Építsünk megaprocesszort!

James Newman Cambridge-ban úgy döntött, hogy szabad szemmel is láthatóvá teszi a modern processzorok működését – erre pedig a legjobb megoldás az volt, ha egyszerűen a kereskedelemben is kapható alapvető alkatrészekkel, így tranzisztorokkal (14 ezer darabbal), LED-ekkel (3500 darabbal) és társaikkal helyettesíti a „közönséges” mikroprocesszorok belső elemeit.

A végeredmény egyrészt szórakoztató, másrészt érdekes, harmadrészt pedig elgondolkoztató, hiszen a nagyobb szobát megtöltő, működőképes és programozható végeredmény (10 méter hosszú és 2 méter magas, 500 wattos fogyasztással) 0,02 MIPS-re képes – azaz nagyjából a tizedét tudja annak, amit az Intel 8080 tudott 1974-ben.