutális kapacitású, 3100 mAh-ás Li-Polimer akkumulátor került, és persze nem hiányoznak az energiagazdálkodási funkciók sem a menüből. A mobil háromféle módban tud működni: a normál mellett az Intelligens és Ultra módok kapcsolhatók még be. Előbbi plusz 25 százaléknyi üzemidőt nyújt nagyjából, utóbbi pedig akár egy hétnyit is (10%-os töltöttség mellett pedig kb. 24 órányit), de cserébe fekete-fehér képet és csak a butatelefonokéval egyező funkcionalitást kapunk. A normál és intelligens üzemmódokban másrészt természetesen beállítható, hogy a telefon a sokat fogyasztó appok vagy úgy egyáltalán az alkalmazások közül mi az, ami futhat a háttérben. A nagy kijelző ellenére a fogyasztás egyáltalán nem rossz, intenzív használattal is kijön a másfél nap, de aki egy kicsit oda tud figyelni a tudatos használatra, az akár két napot is kihúzhat feltöltések között.