Honor Magic8 Pro teszt

Használat közben

Nemcsak a hardver, hanem a szoftver esetében is nőttek eggyel a számok: a Honor Magic8 Próra az Android 16 és a Magic OS 10 párosa került. A tavaly, a Mobile World Congressen tett ígéretét betartva a Honor hét évnyi szoftverfrissítést garantál, azaz erre a mobilra elvileg lesz Android 22, talán még Android 23 is. A rendszer villámgyors, akadozásokra nem kell számítani, és a tesztek alapján a processzor hosszabb terhelést követően sem melegszik túlságosan, az órajel és a teljesítmény huzamosabb terhelés esetén is csak minimális mértékben csökken. A GPU esetében már más a helyzet, itt intenzív játék esetén kb. 25 százalékos mínusszal lehet számolni.

A kezelőfelületet a Magic OS adja, ez rengeteg, a stock Androidban egyébként nem meglévő extrával ruházza fel a rendszert. A 9-es változat esetén rengeteg olyan újdonság volt, ami valamilyen formában a mesterséges intelligenciát használta, a Magic OS 10-ben ezek (AI fordítás, AI képjavítás, stb.) természetesen ugyanúgy megtalálhatók, de javarészt már az újdonság varázsa nélkül. Hogy legyen azért némi friss AI is, arról egyrészt a mobilon most már alapból meglévő deepfake riasztás gondoskodik (a telefon jelez, ha úgy észleli, hogy egy video- vagy hanghívás nem valódi, hanem mesterséges intelligenciával hozták létre). És itt van persze az oldalsó AI gomb, ami felprogramozható rövid és hosszú megnyomásra, valamint dupla megnyomásra különféle AI funkciók aktiválásához, illetve fotózás során extra műveletekhez is használható.

A mobil feloldásához a minta, jelszó és PIN-kód mellett tökéletesen működő arcfelismerést és ujjlenyomat-olvasót is lehet használni; előbbi a széles kameraszigetbe rejtett, 50 MP-es normál kamerát és a TOF (3D mélységérzékelő) szenzor adatait használja a pontos azonosításhoz, utóbbi pedig ultrahangos és az OLED-kijelző alatt bújik meg.

A kezelőfelület rendezett és jól testreszabható is egyszerre; a klasszikus gombokat például gyári beállítás szerint gesztusok helyettesítik, és nincs alkalmazásindító sem, de akinek a klasszikus megoldások jönnek be, természetesen mind a kettőt visszaállíthatja. A kezdőképernyők száma alapból kettő, de ez korlátlanul növelhető, teljesen bal oldalra lapozva pedig a (kikapcsolható) Google Discover mutat mindenféle hasznos információkat és híreket. Az ikonok nemcsak mappákba, hanem csoportokba is rendezhetők – ez hasonlóan működik, mint egy mappa azzal a különbséggel, hogy a csoport nem egy ikonnyi, hanem 2×2 vagy nagyobb helyet foglal el, és a csoportot nemcsak megnyitni lehet, hanem arra is van lehetőség, hogy a benne lévő appokat közvetlenül elindítsuk. Vannak természetesen widgetek is, amiket a Honor kártyáknak nevez. A Magic OS 10-ben újdonság, hogy az ikonok és widgetek áttetszők is lehetnek, a Mágikus Kapszula viszont már nem új dolog; egyes háttérben futó alkalmazások kezeléséhez lehet használni az app megnyitása nélkül (pl. zenelejátsztás elindítása, számok közötti léptetés, stb.)

A Magic Portal funkció pedig szövegek, képek, fájlok és képernyőmentések kezelését teszi egyszerűbbé azzal, hogy az adott elemet hosszan megérintve oldalt megjelennek a leggyakrabban használt kapcsolódó funkciók – egy kép esetén például a megosztás vagy küldés opció.

Kamera

A kamerarendszer körül viszont, mintha megállt volna az idő; a Honor Magic8 Pro gyakorlatilag egyetlen lépést sem tett előre, sőt. Ha pusztán a fő számokat nézzük, akkor ugyanazzal a kiosztással találjuk szembe magunkat, mint a Magic7 Pro esetében: az 50 MP-es fő kamerát egy 200 MP-es zoom kamera és egy 50 MP-es nagy látószögű kamera egészíti ki a hátlapon. A részletesebb specifikációt böngészve már látszódnak azért finom különbségek, amelyek hol a Magic8 Pro előnyére, hol hátrányára válnak. Nézzük ezeket sorban!

