HP Omni 100 egybegép teszt
A kérdés azért is érdekes, mert papíron az AiO-k koncepciójával semmi gond sincs: csak venni kell egy alacsony fogyasztású hardvert alapnak (ha igényesek vagyunk, használhatunk notebook alkatrészeket is), ezt beépíteni egy nagyobb monitor hátába, és az egészet összecsomagolni egy billentyűzettel és egy egérrel. Az így kialakított csomag elvileg tökéletesen képes kiváltani azokat a notebookokat, amelyeket a felhasználók inkább csak otthoni gépként használnak, és soha nem visznek magukkal, például utazás közbeni munkához. Ráadásul nem egyszerű helyettesítésről van szó: az egybegépek elméletileg ugyanazért az árért nagyobb kijelzőt, nagyobb teljesítményt és sokkal kényelmesebb kezelőszerveket (azaz rendes méretű billentyűzetet és egeret) kínálhatnak.
Sajnos a valóság nem mindig ilyen szép, többször is előfordult már, hogy a cégek az all-in-one modelleket szerencsétlen dizájnnal vagy a netbookokból kölcsönzött gyenge hardverrel tették tönkre. A jól sikerült változatokra példa az általunk is tesztelt MSI AE2220, amelynek egyetlen gyenge pontja az erős hardver és a napi használat során szinte teljesen felesleges érintőképernyő miatti borsos ár. A HP Omni 100 esetében az érintőképernyő nem emeli az árat, a hardver is kedvezőbb árkategóriából érkezik, és szerintünk a dizájn is kellemesebb lett – lássuk, hogy mit kapunk a pénzünkért!
Külső
A legfontosabb különbség az MSI, és sok más mostani gyártó egybegépéhez képest az, hogy a HP Omni monitora alatt nem egy hatalmas, a hangszórókat is tartalmazó és sokszor egyben állványként is funkcionáló műanyag tömböt találunk, hanem csak egy, a közönséges monitorokénál alig vastagabb tartószerkezetet. Az asztalon a gép egy rendes monitortalp segítségével marad meg, amely azonban sajnos csak dőlésszögében állítható, magasságában nem – cserébe viszont igen masszív, nem kell félnünk attól, hogy egy hirtelen mozdulattól arcra borul számítógépünk.
A monitor kerete fényes műanyagból készült és viszonylag vaskos is. Felső részén egy webkamera található a hozzá tartozó mikrofonnal, így a videotelefonáláshoz semmilyen külső eszközt nem kell vásárolnunk.
A fényes keret alatt, egy jelzésértékű szürke csíkkal elválasztva, egy újabb, immár rácsos burkolatot kapott részt találunk, ami többek között a hangszórókat is tartalmazza. Fényes anyagokból készült egyébként a talp felénk néző része is – a hátoldala, mint ahogyan a gépé is, viszont már matt.
A Omni 100 oldalai (ezek valójában már a hátfal részét képezik) szintén matt anyagból készültek. Ide, a bal oldalra került a csatlakozók egy része, jobb oldalra pedig pár kezelőszerv és a DVD-RW meghajtó.
Maga a bekapcsoló- és készenléti üzemmódot vezérlő gomb a monitor kávájára került, mellette egy apró visszajelző LED-del. A jobb oldalon már említett kezelőszervek három gombból és egy másik LED-ből állnak: az előbbiek közül a legfelső az optikai meghajtót nyitja ki, az alatta található kettővel pedig a kijelző fényerejét állíthatjuk be. Az alattuk elhelyezett LED-es visszajelző csík a merevlemezek működéséről tudósít bennünket.
A másik oldalon a csatlakozók számára a HP egy bemélyedést készített, ami könnyen elérhetővé teszi a kábeleket.
Ami a két mellékelt beviteli eszközt, azaz a billentyűzetet és az egeret illeti, ezek átlagos, kényelmes modellek. Mindkettő ugyanazt a rádiós átviteli egységet használja, amit viszont sajnos nekünk kell csatlakoztatnunk az Omni 100-hoz – teljesen érhetetlen, hogy miért nem tudta ezt beépíteni a HP a gép belsejébe. Így egyrészt vesztünk egy USB portot, másrészt egy plusz egység fog kilógni a gépünk hátából. Nem mintha letörne a kezünk egy USB-s egység csatlakoztatásától, de az ilyen apró részletekre való odafigyeléssel lehet valóban kiváló gépet alkotni (például a kategória etalonjának tekinthető Apple iMacbe csak a tápkábelt kell bedugnunk).
