Szédülés ellen virtuális orr

Szédülés, hányinger, verejtékezés: ezek a biztos tünetei az ún. szimulátorbetegségnek, amellyel néhányunk már gyemekkorában, a buszon utazva is tapasztalhatott. Akkor jelentkezik, amikor a szemünk által látott kép, az érzékszerveink által adott jelek és a testünk mozgása kiesik a szinkronból. Ekkor az agy nem tudja eldönteni, hogy pontosan mely szerveknek, a belső fülünkben található vesztibuláris rendszernek, izmainknak vagy látásunknak higgyen. A kellemetlen helyzetet sokan nem viselik el, de előbb-utóbb valamilyen mértékben mindenkinél jelentkezik, aki például VR-szemüveget használ.

A Purdue Egyetem Számítógépes Grafikai Tanszékén dolgozó segédprofesszor, David Wittinghill szerint, ha szimulátorral játszunk, akkor sokszor látható a képen valamilyen műszerfal, amelyhez szemünk igazodni tud. Akkor viszont, ha nincs ilyen, az agy összezavarodik. A mindennapi létben (szinte) mindenkinek van egy referenciapontja, ez pedig a saját orra. A kutatók egy sor teszttel (egy kastélyban és egy hullámvasúton zajló VR-élménnyel) bizonyították, hogy azon felhasználók, akinek a képére egy virtuális orrot tettek, a kastélyban átlagosan 94,2 másodperccel, a hullámvasúton pedig 2,2 másodperccel játszottak tovább, mintha az orr nem lett volna ott. Később elmondták az alanyoknak az orr létét, de szinte mindenki hitetlenkedve fogadta – pedig tudat alatt felfogták a létezését. A tesztben az izzadást, mint a szimulátorbetegségre utaló jelet is mérték. A referenciapont léte segít, ez már biztos, de a kutatást tovább folytatják, hogy kiderüljön, milyen vizuális hatásokat viselnek el az emberek a virtuális valóságban jó közérzettel.