A fő kamera pontosan ugyanazt az 50 MP-es érzékelőt kapta (1/1,3”, 1,2µm), viszont 24 helyett 23mm-es optika került elé, a Honor dobta továbbá a Magic7 Pro változtatható rekeszét, amelynek értéke így fix F1.6. Ez a kamera PDAF automatikus fókusszal rendelkezik, optikai képstabilizátora pedig 5,5 fényérték előnyt biztosít.

A periszkópos zoom kamera egy új Samsung szenzort kapott, amely dacára annak, hogy pontosan ugyanazokkal a jellemzőkkel bír (1/1,4”, 0,56µm), jobb fotók készítését teszi lehetővé akkor, ha a körülmények nem optimálisak. Változott viszont az átfogás, a korábbi 60mm helyett 85mm-re nőtt, és nincs szoftveres bűvészkedés sem; a Magic7 Pro esetében a szoftver 72mm-re számolta át a képet, itt a 85mm valóban 85, az F2.6 fényerő megtartása mellett. Az automatikus fókuszállítás szintén PDAF alapú, az optikai stabilizátor pedig a fő kamerához hasonlóan 5,5 fényérték előnyt ad.
A harmadik, nagy látószögű kamerát a Honor egy az egyben átvette: 50 MP, 12mm, F1.2 és PDAF automatikus fókusz a fontosabb adatok, és az, hogy az optikai stabilizátor hiányzik.

A kamera szoftverében sincs túl sok újdonság, némi pluszt ad viszont a Honor Magic7 Próhoz képest az AI gomb, amit „megszorítva”, de nem benyomva fókuszálni tudunk, benyomva fotózni, hosszan benyomva sorozatfotózni vagy videózni, jobbra-balra simítva pedig zoomolni. A gomb megkönnyíti a fényképezést, de nem annyival, hogy ettől nagyságrendekkel jobb legyen az élmény.

A fényképek alapesetben – választott nagyítástól függetlenül – 12,5 MP-esek, de természetesen van lehetőség arra is, hogy az 50 MP-es vagy 200 MP-es natív felbontást válasszuk. Bár kétségtelen, hogy 50 és 200 MP esetén több a részlet, ugyanakkor több a zaj is, és a fotók az élességükből is veszítenek. Natív felbontás használatakor is lehet jó fotókat lőni, de ehhez vagy tökéletes fények kellenek (ami szinte sosem adott), vagy sok utómunka – ez pedig nem az a terep, amivel szeretnek foglalkozni azok, akik mobillal fényképeznek. Mielőtt a képminőségre rátérnénk, érdemes kiemelni, hogy nemcsak a 0,6×, 1× és 3,7×-es natív átfogások esetén remek a képminőség, hanem akkor is, ha 2× vagy 7,4×-es átfogást választunk, hiszen mind az 50 mind a 200 MP-es kamera lehetőséget ad a kvázi veszteségmentes nagyításra egyszerű képkivágással (szenzorzoom). Azzal együtt, hogy minden pixel ilyenkor is „megvan”, a szoftver kevesebb adatból dolgozik (hiszen nincsen vagy kevesebb pixelből dolgozik a pixel binning), ezt viszont a szoftver relatív jól tudja korrigálni. A kamera szoftver alapból 0,6, 1×, 2×, 3,7× és 10×-s nagyítást ajánl fel, de mindegyik érték érintésre változtatható, a 3,7×-es „gombot” még egyszer megérintve válthatunk például a 7,4×-es átfogásra.

Nappali felvételek (normál)

A fő kamerával készített 12,5 MP-es fotók első ránézésre nagyon jók: a színek a helyükön vannak, a fehéregyensúly pontos, a részletesség jó, képzaj gyakorlatilag nincs, a dinamikatartomány nagy és a képélesség is teljesen rendben van. Ha viszont az apró részletekre is odafigyelünk, akkor vannak anomáliák: a színek minimálisan túl vannak húzva, ha az épületek mellett ég van, akkor ott glória (halo) is megjelenik, és a telefon sokszor az árnyékokat is jobban világosítja a kelleténél. Fentiek igazak akkor is, ha 2× nagyítást választunk, sőt a kép akkor sem változik jelentősen, ha a zoom kamerára váltunk; ebben az esetben a színek egy árnyalattal fakóbbnak tűnnek, de inkább így vannak a helyükön. Ha a zoom kamerával 7,4×-es nagyítást állítunk be, akkor a kép már valamivel lágyabb, és a finom részleteknél adott esetben festményszerű lehet a végeredmény (az erősebb zajszűrésből és az ezt kompenzálandó képélesítésből adódóan). A lágyság még inkább igaz akkor, ha a legnagyobb választható nagyítást, a 10×-es átfogást választjuk ki; ez pedig már helyenként a részletek eltűnésével is jár. Bár lehet ennél is feljebb menni a nagyítással, a digitális zoom AI nélkül elmosott fotókat ad, AI-val pedig az eredmény esetleges; a fotók egy részét kiváló minőségben, máskor viszont elnagyolva javítja az algoritmus.

