Samsung Galaxy S6 edge okostelefon teszt

Hardver

Könnyen elintézhetnénk a dolgot annyival, hogy a Samsung Galaxy S6 edge a jelenlegi csúcshardvert kapta, mégsem tesszük. Persze a csúcshardver adott, mégis történt néhány fontos változás. Például az, hogy a Samsung a telefont csak egyféle rendszerchippel szállítja; korábban az aktuális Galaxy S és Note is rendszeresen úgy került forgalomba, hogy voltak Qualcomm és Exynos chippel szerelt példányok is. Erre kezdetben azért (is) volt szükség, mert az Exynosok nem támogatták az LTE-t, később pedig egyszerűen az volt a probléma, hogy a Samsung nem tudott elég chipet gyártani. Ez adott esetben furcsa helyzeteket eredményezett, például azt, hogy idehaza a szolgáltatóknál megvásárolható Note 4-ekben Qualcomm chip dolgozik, míg ha más forrásból vásárolunk, akkor Exynos szívet kapunk. Nos, ez a kettősség az S6 edge-nél már biztosan nem lesz meg, az összes készülékbe a Samsung Exynos 7420-as kerül. Ezt egyébként már lehetett sejteni korábban is, hiszen amikor a Qualcomm, igaz név nélkül, közölte, hogy egy nagy partnerét elveszítette, akkor mindenki a Samsungra gondolt. Noha a Samsung számára anyagilag is miden bizonnyal jobb, hogy a saját chipjeit használja, nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a 64 bites területen az Exynos kis előnnyel indul, ráadásul a chip már 14 nm-es gyártási technológiával készül, a Qualcomm pedig még csak most állt át 20 nm-re. Ez komoly fogyasztásbeli előnyt jelent.

A big.LITTLE architektúrát a Samsung természetesen megtartotta, így az SoC-ben lévő nyolc mag valójában négy Cortex A57-es és négy Cortex A53-as egységet takar (mind ARMv8-as architektúrával, természetesen). A magok közül bármennyi működhet egyszerre, ha a helyzet megkívánja, akár mind a nyolc egység kergetheti a biteket egyszerre is. A grafikus vezérlő egy Mali-T760-as, amely összesen 16 magot tartalmaz. Memóriából 3 GB-ot kapunk (DDR4), míg az adatokat 32, 64 vagy 128 GB-on tárolhatjuk – nálunk a 32 GB-os verzió járt, amelyen alapesetben 22,7 GB a szabad hely. Amíg a korábbi modelleknél nem igazán volt jelentősége annak, hogy mekkora memóriával vesszük meg a készüléket, az S6 és S6 edge esetében ez megváltozott, mivel nincsen utólagos bővítési lehetőség. A Samsung a microSD-kártya slot elhagyását azzal indokolta, hogy a belső memóriánál sokkal lassabb tárolók rontották volna a felhasználói élményt. Van benne valami, mivel tesztünk alanya 300 MB/s feletti tempóval képes az adatokat kezelni, ugyanakkor a felhasználók valószínűleg azért értékelték volna, ha a fotók és zenék tárolásához lehet memóriakártyát is használni. Lássuk a teszteredményeket: nem túl meglepő módon a Samsung minden eddigi készüléknél jobban teljesít, legyen szó akár szintetikus tesztekről, akár olyanokról, amelyek a valós körülményeket szimulálják.

És a telefon nemcsak a számok alapján, hanem valódi használat közben is remekül teljesít: a kezelőfelület tökéletesen fut, a programok gyorsan indulnak és zökkenőmentesen futnak, a játékokra sem jellemző a megakadás, a böngésző pedig asztali gépeket megszégyenítő módon dobálja fel a weboldalakat. Ennek mondjuk az az ára, hogy egy 10 perces etap (játékokkal) már kellően fel tudja melegíteni az oldallapokat; forró azért nem lesz a telefon, de ilyenkor értékelhető igazán, hogy az Exynos mennyivel kevesebb hőt bocsát ki, mint a Snapdragonok.

