Acer Swift 7 ultrabook teszt
Nem olyan régen járt nálunk az Acer egyik ultrabook családjának, az S13-as szériának az egyik tagja, most pedig ismét a tajvani gyártó termékpalettájáról csemegézünk: ezúttal is egy ultrabook látogatott el hozzánk, mégpedig az IFA-n bejelentett Swift 7, amely pillanatnyilag a világ legvékonyabb ultrabookja.
Külső
A múltkori tesztünkben már leírtuk, hogy az Acer nagyon szimpatikus abból a szempontból, hogy az ultrabook kategóriában rendre úgy tud egyedi dizájnnal előrukkolni, hogy versenytársaival ellentétben egyáltalán nem merít az Apple-féle irányvonal stílusjegyeiből. Csak ismételni tudjuk magunkat, hiszen a Swift 7 is egyedire, nem mellesleg gyönyörűre sikerült, amit a tervezők még egy érdekes színkombinációval is megfejeltek: a tesztmodell fekete-arany színezéssel érkezett.
A gépről már az IFA bejelentésnél tudni lehetett, hogy megjelenésekor a világ legvékonyabb ultrabookja lesz, ennek ellenére izgalmas volt (újból) megtapogatni a masinát. A Swift 7 vastagsága nincs 10 mm, a gép egészen pontosan 9,98 mm magas – és sok más vékony laptoppal ellentétben ez a vastagság nemcsak a készülékház elején mérve igaz, hanem a gép teljes mélységében. Egyébként könnyen kitalálható, hogy a Swift 7-tel az Acer az első gyártó, aki 1 cm-nél kisebb házba tudta építeni ultrabookját.
A Swift 7 a klasszikus felépítést követi: a géphez a kijelző a két oldalt lévő zsanérokkal csatlakozik. Ezek elég aprók, kicsit tartunk tőle, hogy később esetleg megadják magukat, egyelőre azonban adjuk meg az Acernek, hogy tudja, mit csinál. Elvégre egy 400 ezer forintos gépnél valószínű, hogy minden apró részletre odafigyeltek a mérnökök. A gépház fémből, egészen pontosan alumíniumból van, viszont a ház nem unibody: az alsó rész pár csavar eltávolítása után igény esetén leszedhető. A gép alja és a monitor hátoldala fekete, köztük pedig egy vékony aranyszínű díszítés fedezhető fel. A masina annak ellenére néz ki nagyon jó, hogy semmilyen minta nincsen rajta – viszont az hátrány, hogy az ujjlenyomatok nagyon meglátszanak rajta.
Ha kinyitjuk az ultrabookot, akkor látszik, hogy ez a díszítés valójában a billentyűzet/csuklótámasz oldala, amely a zsanér gép felőli részére is rálóg egyébként. Az Acer gépeiről más ismerős megoldásként köszön vissza, hogy a visszajelző LED-ek a zsanérok közötti részre kerültek – így a lámpák fénye nemcsak akkor látszik, ha a notebookot kinyitottuk, hanem csukott állapotban is. Az Acer Swift 7 az egyujjas teszten nem ment át, kinyitásához mindenképpen meg kell fognunk az alsó részt is. Cserébe viszont minden helyzetben stabilan tartja a pozícióját; a panel pedig 135 fokban nyitható. A kijelzőt körülölelő káva fényes, és sajnos maga a panel is megkapta az Acer-féle CrystalBrite bevonatot, így eléggé tükröződik – ami akkor még érthető is lenne, ha a panel érintésérzékeny lenne, itt viszont erről nincs szó.
Az ultrabookoknál mindin fontos kérdés, hogy a csatlakozókínálat milyen. Az biztos, hogy szűkös, az viszont nem mindegy, hogy miben kell kompromisszumot kötnünk. Nos, a helyzet az, hogy az Acer Swift 7 egy új szintre emeli a szűkösséget, mivel mindösszesen két Type-C USB csatlakozó és egy kombinált fülhallgató/mikrofon dugasz került rá. A Type-C csatlakozók persze sok dologra jók, az viszont biztos, hogy egy rakat adapterre is szükségünk lesz. Egy elosztóra mindenképpen, hiszen ha a gépet folyamatosan a töltőn használnánk, akkor máris csak egyetlen egy csatlakozó marad szabadon. Ráadásul hátrány, hogy ebben az esetben második monitort nem lehet a gépre csatlakoztatni, mivel erre a célra és a töltésre is a hátsó csatlakozó szolgál. A dobozban az Acer egy Type-C-USB és egy Type-C-HDMI átalakítót mellékel. Az Acer Swift 7 324×229×9,98 mm-es, tömege pedig 1,125 kg.