Nappali felvételek (2× zoom)

Nappali felvételek (3,7× zoom)

Nappali felvételek (7,4× zoom)

Nappali felvételek (10× zoom)

A Honor nem piszkálta a nagy látószögű kamerát sem, így ugyanolyan remek teljesítményt kapunk a Magic8 Pro esetében is; a fő kamera képével összehasonlítva az egyetlen érezhető eltérés az, hogy a fotók valamivel lágyabbak. Azt érdemes még tudni, hogy jelenleg a piacon ennek a telefonnak van a legnagyobb látószöge (122 fok).

Nappali felvételek (nagy látószög)

Az éjszakai fotók minősége a fő és a zoom kamerával is nagyon jó, ha a kétszeres vagy 7,4×-es nagyítást választjuk, akkor pedig jó. A textúrák szinte mindenhol megmaradnak, a képzaj viszont láthatóvá válik – összességében azonban ez a jobb megoldás, hiszen ha a szoftver minden áron a zajt szeretné eltűntetni, akkor azt a részletesség is bánná (lásd alább). A fényképezőgép az éjszakai módot automatikusan bekapcsolja, ha azt a fényviszonyok indokolják – az aktív éjszakai módot a hold piktogram jelzi. Van viszont egy dedikált éjszakai üzemmód is, amelynek az a legnagyobb előnye, hogy bekapcsolható az AI-alapú képjavítás is, feltéve hogy van aktív internetkapcsolat (a képjavítás a felhőben történik).

Az AI az éleket és a mintákat nagyon jól kiemeli, a fotók minősége – témától függően – akár látványosan is javítható, azonban fontos kiemelni, hogy az AI nem feltétlen azt teszi oda a képre, aminek tényleg ott kellene lennie, a legtöbb esetben csak „rajzol” valami nagyon hasonlót. Ez persze a legtöbb esetben nem probléma, de zavaró lehet, ha pontosan tudjuk, hogy minek kellene szerepelnie a fotón. A fenti képen például (bal oldalt az eredeti, jobb oldalta a feljavított kép látható) az épület éle mágikusan eltűnt.

Éjszakai felvételek (normál + AI javított)

Éjszakai felvételek (2× zoom + AI javított)

Éjszakai felvételek (3,7× zoom + AI javított)

Éjszakai felvételek (10× zoom + AI javított)

A nagy látószögű kamera viszont sajnos sötétben már nem tud felnőni a feladathoz; a szoftver túlságosan a zajmentes fotókra koncentrál, amelynek eredménye az, hogy gyakran az élek és a textúrák is elmosódnak. Pech, hogy pont a nagy látószög kiválasztása esetén nem opció az AI, pedig talán itt jönne a legjobban a tudása.

Éjszakai felvételek (nagy látószög)

Amit érdemes megjegyezni még, az az, hogy amennyire konzekvens a fehéregyensúly az objektívek közötti váltás esetén nappal, annyira esetleges az éjszakai felvételeknél; a telefon a normál kamerával találja el a helyes értéket, a zoom kamera kicsivel, a nagy látószögű kamera pedig sokkal hidegebb színeket rögzít a valóságosnál. Pro módban a helyzet normalizálódik, ám ilyenkor az éjszakai módban aktív szoftveres képjavítókról kell lemondanunk.

Az előlapi kamera szintén örökölt; 50 MP-es felbontással és jó minőséggel rendelkezik; kétféle látószöget kínál, és nemcsak nappal, hanem este is jól használható felvételeket készít.

Videókat a teleofon továbbra is legfeljebb 4K felbontással tud készíteni, viszont a 24, 30 és 60 fps mellett most már opció a 120 fps is – kivéve nagy látószög esetén, amikor is még mindig 60 fps a plafon. A felvételeket a telefon alapesetben H.265 kódolással készíti, de választható a H.264 is. Ha szükséges, van természetesen HDR (max. 60 fps-sel) és képstabilizátor is.