Samsung Galaxy A50 okostelefon teszt

Használat közben

A telefonra az Android 9.0 került, amely mellé természetesen ezúttal is jár a Samsung-féle One UI. Ez a felület a Galaxy S10 sorozattal debütált, és az egyik, ha nem a legjobb interfész manapság Androidra. Az alaprendszerből persze sok nem maradt meg, a Samsung alaposan átalakított mindent. A rendszerchip elég gyors ahhoz, hogy a telefon összességében pörgősen működjék, és az alkalmazások is fürgén indulnak – azonban néha-néha kisebb megakadásokkal számolni kell, főleg a mobil újraindításakor vagy olyan esetben, amikor egyszerre 4-5 appnál több fut a háttérben.

Az alapot természetesen a kezdőképernyők jelentik, amelyek között jobbra-balra lapozással mozoghatunk. A bal szélső slide a Bixby Home, amely mindenféle érdekes tartalmat gereblyézik össze nekünk, de persze ki lehet kapcsolni, ha valakinek nincs rá szüksége. Programválasztó gomb alapból nincs, az alkalmazások listáját felfelé vagy lefelé irányuló lapozással érjünk el. A szoftvereket a kezdőképernyőn és az alkalmazásválasztóban is rendezhetjük mappákba.

Az értesítési tárhely hat darab gyorsgombnak és opcionálisan a fényerő állítására szolgáló csúszkának ad helyet; a gombok funkciója és sorrendje változtatható. Igény esetén el lehet tüntetni a szenzorszigetet is, de szerintünk nem érdemes, mert elég sok hasznos terület vész el, ha fentre kérjük a nagy fekete csíkot. A remek testreszabhatóság az egész rendszerre jellemző, még a használt betűtípus és a szövegek mérete is állítható. A Samsung Galaxy A50 megjelenése témák segítségével is módosítható, ha valakinek nincs kedve egyedül összelegózni a dolgokat.

Rengeteg az extra fícsör is, a kijelzővel kapcsolatban például színprofilt, éjszakai üzemmódot (csökkentett kék fény), Always On Displayt állíthatunk és megcserélhetjük a vissza és alkalmazásváltó gombokat. Elég jól összerakható az is, hogy mi és hogyan jelenjen meg a lezáró képernyőn. Az Android 9-ben van már Digitális jólét funkció is, amivel a telefonhasználatot tarthatjuk kordában; megnézhetjük, hogy az egyes appokat mennyi ideig használjuk. Szoftvereket egymás mellett is futtathatunk, illetve sok app támogatja az ablakos üzemmódot is. Néhány appból többet is telepíthetünk; ezek közösségi appok, és a funkció azért hasznos, mert két fiókba is be lehet jelentkezni vele. A vezérléshez a szoftveres gombok mellett egy sor gesztust is használhatunk, az egykezes használatot pedig a kijelző tartalmának zsugorítása és az egyik alsó sarokhoz igazítása könnyíti meg. Ezt az üzemmódot a Home gomb háromszori megnyomásával vagy gesztussal aktiválhatjuk. Van továbbá játék mód is, amely automatikusan bekapcsol – többek között az értesítések megjelenítését tiltja le (legalábbis egy részüket), hogy azok ne zavarjanak.

Biztonság

Az előző oldalon már említettük, hogy az ujjlenyomat-olvasó a kijelző alá költözött. A helyét alapesetben nem jelöli semmi a telefonon, de gyorsan meg lehet tanulni, hogy hova kell tenni a hüvelykujjunkat a beolvasáshoz. A Samsung ultrahangos érzékelőt használ, ezért a pontossággal nincs gond, ugyanakkor a sebesség elmarad attól, mint amit a gombba épített vagy hátlapi érzékelők tudnak felmutatni.

A Samsung telefonján az ujjlenyomat nemcsak a mobil feloldásához használható, hanem fizetéshez, jelszavak tárolásához és a mobilon egy biztonságos mappához is – utóbbi bármilyen fájlt illetve alkalmazást el tud rejteni a kíváncsi szemek elől.

