ASUS Zenbook UX305 ultrabook teszt

Pages1/2/3

Használat közben

A gép dizájnáról az első oldalon elég sokat írtunk, itt tulajdonképpen csak annyit ismételnénk meg, hogy az ASUS szemérmetlenül koppintotta a Macintosh-okat, ez nem lehet vitás, de legalább az eredmény is ennek megfelelő, szép és igényes is lett. Az ASUS kezdetben Core M processzorral szállította a gépet, amely a Broadwell architektúra véglegetekig a fogyasztása optimalizált verziója. Ez a chip nem igazán gyors, cserébe megvan az az előnye, hogy tényleg keveset fogyaszt, oly annyira, hogy az ASUS a Core M-es gépekbe nem rak aktív hűtést sem. a Core i3 CPU már igényel némi hűtést, de a légkavaró nem megy folyamatosan, és szerencsére amikor működik, akkor sem hangos. Teljes terhelésen hallható, de zavarónak akkor sem mondható a hangja. A hőtermelés is ezzel egyenesen arányos: normál használat közben a burkolat igazából még langyos sem lesz. Érdemes még kiemelni, hogy a Core M-es modellekkel ellentétben a processzor működési frekvenciája akkor sem lesz alacsonyabb, ha huzamosabb ideig használjuk a notebookot teljes terhelésen.

A Core i3 általános célokra megfelel, de még mindig nem egy túl gyors megoldás. Lemaradaása a Core i5 CPU-khoz képest főleg akkor mutatkozik meg, ha teljesítményigényes feladatra kerül a sor, mert az órajelét átmenetileg sem tudja megemelni – ilyenkor akár 30 százalékos is lehet a lemaradás, ami azért már bőven érezhető. Szerényebb (átlagos) igénybevétel esetén viszont a gép teljesítménye rendben van. A Windows például 7 másodperc alatt indul, alvó módba villámgyorsan lemegy a gép, amikor pedig felébred, akkor azonnal rendelkezésre áll.

A nálunk járt gépen Windows 8.1 Pro futott, a gépre megjelenése után ingyen letölthető lesz a Windows 10 (Pro) is. A Windowszal kapcsolatos tény, hogy a 128 GB-os SSD-t az ASUS két részre osztotta, az adatok számára csak 104 GB elérhető (ezt egyben kapjuk), mivel a gép visszaállításához is van egy másodlagos, 15 GB-os terült - ami rejtett, ezért nem is látszik. Érdemes lehet ezt a partíciót lementeni, mivel így a használható kapacitás majd' 15 százalékkal megnövelhető.

A kijelzőről csak jókat tudunk mondani. Ugyan nem kapjuk meg az abszolút csúcsot, de az ASUS által választott megoldás az átlagos notebook kijelzőkhöz képest nagyságrendekkel jobb.

A hangrendszer viszont elég vékonyka, a két oldalsó hangszóró ráadásul szinte majdnem teljesen lefelé sugároz, így sem a hangerő sem a hangminőség nem igazán jó, és akkor a maximális hangerőről még nem is beszéltünk. Az átlagos szintet csak-csak hozza a Bang and Olufsen páros, de semmi többet.

Extra programok

Az ASUS jó szokásához hűen telepakolta a gépet mindenféle extra alkalmazással, amelyek nagy része nem feltétlenül szükséges, de azért akadnak olyanok is, amelyeket nem célszerű eltávolítani. Ebbe a körbe tartozik például a tapipad gesztusérzékeléséért felelős ASUS Smart Gesture és a tapipad drájvere, de hasznos lehet az alacsony akkufeszültségnél az USB-s töltést leállító szoftver is. Ha a 128 GB-os SSD kevés lenne, akkor jó hír, hogy adatokat az ASUS felhőjébe is feltölthetünk, amely ingyenes, ugyanakkor ingyen csak 16 GB tárhelyet nyújt. Az ASUS saját szoftverei mellé kapunk még vírusirtót (McAffee LifeSafe Internet Security) és a Microsofttal kötött megállapodásnak köszönhetően Skype-ot és 6 hónapos Office 365 próbaverziót is.

Billentyűzet, tapipad

A gombok kialakítása az ultrabookoknál nagyon sokszor alkalmazott chiclet stílust követi, vagyis a gombok szigetként emelkednek ki a készülékházból. Mivel az UX305 nagyon vékony, igazából senkit sem érhet meglepetés amiatt, hogy a gombok leütési útja elég rövid. Emellett még azt is felróhatjuk a gyártónak, hogy a gombok hajlamosak arra, hogy ha nem pontosan középen találjuk el őket, akkor oldalra billenjenek. E két hiba ellenére a gépelés meglepően kényelmes, ami nagyrészt annak tudható be, hogy a gombok mérete viszont teljesen rendben van, és keményre lett az „egész” hangolva (vagyis viszonylag nagy erő kell ahhoz, hogy a gombokat lenyomjuk, viszont ha elindulnak, akkor meg sem állnak többé, teljesen benyomódnak).

