Manapság rengeteg mobil kütyüt használunk; és mindegyikbe kell valamilyen áramforrás ahhoz, hogy hálózati áram nélkül is működjenek. Jelenleg a legelterjedtebb akkumulátortechnológia a lítium-ionos megoldás, amelynek azonban két komoly hátránya van. Az egyik az, hogy az akkumulátorok relatív gyorsan elhasználódnak, a másik pedig az, hogy a technológia tűzveszélyes; erről a Samsung például elég sokat tudna mesélni.
Kutatók évek óta kísérleteznek azzal, hogyan lehetne a lítiumot tovább használni; a(z egyik) megoldást pedig a lítium-fém akkumulátorok jelenthetik. Ezek azonos tömeg mellett harmadával több energia tárolására alkalmasak. Viszont nagy hibájuk, hogy éppen úgy hajlamosak dentrit képződésre, mint a lítium-ionos társaik, ami idővel rövidzárlathoz és az akkumulátor kigyulladásához vezethet. Plusz a kapacitás is gyorsan csökken, 160 töltési ciklust követően egy lítium-fém akku kapacitása akár 60-70 százalékkal is mérséklődhet.
A Stanfordi Egyetem fejlesztői most viszont azt állítják, hogy megtalálták a megoldást; egy speciális bevonat segítségével képesek drasztikus mértékben csökkenteni a dentrit képződést, így a kigyulladás veszélye gyakorlatilag nullára csökkenthető, a kapacitás pedig 160 ciklus elteltével csupán 15 százalékkal lesz alacsonyabb. Ha sikerül az eljárást sorozatgyártásba is átültetni, akkor abból elsősorban az elektromos autók profitálhatnak, amelyeknél mind az akkumulátorok méretének csökkentésére mind a kapacitásuk növelésére égető szükség van.