A kijelző vitathatatlanul a mobil fénypontja, amelyet akár szó szerint és érhetünk, ugyanis a maximális fényerő a méréseink alapján 556 cd/m²; ez a Super AMOLED technológiával együtt kültéren is kiváló láthatóságot biztosít. A Samsung végre önmérsékletet tanúsított, és nem növelte meg feleslegesen a kijelző méretét, így a panel 5,1 colos. A felbontása persze QHD, így PPI érték alapján(577) jelenleg a Samsung Galaxy S6/S6 edge páros a nyerő – nem mintha lenne élő ember a földön, aki meg tudná különböztetni az FHD és QHD részletességet ekkora méretben, de mégis tény, hogy a Samsung kijelzője annyira gyönyörű képet ad, mintha nem is kijelző lenne, hanem egyszerűen csak odafestették volna. Az már más kérdés, hogy színhelyes-e; tökéletesen nem (és a fehéregyensúly is 7400/6500 K-s, adaptív és alapvető profilokkal), viszont azt azért örömmel vettük, hogy az agresszív túlszaturáltság már a múlté.

A kijelzőben persze az a pláne, hogy mindkét oldala enyhén ívelt. Azonban azt fontos kiemelni, hogy a 2560×1440 pixeles felbontás ezúttal a panel teljes részletessége, így az íveltség funkcionálisan nem képes olyan extrákat nyújtani, mint a tavaly bemutatott Node Edge, ahol az oldalsó rész a fő kijelző mellett extra 160 pixel széles területet jelentett. Némi extrát azért kapunk – ezekre hamarosan visszatérünk –, de tény, hogy az íveltségnek inkább csak a wow faktor növelésében van szerepe. Ezt a szerepet ugyanakkor nagyon jól teljesíti is. Praktikussági okokból viszont nem százas a megoldás, mert a mindkét oldalon ívelt felületen könnyebben csillan meg a fény, ami adott esetben nemcsak a kültéri, hanem a beltéri használatot is megnehezítheti, és nagy mértékben lecsökken a horizontális betekintési szög is – legalábbis jobbról nézve a kijelző bal széle nehezebben látható, és fordítva. Emellett az üveg két széle a színeket is torzítja, szerencsére nem túl nagy mértékben.

A kommunikációs adapterek listájába nehéz belekötni: kapunk 300/50 Mpbs-os LTE-t, 42 Mbps-os HSPA+ adaptert, ac-s WiFi-t, Bluetooth 4.1 adaptert, A-GPS-t (+GLONASS, Beidou), NFC-t, infra portot, a szenzorok között pedig gyorsulásmérőt, fénymérőt, közelségérzékelőt, pulzusszámlálót, barométert, digitális iránytűt és véroxigénszint-mérőt is találunk. Egyedül rádió nincsen, de ennek hiányát talán nem olyan nehéz elviselni. A microUSB port 2.0 szabványú, és MHL valamint OTG funkciókat is kapott.

Üzemidő

A Galaxy S6 edge 2600 mAh-s akkumulátor került – szép nagy, gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy az S5-ben ennél izmosabb telep működött. Persze elvben a visszalépés nem lehet gond, hiszen az új Exynos energiatakarékosabb, és állítólag a legnagyobb fogyasztó, az AMOLED kijelző is beéri kevesebbel, mint az elődmodell esetén. Mindez azonban csak arra elég, hogy a telefon üzemideje tartsa a szintet: töltésenként csak egyetlen napig érezhetjük magunkat biztonságban. Persze a szokásos trükkök rendelkezésre állnak az üzemidő megnyújtására, viszont mivel az S6 edge készenléti állapotban amúgy sem fogyaszt sokat, az energiatakarékos mód alig nyújtja meg az üzemidőt. Az ultratakrékos mód már más tészta, a mobil akár több napig is elvan, ha ezt választjuk ki, de ilyenkor szinte csak az alapfunkciók működnek.

A töltéshez kapcsolódik, hogy a telefon extra hátlap vagy tok nélkül is támogatja a vezetéknélküli töltést, ráadásul WPC és PMA szabványok segítségével egyaránt. Ehhez azonban a töltő nem lesz a gyári csomagban, azt mindenképpen külön kell megvásárolni (vagy ha van már ilyenünk más telefonhoz, akkor nyilván használhatjuk azt is).