Honor 400 Lite okostelefon teszt

A Honor Kínában nagyon erős brandnek számít, a vállalat jelenleg pedig éppen azon dolgozik, hogy globális részesedését is növelje; a cél rövid távon az, hogy a külföldön értékesített telefonok adják a teljes bevétek felét. Középtávon már más a helyzet; a Mobile World Congressen bejelentett Alpha Plan értelmében a Honor már nem egyszerűen okostelefonokat gyárt, hanem AI eszközöket készít. A Honor 400 Lite már e szemlélet alapján készült, amit jól mutat az is, hogy a készülék több olyan tulajdonsággal is rendelkezik, amivel még a pár hónapja bejelentett csúcsmodell, a Magic 7 Pro sem büszkélkedhet.
110 ezer forintos árával persze a telefon továbbra is a belépő szintet képviseli, nagy karriert pedig valószínűleg a szolgáltatóknál fut majd be (tőlük tényleg fillérekért lehet elvinni). Erre az ársávra jellemző, hogy a telefonoknak vannak korlátai – és ez a Honor 400 Lite-ra is igaz, viszont a határokat sikerült jó helyen meghúzni. De lássuk a részleteket!

Külső

Ez egy alma, de elég messze esett a fájától – summázva ennyivel el is intézhetnénk a dizájn szekciót, merthogy a Honor 400 Lite egy kiköpött iPhone. Persze más gyártók esetében sem ritka, hogy innen-onnan lenyúlnak egy ötletet, itt viszont a másolás olyan szintjét látjuk, hogy a végeredményre akár még az Apple is büszke lehetne, ha nem a Honor felirat díszelegne a készülék hátlapján. Lekerekített sarkok, tökéletesen lapos oldalak, előlapi kamerasziget, hátsó kamerasziget – ezeket mind sikerült „kölcsönözni”. Félreértés ne essék, a telefon szép, összeszerelése igényes, fogása tökéletes. Még úgy is, hogy az oldalsó rész, a költségtakarosság jegyében, műanyagből készült, nem pedig fémből. Viszont ezzel együtt tény az is, hogy a gyártó, legalábbis ennél a telefonnál, teljesen feladta egyedi stílusát… Pedig van neki, nem is akármilyen.

A 161×74,6 mm-es alapterületű, 7,3 mm vastag telefon 171 grammot nyom a mérlegen, ennél sokkal fontosabb, hogy a váz IP65-ös szabvány (egyes források szerint IP64 szabvány) szerint bírja a port és a vizet. Utóbbi azt jelenti, hogy a készülék az esőt bírja, de azt azért nem szereti, ha vízbe esik. Ezzel együtt ez a képesség hasznos extra, már csak azért is, mert az IP besorolás ebben az árkategóriában még mindig nem kötelező elem.

Az előlapot teljes egészében a kijelző foglalja el, amelynek felső részén, középen van a kamerasziget – nem gyakran látott megoldás, hogy a kamera mellé egy LED-es segédfény is tartozik, bár gyakorlati haszna kérdéses, mert a LED még nappal is eléggé vakító. Ami viszont nagyon hasznos, az az, hogy a telefonra gyári kijelzővédő fólia is került. A Honor szerint a telefon ráadásul elég jól bírja az ütéseket; elvileg akkor sem lesz baja, ha 1,8 méterről leesik – ezt azért nem próbáltuk ki.

A telefon bal oldala üres, felül egyetlen mikrofon árválkodik, az alsó részen pedig az USB-C csatlakozó egyik oldalán a SIM-tálca (2 SIM-hez), másik oldalán pedig a hangszóró helyezkedik el. Utóbbi egész jól szól, de az egyetlen hangkeltő a mobilon, sztereo hangzást tehát nincs. A Honor 400 Lite jobb oldala szállítja az első meglepetést: a hangszerőszabályzó és a bekapcsoló gomb mellé ugyanis kapunk egy negyedik gombot, ami AI gomb, és elsősorban a kamerához lehet használni. A hosszúkás gomb az oldallappal egy síkban van, és amellett, hogy be lehet nyomni, felülete érintésérzékeny. Funkciójáról később.