Hardver
Tulajdonságok | |
CPU | Intel Core i5-6200U (2,2 GHz, 2 mag, 3 MB cache) |
Kijelző | 13,3 col, 1920×1080 pixel, IPS |
GPU | Intel HD Graphics 520 |
Memória | 8 GB DDR4 |
HDD | 256 GB SSD |
ODD | - |
Ethernet | - |
WLAN | 802.11ac |
Csatlakozók | 1× USB 3.1 (Type-C), 2× USB 3.0, HDMI, audio ki/mikrofon be |
Egyéb | Bluetooth 4.0, HD webkamera, kártyaolvasó (SDHC) |
Akkumulátor | 45 Wh |
Méret | 327×228×14,6 mm |
Tömeg | 1,3 kg |
Az Acer Swift 7-et többféle konfigurációban is meg lehet vásárolni. Nálunk az egyik legjobban felszerelt modell járt, ebben Intel Core i7-7Y75-ös processzor, 8 GB RAM és 256 GB-os SSD volt. Tekintettel arra, hogy a processzor az ultrabookokba szánt verzió, csak kétmagos (az operációs rendszer felé négy mag látszik), így szinte csak órajele miatt gyorsabb, mint az i5-ös chipek, mindenki döntse el maga, hogy a prémium ár megéri-e azt a néhány százalékot. Az i7-7Y75 1,3 GHz-es alapfrekvencián működik egyébként, maximális órajele pedig 3,6 GHz. Nem túl meglepő módon a memória integrált, így vásárlás előtt el kell dönteni, hogy mennyi RAM-ot szeretnénk – később ezzel a döntéssel kell együtt élni, a bővítésre semmilyen lehetőség nincsen. A helyzet az, hogy az SSD-n és a WiFi adapteren kívül csak az akku az, amihez hozzá lehet férni. Az SSD természetesen M.2-es, aki esetleg cserélni szeretne később, az vegye figyelembe, hogy csak 42 mm-es verzió beépítésére van lehetőség. És az interfész SATA, ami a sebességet is behatárolja. Egyéb hardverek tekintetében a masina hozza az elvárható szintet: webkamera, WiFi és Bluetooth adapter is van benne, Ethernet viszont nincsen – ha vezetékes LAN-ra szeretnénk csatlakozni, akkor ahhoz külső adapter kell.
Kijelző
Az ultrabookoknál legkedveltebb méret, a 13,3 colos képátló köszön vissza a Swift 7 esetében is; véleményünk szerint is ez a méret az, amelyik a legjobb kompromisszumot adja a hordozhatóság és a használhatóság között. Az Acer IPS-technológiájú, Full HD felbontású panelt választott, amelynek színtér-lefedettsége is elég jó, az LCD az SRGB-színtér 97 százalékát meg tudja jeleníteni. A színei valóban szépek, és alapesetben is elég pontosak (persze hardveres kalibrációval mindig van hova fejlődni), ugyanakkor a Gorilla Glass üvegért szerintünk kár. Egy érintőképernyőnél nem lenne gond a tükröződés (illetve gond ott is, de el lehet fogadni, hogy máshogy a dolgot nem lehet megoldani), viszont így, hogy ez a funkció hiányzik (na nem nekünk, de el tudjuk képzelni, hogy van akit vonzz ez is), teljesen indokolatlan a dolog. Hacsak az nem volt szempont, hogy valamennyi tartást az üveg is ad a váznak.
A fényerő és a kontraszt átlagosak, a betekintési szög viszont a fokozott tükröződés miatt nem a legjobb, és arra is figyelni kell, hogy a mikor a gépet használjuk, akkor mögöttünk ne legyen semmilyen direkt fényforrás, mert akkor egyszerűen nem fogjuk látni, hogy mi van a kijelzőn.
A fényerő eloszlása viszont egész jó, a sarkokban és a széleken is csak alig észrevehető a fény beszivárgása, maximális fényerőnél pedig az, hogy a sarkokban kicsit gyengébb a fényerő. Egyeseknek fontos lehet az is, hogy a fényerő szabályozása direkt, nem pedig PWM-es, így villogástól nem kell tartani.
Üzemidő
Ahogyan az az előző oldalon lévő képen is jól látszik, az akkumulátor hatalmas, jóval több hely jutott számára, mint az elektronika számára. Teljes terhelésen a gépet 3 óra 20 percig lehet használni, ami nagyon jó értéknek tűnik – viszont ezzel az adattal azért érdemes vigyázni, mert nem kis részben azért lett ilyen jó, mert a processzort elég sűrűn vissza kell fogni. Ezt igazolja az is, hogy filmnézésre (kikapcsolt WiFi-vel és közepes fényerővel) 5,5 óra az üzemidő, ha pedig átlagos munkára használjuk a Swift 7-et, akkor kb. 7 órát lehet belőle kihozni.