Samsung Galaxy S6 edge okostelefon teszt

Pages1/2/3/4

Multimédia

Képnézegetéshez a Galériát és a (Google) Fotók alkalmazást kapjuk. A Samsung Galaxy S6 Edge hardverén mindkettő gyorsan fut. Utóbbi (illetve most már a Google+/Drive) extrája, hogy a fényképeket tudja szinkronizálni Drive tárhelyünkre. A klasszikus megosztási lehetőségek mindkét szoftverben megtalálhatók, mint ahogyan az alapszintű, némi effektezésre is jó képszerkesztő is része a programoknak.

Filmeket a Videók appal játszhatunk le, a hardvernek pedig nem jelent gondot a 4K-s klipek kezelése sem. Persze nem érdemes ilyen filmeket felmásolni a mobilra, ez a képesség azért fontos, mert a kamerával lehet 4K-s felvételeket készíteni, ezeket is nyilván vissza kell tudni nézni a mobilon. A Videók app kezeli az MKV fájlokat, a különlegesebb hangsávokat (akár már AC3 is) viszont nem, így gyorsan arra a sorsra juthat, hogy egy Google Playből letöltött alkalmazásra cseréljük. Pedig tud néhány érdekes trükköt is: a feliratok kezelése mellett a videókat ablakos nézetben is le tudja játszani, állítható vele közvetlenül a hangerő és fényerő, és van benne egy alapszintű videoszerkesztő is.

Ahogyan korábban már említettük, a microUSB port HDMI-kimenetként is funkcionál, így a készüléket akár LCD-tévére is köthetjük. A lejátszási idő egy feltöltéssel (Full HD-s filmmel és 50%-os fényerővel) kb. 11 óra, ami nem rossz, de nem is olyan jó, mint a Note 4 13,5 órás eredménye.

A zenelejátszó is megújult, igaz nem funkcionálisan, csak külsőre. A telefonban Wolfson DAC végzi a digitális-analóg átalakítást, így a mobil nem is szól rosszul, ha normális fülest használunk (a mellékelt fülhallgatóról nem tudunk nyilatkozni, mivel nem kaptuk meg a készülékhez). Rendezni szokás szerint műfaj, előadó, album és számcím alapján lehet. Van hangszínszabályzó is, hogy a hangzást a lehető legjobban az igényeinkhez szabjuk. Nyilván alternatívaként használhatjuk a Play Zenét is, amely az ismert funkciókkal rendelkezik.

Fényképező

A kamera sosem tartozott a Samsung gyengeségei közé (legalábbis a csúcskategóriában), így a Galaxy S6 edge-től is sokat vártunk. A telefonba egy 16 és egy 5 MP-es kamera került, értelemszerűen a nagyobb felbontású modul néz hátrafelé. A Samsung a Galaxy Note 4-ben már megismert Sony képérzékelő(ke)t használja, amely akkor nem nyerte el maradéktalanul tetszésünket, a Galaxy S6 edge-ben viszont sokkal jobban sikerült összehangolni a hardvert és a szoftvert. Mindkét objektív F1.9-es fényerővel bír, és a hátsó kamera optikai képstabilizátort is kapott, így elvileg minden adott ahhoz, hogy jó és kevésbé jó fényviszonyok között is kiváló képeket készíthessünk. Sötétben még egy LED-es villanó is besegít, ami persze akkor azért nem tud csodát tenni, ha egyedül kellene beragyognia egy teljes szobát.

A kamera a Home gomb kétszeri megnyomásával is indítható, még akkor is, ha a mobil amúgy ki van kapcsolva – de ha valakit idegesít ez a funkció, akkor le is tilthatja. A fő funkciókat (Galéria, videozás, fotózás, kamera csere és üzemmód) a jobb oldalon, a gyorsgombok pedig a bal oldalon sorakoznak egymás alatt. A bal szélről az effektek, a HDR (be/ki/auto), az időzítő, a vaku és a részletes beállítások érhetők el. Az üzemmódok között van automatikus, szelektív fókusz (DSL-re jellemző mélységélesség) panoráma és szelfipanoráma, valamint készíthetünk gyorsított és lassított felvételeket is. A legtöbb beállítási lehetőség professzionális módban van, ilyekor a fényérték, az ISO, a fehéregyensúly, a jelenet és néhány képjellemző is állítható. Utóbbi gyári profilok és két egyéni profil segítségével, amikor is a színhőmérséklet, a tónus, a kontraszt, a színtelítettség, a kiemelés és az árnyékok finomhangolhatók – sajnos a képélesség és a zajszűrés továbbra sem. Ha kedvünk tartja, akkor a meglévő üzemmódok mellé a Galaxy Store-ból továbbiakat tölthetünk le.