Alkalmazások

A Samsung a Galaxy S6-nál szokott le arról, hogy a mobiljait telepakolja mindenféle felesleges szoftverrel, és a gyártó ezt a jó szokását azóta is megtartotta. Sőt, újabban már a saját programok közül is csak párat kapunk előre telepítve, ha valami hiányzik, akkor azt a Samsung saját alkalmazásboltjából tölthetjük le – ezt az opciót a mobil az első indításnál természetesen fel is ajánlja.

Kamera

A Samsung Galaxy A50 látszólag tripla kamerás, illetve természetesen papíron is az, viszont aki arra számít, hogy a normál kamera mellé nagylátószögű és zoom objektív jár, az csalódni fog: a harmadik szenzort a bokeh hatáshoz használja csupán a rendszer. A Samsung ráadásul – némileg érthetetlen módon – nem a zoom objektívet hagyta meg, hanem a nagylátószögűt. A tapasztalatunk szerint erre sokkal ritkábban van szükség, ráadásul a panoráma funkcióval valamelyest pótolható is lenne ez a fícsör.

De lássuk a számokat! A fő kamera 25 MP-es, teljesen korrekt 26 mm-es látószöggel és F/1,7-es fényerővel. A fókuszt PDAF rendszer állítja villámgyorsan. A második szenzor 8 MP-es, előtte 13 mm-es optika csücsül (ez a kamera tehát a nagylátószögű) még mindig elég jó, F/2,2-es fényerővel. A harmadik szenzor 5 MP-es, és ahogyan korábban utaltunk rá, csak a mélységélesség számolásához használja fel a rendszer az adatokat. A telefon a fényképeket 12 illetve 8 MP-es felbontással készíti.

A szoftver a Samsungtól megszokott képet mutatja, eszerint bal oldalt néhány gyorskapcsoló sorakozik (fénymérés vagy jelenet, képarány, időzítő és vaku), jobb oldalt pedig a kamerák és az üzemmódok között válthatunk, illetve ide, a szélre került az exponáló gomb és a hátlapi/előlapi kamerák között váltó gomb. A Bixby képes a beállításokat a tartalomhoz igazítani, de ez a funkció a korábbi Samsung telefonokban sem működött jól, és ajánlott most is kikapcsolni, mert a színeket előszeretettel húzza fel természetellenesre. A HDR-t viszont a Samsung kifogástalanul alkalmazza, a telefon automatikusan használja ezt a fícsört, és nem kell külön üzemmódot választani, ha a téma olyan, hogy igényli ezt. Van profi üzemmód is, de ez nem annyira kiterjedt, mint az S és Note széria esetében: csak az ISO, a fehéregyensúly és az expozíció állítható.

A képminőség nagyjából rendben van: a fő kamera használatakor a színek a helyükön vannak, jó a kontraszt és az automatikus HDR-rel a dinamikatartomány is teljesen elfogadható. A vonalélesség sem rossz, azonban a finom részletek gyakran a zajszűrés áldozatává válnak. Ebből egyenesen adódik az is, hogy ha rosszabbak a körülmények, akkor több a zaj; erősebb lesz a zajszűrés, és ezt már a vonalélesség is gyakran bánja. Furcsa mód a felbontást a menüből nem lehet állítani, 25 MP-es képet akkor készíthetünk, ha a képaránynál a 3:4H opciót választjuk ki. Ebben az esetben le kell mondanunk a képarány megváltoztatásáról és a HDR funkcióról is – ezért és a nagyobb zajszint miatt ezt az opciót érdemes kerülni.

A nagylátószögű kamera ha nem is kritikán aluli, de ez már nem feltétlenül üti meg azt a szintet, amit elvárnánk egy 100 ezer forint körüli telefontól. A legnagyobb gond az, hogy a fény mindenhonnan beszűrődik, ezért a végeredmény enyhén mindig fátyolos.

Videók és előlapi kamera

A telefon videós képességek terén átlagos: rögzíteni Full HD-ben (vagy Full HD+-ban lehet), az extra funkciók tárháza pedig kimerül a 120 fps-es lassított felvételek készítésében.

Az előlapi kamera 25 MP-es, nyilván arra tökéletesen jó, hogy a kötelező szelfiket elkészítsük, és videotelefonálni is lehet vele, minden másra viszont inkább a hátsó kamerát érdemes használni, sokkal jobban járunk vele. Ez a szenzor főleg a gyenge dinamikatartomány miatt korlátozott használhatóságú.