Összesen 83 darab gombok kapunk, de azt mondjuk, bárcsak 82 lenne. Az ASUS ugyanis húzott egy olyat, ami garantáltan mindenki idegeire fog menni: külön bekapcsoló gomb helyett a gép elindítására és leállítására használatos gombot a jobb felső sarokba költöztette. A lehető legrosszabb helyre. A gomb fizikailag semmiben sem különbözik a többitől, másrészt ezen a részen a Del vagy Ins szokott lenni (legalábbis a windowsos gépeken), két olyan gomb, amelyekre viszonylag sokszor van szükség. Nagyon oda kell figyelni, hogy munka közben törlés helyett nehogy véletlenül kikapcsoljuk a notebookot! A Bekapcsoló gombba egy LED is került, azonban a fényforrás az egyetlen, ami a klaviatúrával összeköthető; vagyis a gomboknak nincsen háttérvilágítása. Ez számunkra nem sarkalatos pont, de tudjuk, hogy sokan vannak olyanok, akiknek fontos tulajdonság a vásárláskor.

Ezt leszámítva az ASUS a szokásos kompromisszumokat kötötte meg: az F sor és a kurzormozgatók csökkentett magasságúak, és természetesen nincsen numerikus részleg se. Noha elfért volna, külön sor a funkcióbillentyűk számára sem került beépítésre, ezeket az Fn gombbal érhetjük el (ami még egy ponton ad némi okot arra, hogy kötözködjünk: az Fn billentyűvel elérhető fícsörök nem kaptak külön színt a jelölésnél, így nehezen kivehetők). Összességében a gépelés tekintetében átlag feletti élményt kapunk, de a kiosztás és a jelölések lehettek volna sokkal átgondoltabbak is.

A tapipad méretes, és a modernkori szempontok szerint működik. Az elsődleges funkciót elérhetjük úgy is, ha a tapipadot bárhol lenyomjuk, de alapvetően a bal és a jobb egérgomb számára a felület alsó részén került kialakításra – amit jelez a két területet elválasztó vékony vonal is. Az alapbeállítások szerint a tapiapad elég lassú, de ezen szerencsére lehet segíteni: ha a Windowsban az érzékenységet feljebb vesszük, akkor azért elég jól lehet használni a felületet. A jobb egérgomb kétujjas érintéssel is helyettesíthető, és a szokásos gesztusok is mind használhatók: kétujjas nagyítás, kétujjas görgetés, stb. Tulajdonképpen az ASUS UX305-ben lévő tapipad semmi olyan extra tulajdonsággal nem rendelkezik, ami a használhatóságot érdemben akár rossza akár jó irányba befolyásolta volna, a hardver pontosan úgy működik, ahogyan kell neki.

Összegzés

Az ASUS Zenbook sorozat március elején jelent meg, a Core i3 és Core i5 processzoros gépek hazai megjelenéséig azonban mostanáig kellett várni. Nálunk a Core i3-5010U CPU-val szerelt verzió járt, amely átlagos körülmények között teljesítményben csak marginális előrelépést jelent a Core M proceszoros modellekhez képest, ugyanakkor ha olyan alkalmazást futtatunk,amely kicsit izmosabb gépet igényel, sokkal jobban járunk, lévén, hogy az aktív, de működés közben is csendes hűtésnek hála a CPU végig maximális órajelen pörög. Ezzel együtt is, mi a Core i5-ös verziót ajánljuk, amely kicsit drágább, viszont 20-30 százalékkal gyorsabb, amiért szerintünk mindenképpen érdemes az extra pénzt kifizetni. Általános célra persze az i3-as modell is megteszi.

Az ASUS Zenbook dizájnja kiváló, a tervezése már nem annyira. A vékonyság oltárán az ASUS sok mindent feláldozott, például a későbbi bővíthetőséget: az M.2-es SSD-t még csak-csak cserélhetjük, ha úgy adódik, a RAM azonban bele van forrasztva az alaplapba, így vásárlásnál muszáj eldönteni, hogy elég lesz a 4 GB RAM vagy szükség van 8-ra. Ha ezen a korlátozáson túl tudunk lépni, akkor cserébe egy gyönyörű gépet kapunk, amely erősen hajaz egy MacBookra, de ez legyen az Apple-ösök gondja – a lényeg az, hogy a gép tényleg mutatós. Billentyűzete és kijelzője is nagyon jó. És noha semmiből nem kapjuk meg az abszolút csúcsot, a gép akkor is teljesen rendben van, ha az árát még bele sem vesszük a képletbe. Ha viszont mindehhez még azt is hozzáadjuk, hogy a Zenbook UX305-ös sorozatnál olcsóbb ultrabookot a piacon jelenleg nem találunk, akkor könnyen megjósolható, hogy a gépből az ASUS elég sokat fog tudni eladni még idehaza is.