A beállítások panel elég tömörre sikerült, de így is minden megvan benne, amire szükségünk lehet: a képméret mellett bekapcsolhatjuk a követő AF-et, a képstabilizálást videóknál, kérhetünk rácsvonalakat és geotagginget, aktiválhatjuk a főleg az előlapi kamera használatakor hasznos hangvezérlést (smile, cheese, capture vagy shoot szavakkal fényképezhetünk), és kiválaszthatjuk azt is, hogy a hangerőszabályzókkal mit szeretnénk csinálni. Hangutasítások helyett, ha az előlapi kamerát használjuk, exponálhatunk a pulzusmérő megérintésével is.

Fotózni gyorsan tudunk, a kamera alkalmazás nagyjából 1 másodperc alatt elindul, és a képkészítés is megvan ennyi idő alatt. A fókusz gyors és pontos, és már néhány cm-es távolságnál is működik, így kiváló makro fotókat lehet készíteni a mobillal. Érdekesség, hogy a mélységélesség kisebb, mint a telefonoknál megszokott, így szoftveres trükkök nélkül is tudunk DSLR-szerű fotókat lőni – nyilván azért nem teljesen annyira látványos eredménnyel.

A képminőség nagyon jó, ha van fény, a telefonnal simán el lehet érni a kompakt fényképezőgépekkel hozható minőséget, ami nagyon jó, tekintettel arra, hogy a telefon sokkal kisebb objektívvel rendelkezik. A Sony képérzékelő átka ugyanakkor visszaüt: hogyan a fény csökken, úgy lesznek egyre gyengébb minőségűek a képek. Az eredmény messze nem lesz katasztrofális, de a szenzor egyre több zajt szed össze, amit a szoftver eltávolít ugyan, de így a részletesség és a vonalélesség is romlik. Ha viszont van fény, tényleg egy szavunk nem lehet: a színes is szépek, a kontraszt is megfelelő. Jogos a kérdés, hogy mi számít még elég fénynek és mi nem; ha egy szobában, normál lámpa mellett fotózunk, akkor az már nem elég ahhoz, hogy a fenti hibák ne jelentkezzenek, legalább kis mértékben.

HDR be (balra) és HDR ki (jobbra)

A nagyon sötét környezetben készült fotók viszont jelentősen jobbak, mint bármilyen más telefonnal fényképezve, mert a mobil több képet is lő, amelyek összefésülésével számítja ki a végeredményt – ez azért jobb, mintha a záridő növekedne, mert kisebb az esélye annak, hogy a telefon bemozdul. A teljesség kedvéért megemlítjük azt is, hogy Professzionális módban az ISO állítható, így a képzajt lehet csökkenteni – de ez sokszor nem igazán járható út, mert a legnagyobb záridő is bőven 1 másodpercnél rövidebb (1/7 s).

Nem rossz az előlapi kamera minősége sem, amelynek 5 MP-es felbontása mellett a legfontosabb tulajdonsága az, hogy támogatja a HDR funkciót is.

A telefonnal készített videók minősége kifogástalan, akár 30 akár 60 fps-es képsebességet választunk. Szintén van HDR, az FHD mellett pedig QHD és UHD részletességet is választhatunk.

Összegzés

A Samsung a Galaxy S6 edge-dzsel (és persze a S6-tal is) csattanós választ adott azoknak, aki arra vártak, vajon idén sikerül-e olyan mobilt alkotni, amely sikerrel veheti fel a harcot az iPhone-okkal. Az androidos konkurencia valószínűleg idén sem lesz téma (de azért a tavalyi fiaskóból kiindulva pezsgőt biztosan nem bontottak még Koreában). A Galaxy S6 edge a piac egyik legjobb mobilja: kiváló dizájnnal, kiváló hardverrel, gyönyörű kijelzővel és egy olyan TouchWiz felülettel, amely már semmiképpen sem mondható tolakodónak. A felhasználói élmény remek, a mobil szélsebes, bármit is csináljunk vele. Nagyon jó a kamera (jók a kamerák) is, a telefon zenehallgatásra is tökéletes (valószínűleg külön fülessel), és kapunk néhány extrát is, gondolunk itt például a vezetéknélküli töltés lehetőségére. A negatívumok között a microSD-kártyás bővítés lehetőségének hiánya lehet fájó, igaz, az alapmodell is 32 GB-os, ennyi helyen azért el lehet férni. A rádió hiánya inkább csak zárójeles, viszont az oldalra lehajló kijelző sem fenékig tejfel. Az odáig rendben van, hogy cool, és mindenkinek leesik tőle az álla, ugyanakkor funkcionalitás gyakorlatilag nem kapcsolódik hozzá, az ívelt üveg ráadásul tükröződik is, ami adott esetben a láthatóság rovására mehet.

A telefon, azzal együtt, hogy nekünk nagyon tetszett, véleményünk szerint biztosan nem lesz tömegmodell, mivel az ívelt kijelző jó 40-50 ezer forinttal dobja meg az árat – a készülék ára valahol 270-280 ezer forint környékén lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a 230 ezer forint környékén nyitó, szinték szemrevaló, tudását tekintve teljesen azonos Samsung Galaxy S6 sokkal jobb vétel (lesz).