Silicon Power Velox V20 60GB SSD teszt

Azzal szinte mindenki egyetért, hogy az adattárolás jövőjét az SSD meghajtók jelentik, azt ugyanakkor senki sem tudja, hogy ezek az adattárolók mikor terjedhetnek el igazán széles körben. A problémát elsősorban az jelenti, hogy az SSD-k fajlagos költsége iszonyúan magas, egy gigabájt ára 3-400 forinttól kezdődik, míg egy HDD esetében ugyanekkora kapacitást 6-7 forintért is megkapunk (a jelenlegi magas HDD árak mellett 20-25 forintért). Másodsorban viszont legalább ekkora problémát okoz az is, hogy a megfizethető SSD-k tipikusnak mondható, 40-80 Gbájtos kapacitása a HD videók korában, és akkor, amikor egy nyaralás alkalmával akár 3-4 Gbájtnyi fotó is készülhet, egyszerűen kevés.

Aki ennek ellenére sem akar lemondani az SSD-k nyújtotta teljesítménytöbbletről, annak kézenfekvő a megoldás: a rendszert gyors, de kis tárkapacitású SSD-re kell telepíteni, az adatokat pedig egy második adathordozón, egy nagyméretű HDD-n kell tárolni. Tesztünk alanya, a Silicon Power Velox V20 éppen ilyen környezetbe jó választás.

Külső

Mivel egy SSD esetében egy olyan eszközről van szó, amit beépítünk a PC-be (vagy a notebookba), a dizájn nem annyira fontos. Persze láttunk már példát arra, amikor egy-egy gyártó az SSD külsejére is odafigyel, de az ilyen esetekben többnyire arról van szó, hogy rendkívül magas ár mellé párosul az igényes dizájn, ezzel is azt sugallva a felhasználó felé, hogy az adott termék megéri az árát. A Silicon Power nem élt ezzel a lehetőséggel, így a V20-as sorozatba tartozó tesztalanyunk egy teljesen egyszerű, fekete alumíniumból készült tokba került. A meghajtón csak a szokásos csatlakozók kaptak helyet, így a SATA interfész illetve a tápcsatlakozó található meg az egyik rövidebbik oldalon.

Arról, hogy a Silicon Power SSD-je ne egy teljesen monoton tégla legyen, egyedül a matrica gondoskodik, amely a típusjelzés mellett még néhány fontosabb adatot tartalmaz. Az egység szabványos méretű, éppen akkora, mint a 2,5 colos HDD-k (100×70×9,4 mm-es), így, ha kapacitása nem kevés, bármilyen notebookba beépíthetjük. A 60 Gbájtos V20-ast azonban inkább asztali gépbe ajánljuk, hagyományos HDD-vel kiegészítve. Ebben az esetben egy szabad, 3,5 colos helyre tudjuk beszerelni, amelyhez a szükséges adapter a csomagolásban rendelkezésre áll. A meghajtó doboza az SSD-n és ezen az adapteren kívül még néhány csavart rejt, nagyon tehát nem kényeztet el minket a gyártó – a kedvező árért cserébe azonban ezt megbocsátható bűnnek érezzük.

Az SSD tömege 70 gramm, könnyebb tehát a hagyományos merevlemezeknél. Ez persze csak akkor érdekes, ha notebookba építenénk be; ebben az esetben nem kell aggódnunk amiatt, hogy a cserével a megnövekedett sebesség mellett nagyobb össztömeg is jár.

Belső

A Silicon Power V20-as szériája a SandForce SF-1200-as (SF-1222TA3-SBH) vezérőre épül. Ez a lapka nem egy mai darab, ennek ellenére teljesítményére igazából nem lehet panasz. A kor ráadásul a SandForce esetében némi előnnyel is jár, mert a gyártó újabb termékeinél a szoftver nem minden esetben megbízható – ezzel szemben az SF-1200-asokat sokan a legjobb SATA 3 Gbit/s-os vezérlőnek tartják. Persze az SF-1200-nak annyi hátránya azért van a mai csúcsmodellekkel szemben, hogy csak a SATA 3 Gbit/s-os interfészt támogatja, így a folyamatos írási és olvasási sebesség terén komoly lemaradásban van az aktuális felsőkategóriás modellekhez képes – még úgy is, hogy papíron a V20-asok az interfész teljesítményének 95%-át képesek kihasználni.

Az SF-1200 a szokásos szolgáltatások mellett (TRIM, garbage collection/wear leveling, 128 bites AES titkosítás) már támogatja a DuraWrite technológiát is, azaz a vezérlőchip úgy próbálja növelni a meghajtó élettartamát, hogy egyrészt tömöríti az adatokat, másrészt amennyire lehet, deduplikációt végez (vagyis igyekszik elkerülni azt, hogy ugyanaz az adat kétszer legyen eltárolva az SSD-n). Az eljárás annyira hatékony, hogy a SandForce normál használat során legalább 5 éves élettartamot garantál – a normál HDD-kre is legfeljebb ennyit vállalnak gyártóik. Az SF-1200 érdekessége, hogy szemben a konkurens megoldásokkal, nem igényli külön memória kapcsolását – a gyakorlati használatot ez persze semmiben sem befolyásolja, de mivel kevesebb chip kerül a NYÁK-ra, olcsóbb a meghajtó.

Az MLC NAND chipekhez tervezett vezérlő elméletileg akár 30K/10K-s IOPS értékre is képes lehet (4K-s fájlokkal, olvasás és írás esetén). Tesztünk alanya 60 Gbájtos kapacitást kínál, az SSD-ben azonban ennél több memória van, egészen pontosan 64 Gbájt (8×8 Gbájt elosztásban). A fennmaradó négy Gbájt az elöregedett cellák okozta kapacitáscsökkentést hivatott ellensúlyozni. A specifikáció szerint a 60 Gbájtos modell olvasásnál 285, írásnál pedig 275 Mbájt megmozgatására képes másodpercenként.

Mi a 60 Gbájtos verziót kaptuk tesztre, a termékpalettán azonban van ennél nagyobb és kisebb modell is. Lefelé 40 Gbájtig mehetünk, feljebb pedig 120, 240 és 480 Gbájtos kapacitások közül választhatunk.