ASUS Zenbook UX305 ultrabook teszt

Belső

Amikor az ASUS az UX305 sorozatot piacra dobta, akkor kizárólag Core M processzorral lehetett a gépeket megvásárolni, ami minden olyan esetben, amikor néha az átlagosnál kicsit nagyobb teljesítményre is szükség lehet, nem optimális választás. Mostani tesztünk alanya már Core i3 processzort használ, és piacon vannak az i5-ös modellek is; szerintünk főleg ez utóbbiak azok, amelyekre azt mondhatjuk, hogy minden körülmények között megállják a helyüket. Azért a Core i3-as változat is rendben van, a hétköznapi igényeket a gép ki tudja szolgálni, és akkor sem fog zavarba jönni, ha alkalomadtán mondjuk képeket szeretnénk retusálni – viszont ebben az esetben érezhetően gyengébb teljesítményt kapunk, mivel a Core i3-as CPU-kban nincsen turbó. A processzor mellé dedikált GPU-t nem kapunk, a pixeleket az Intel HD Graphics 5500 rajzolja ki a 13,3 colos Full HD kijelzőre (amelyre rögtön részletesebben is visszatérünk). Mindebből adódik, hogy a memórián a CPU és a GPU osztoznak; a gépben 4 GB DDR3 memória volt, de akinek ez kevés, az választhat 8 GB-os verziót is. Viszont arra nagyon figyeljünk, hogy ezt ilyenkor kell eldönteni, mert a RAM-ok az alaplapba vannak forrasztva, utólagos bővítésre nincsen lehetőség. Habár ma már a 4 GB RAM sem mondható eszeveszetten soknak, a háttértár az, ami igazán karcsú: az SSD csak 128 GB-os. Nyilván van 256 GB-os opció is, de ez magasabb árat is jelent. A 128 GB arra azért elég, hogy az operációs rendszert és a programokat feltelepítsük rá, de fel kell készülni, hogy egy külső HDD-t előbb-utóbb rendszeresíteni kell a gép mellé. A tárhely ahhoz például egyértelműen kevés, hogy egy utazáshoz filmeket is magunkkal vigyünk.

Optikai meghajtó természetesen nincsen a gépben, és egyre gyakoribb, hogy az Ethernet port is lemarad: az ASUS UX305LA esetében is ez a helyzet – a dolgot pótolandó, a csomagolásban egy USB-s Ethernet adapter is van. A WiFi viszont teljesen kurrens: a 802.11ac szabványt is támogatja. Hardvert Bluetooth kapcsolaton keresztül is csatlakoztathatunk, a videotelefonálást pedig egy 2 MP-es kamera teszi lehetővé. A monitor kávájának felső részén egyébként két olyan nyílás is található, amely akár kamera is lehetne. A jobb oldali a kamera, a bal oldali pedig a fénymérő szenzor, amelynek adataira támaszkodva az elektronika folyamatosan szabályozza a fényerőt. Ezzel valóban sok energiát meg ehet spórolni, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a folyamatos állítgatás nem zavaró, könnyen meg lehet szokni.

Teljesítmény

Az előző részben írtuk, hogy az ASUS eleinte csak Core M processzorral szállította az UX305 gépeket, most viszont már boltokban a Core i3 és Core i5 CPU-val szerelt verziók is. A tesztre érkezett példányban egy Core i3-5010U működött, amely két darab 2,1 GHz-es magot tartalmaz (amelyek az OS felé a HT miatt négy magként látszanak). Ennek teljesítménye a hétköznapi feladatokhoz bőven elég (internetezés, szövegszerkesztés, multimédia). Viszont a Core i3 CPU nem tudja az órajelet még átmenetileg sem feljebb skálázni, ezért ha néha-néha nagyobb teljesítményre lenne szükség, akkor jelentősen gyengébb, akár 30 százalékkal alacsonyabb teljesítményt kapunk, mint mondjuk egy Core i5-5250U esetében. Véleményünk szerint a két CPU között nincs akkora árkülönbség, hogy ne érné meg kifizetni inkább a Core i5-ös modellt – annál is inkább, mert fogyasztásban, és ebből adódóan üzemidőben viszont nincsen különbség a két fenti CPU között.

Nyilván a GPU-ról, mivel integrált megoldás, ezúttal is csak azt mondhatjuk el, hogy aki komoly játékok futtatásában is gondolkodik, annak az ASUS masinája nem lesz jó választás, de minden egyéb esetben nem kell aggódnunk a teljesítmény miatt. A vékony kialakítás rákfenéje, hogy a gyártók sokszor azokat az alkatrészeket is a NYÁK-ra forrasztják, amelyeket amúgy simán lehetne cserélni-bővíteni, ha később erre lenne igény. Sajnos így jártak a memóriachipek is a gépben, így vásárlásnál érdemes kétszer is meggondolni, hogy a 4 GB RAM elég lesz-e. Szerintük egyébként simán el lehet boldogulni ennyi memóriával is, de ha valaki mondjuk Photoshopot is futtatna, annak azért elkél a 8 GB is.