A hátlap azzal együtt iPhone koppintás, hogy a négyzet alakú kameraszigetre egy háromszög minta is került. Két kameramodul van (ezekről később), a harmadik „helyre” pedig a LED-es segédfény került. Ezt leszámítva a hátlap teljesen sík és puritán, egyedül a Honor felirat díszeleg rajta.

A csomagolásra nem érdemes túl sok szót vesztegetni: a doboz a telefon mellett csak egyetlen USB-kábelt rejt, aminek „másik” vége USB-A csatlakozóban végződik. Ezzel voltaképp nincs gond, hiszen a töltőt úgyis külön kell megvenni, tehát mindenki olyan vesz, amilyet szeretne – a régebbi töltőkkel pedig nagyobb eséllyel kompatibilis ez a kábel, mint egy olyan, aminek mind a két végét Type-C csatlakozóval látták el.

Belső

A kedvező ár jellemzően takarékos hardvert jelent, és ez most sincs másképp: a rendszerchip például a MediaTektől származik. A Dimensity 7025 egy nyolcmagos, teljesítményben legfeljebb közepes chip, cserébe viszont nem is fogyaszt túl sokat annak ellenére, hogy 6 nm-es csíkszélességgel készül. Ha az „erő” kell, a két Cortex-A78-as mag legfeljebb 2,5 GHz-en tud pörögni, a hat darab energiatakarékos Cortex-A55-ös mag pedig legfeljebb 2 GHz-en jár. Nem túl izmos az IMG BXM-8-256 grafikus gyorsító sem (Snapdragonban gondolkodva 4-5 évvel ezelőtti szintet képvisel), így ha a legújabb 3D-s játékokat szeretnéd használni, nem ez a telefon lesz a legjobb választás.

A RAM mérete a tesztkészülékben 8 GB volt, de létezik 12 GB-os verzió is. A tárhelynél viszont nincs opció, csak 256 GB választható, és még bővíteni sem lehet – igaz, ekkora helyen azért el lehet férni.

Kijelző

A kijelzőt illetően semmi panaszunk nem lehet: 6,7 colos, felbontása 1080×2412 pixel (ez 20:9-es képarányt jelent), technológiáját illetően pedig AMOLED, így a színek és a kontraszt is teljesen rendben vannak (a színhőmérséklet 7000K körüli, a kontraszt pedig végtelen). A fényerő papíron 3500 nit, valós körülmények között viszont ennek csak a harmadát (1140 nitet) tudja a telefon. Ez még mindig elég ahhoz, hogy kültéren is jól olvasható legyen a tartalma. HDR ugyan nincs, a képfrissítési frekvencia viszont 120 Hz is lehet; ez utóbbi adaptív természetesen, vagyis alapesetben 60 Hz, és a mobil csak akkor kapcsol nagyobb fokozatra, ha azt – például – egy játék megköveteli. Viszont a vezérlés annyira azért nem fejlett: köztes fokozatok és 60 Hz-nél kisebb értéket nem tud beállítani.
Az alsó harmadban, középen található az ujjlenyomat-olvasó, amely optika, de gyorsan és pontosan működik.

A SIM-tálcáról már esett szó; nevezetes arról, hogy két darab kártyát tud fogadni. Ami örvendetes, az az, hogy van eSIM opció is. A mobil 5G-s, ami pedig a további adaptereket illeti, minden adott, amire csak szükség lehet, még ha nem is a legfrissebb verziót kapjuk sok mindenből: GPS, GLONASS, GALILEO, BDS, Bluetooth 5.3, WiFi 5 és NFC egyaránt a fedélzeten. Fájó pont viszont, hogy az USB-C csatlakozó csak 2.0-s, ezért a fotók és videók másolása eltart egy darabig.

Üzemidő

Az akkumulátor 5320 mAh-s, ami ebben a kategóriában nem rossz; a kétnapos használat viszont nem elérhető. Töltőfej nincs a dobozban, így kis negatívum, hogy a 35 wattos töltés csak a Honor saját töltőjével érhető el, így 10-ról 100%-ra 67 percig tart a folyamat, PD-s töltővel pedig kb. 10 perccel tovább.