Az SSD viszont minden gond nélkül cserélhető később nagyobbra, mert a gépben lévő Samsung MZNLF128HCHP egy teljesen szabványos M.2 foglalatba illeszkedő egység. A sebességére különösebb panasz nem lehet: olvasásnál 495, írásnál 379 MB adatot tud megmozgatni másodperceként. Ennél persze vannak gyorsabb megoldások is a piacon, de egy HDD-vel összevetve a különbség így is ég és föld, általános használat során pedig (amelyre a gépet az ASUS ajánlja) nem jönne ki igazán, ha az elérési idő még ennél is rövidebb lenne.

Kijelző

Pár éve 1,2 kg-os tömegbe még a 11,6 olos kijelzővel szerelt gépek sem fértek be, az ultrabookok esetében viszont ebben a méretosztályban már a 13,3 colos panel az átlagos. Az ASUS az UX305LA-hoz kétféle kijelzőt is biztosít: FHD és QHD+ részletességű IPS-panelek közül lehet választani. Tesztpéldányunk az előbbi kategóriába tartozik, és szerintünk a 3200×1800 pixeles felbontásnak ebben a méretben semmi értelme (a Windows 8.1 például nem is igazán kezeli jól ezt a felbontást, sok rendszerelemet nem tud kellőképpen felnagyítani – igaz, a Windows 10 ezen a helyzeten változtatni fog, nem is kicsit.) A lényeg azonban nem is a felbontás (akár még 1600×900-as felbontást is el tudnánk képzelni), hanem, az, hogy normális képminőséget nyújtó IPS-panelt kapunk. A notebookba szerelt TN-paneleknél gyakori jelenség, hogy az éppen megjelenített színvilág függ attól is, hogy a fedelet mennyire nyitottuk fel, és az is, hogy az elvileg homogén felület színátmenetként jelenik meg; nos, az ASUS UX305LA esetében ettől nem kell tartanunk, a betekintési szögek mindkét irányban 178 fokosak.

Ráadásul a panel az sRGB színteret is az átlagosnál jobban, 86 százalékosan lefedi. Szépek a színek is, és a 349 cd/m²-es maximális fényerő sem rossz. Ez abszolút értékben egyébként nem olyan hatalmas érték, de mivel a kijelző matt, ezért az ultrabook kültéren is kiválóan használható. A végeredmény mindenképpen egy átlag feletti minőséggel rendelkező panel, még ha nem is kapjuk az abszolút csúcsot.

Ami az alapbeállításokat illeti, kb. 60%-os fényerő mellett az alábbi eredményeket mértük (notebookról lévén szó, színprofilok és beállítási lehetőségek nincsenek, ha bármit módosítani szeretnénk, akkor azt a VGA illesztőprogramon keresztül, tehát szoftveresen tehetjük meg): 2-es gamma, 7700K-s színhőmérséklet, 206 cd/m²-es fényerő, 3,8-as átlagos deltaE. Amit negatívumnak mindenképpen meg kell említeni, az az, hogy a fényerő nem szabályozható kellően finoman. Az 1-es szinten 20, a 2-es szinten 102, a 3-as szinten pedig már 200 cd/² volt a fényerő.

A notebookot természetesen lehet kalibrálni is, ebben az esetben a színhelyesség és a gamma is a helyére kerül, a fekete és a kontraszt viszont IPS-panelhez mérten sem lesz túl acélos: előbbi 0,11, utóbbi 1126:1-hez lett. Ezek mellé 6600K-s színhőmérséklet, 2,2-es gamma és kiváló, 0,5-ös átlagos deltaE párosul.

Üzemidő

A gyártóknak úgy kell a méretet és a tömeget csökkenteni, hogy az a lehetőségek szerint ne menjen az üzemidő rovására. Az ASUS a gépbe egy 45 Wh-s akkut épített, ami nem rossz, de nem is kiemelkedő. A jó üzemidő persze nemcsak az akkumulátoron múlik, hanem azon is, hogy a processzor mennyire energiatakarékos – a Core i3-ra ebből a szempontból nem lehet panasz, persze jó tudni, hogy ugyanekkora fogyasztásból egy Core i5 lapka jóval nagyobb teljesítményt tud kisajtolni. Az üzemidőt nagy mértékben befolyásolja továbbá az is, hogy a kijelzőt milyen fényerővel használjuk, valamint, hogy a WiFi adapter aktív-e vagy sem. (Nem mellékesen jegyeznénk meg, hogy a felbontás is számít: az ASUS saját méréseire támaszkodva a QHD+-os panellel szerelt verzió jó 20 százalékkal gyengébb teljesítményt produkál, már csak azért sem éri meg azt választani). A szokásos módon az ASUS UX305LA-t is többféle beállítással teszteltük. Először sima olvasást szimulálva alacsony (<10%) fényerőn, kikapcsolt WiFi-vel járattuk, így 11 óra 15 percet ment. 60%-os fényerővel, Full HD filmlejátszás közben (szintén kikapcsolt WiFi-fel) ennél rövidebb ideig, 9 óra 31 percig tudtuk használni a gépet. Irodai munkához (bekapcsolt WiFi, internetezés, irodai programok használata) már jelentősebb csökkenést könyveltünk el az akku 6 óra 7 perc után adta fel, míg 100%-os fényerőn, teljes terheléssel 3 óra 12 perc alatt tudtuk lemeríteni a gépet. A töltés a mellékelt adapterrel kikapcsolt és bekapcsolt állapotban is kb. 2,5 óráig tartott.