Az LG tavaly év közepén gondolt egy merészet, és megvásárolta a HP-tól a webOS-t. Az eredetileg a Palm által fejlesztett, elsősorban táblagépekre kitalált rendszert a koreai gyártó azonnal elkezdte átalakítani; a mérnökök szeme előtt pedig természetesen mindvégig egy, az okostévékre optimalizált rendszer lebegett. A CES-en, sőt, a kiszivárgott információk alapján valójában már a kiállítás előtt beszámoltunk arról, hogy az LG a 2014-es választék 70 százalékánál már át is állt a webOS-re – kipróbáltuk, hogy vajon a valóságban mennyivel használhatóbb az új rendszer elődjénél.
Új alapok, új szemlélet
Amikor az első okostévék megjelentek, akkor kis túlzással arról volt szó, hogy a klasszikus tévé funkciókat biztosító elektronika mellé a tévékbe bekerült egy (közel) teljes értékű számítógép is, amely az okos funkciók vezérlését látta el. Ez a szemlélet sokáig tartotta is magát, a webOS-nél azonban már teljesen más a helyzet: a tévé funkciókat valójában egy alkalmazás biztosítja, amely az operációs rendszer alatt fut. Ez egyben azt is jelenti, hogy a készülékek bekapcsolásakor a webOS töltődik be, az LG tévéi azonban abból a szempontból nem változtak, hogy bekapcsoláskor nem az okos funkciók töltődnek be, még csak nem is egy új fajta kezdőképernyőt kapunk, hanem a klasszikus tévét. Ennek oka prózai: a felmérések szerint a tévé előtt ülve a legtöbben még mindig főleg tévéznek, legyen bármilyen okos is a tévé, amit éppen néznek.
A webOS átdolgozásakor az LG mérnökei megkapták a lehetőséget, hogy az alapoktól újragondolják az okostévék működési elvét, és a látottak alapján egyértelmű, hogy remekül éltek is ezzel. A korábbi okostévé rendszerek, beleértve az LG saját rendszerét is, működési elve egyszerű volt: amikor megnyomtuk a távirányítón az okos gombot, akkor betöltődött a kezdőképernyő, amely ilyen-olyan elrendezésben tartalmazta a programokat, jobb esetben legalább egy kis ablakban pedig az élőképet is.
A webOS esetében viszont a kezelőfelületet úgy alakították ki, hogy a programválasztó (de legalábbis a kedvenc alkalmazásokat mutató részleg) a tévé élőképe „felett” látszik. Semmi sincsen túlbonyolítva, és az LG a letisztult, flat dizájnra helyezte a hangsúlyt.
Megújult menü
Az LG nemcsak az okostévé funkciók kezelésére szolgáló felületet újította meg a webOS bevezetésével, hanem a klasszikus tévé funkciók használatakor elérhető opciókat is más tálalásban kapjuk. A távirányító OK gombját megnyomva egy menü ugrik fel, amelynek elemei szintén úgy helyezkednek el, hogy az élő adást a lehető legdiszkrétebb módon takarják csak ki. A bal felső sarokban az alapinformációkat láthatjuk, jobbra fent indíthatjuk az élő menüt (amely olyan adatokhoz enged hozzáférést, mint az elektronikus műsorfüzet valamint a csatornakínálat), míg a két lenti sarokban a PVR valamint a timeshift funkciókat érhetjük el. A megjelenő felületekben közös, hogy a lehetőségekhez képest kompakt méretűek, valamint félig átlátszóak is.
Megújult továbbá a teljes menü is, amelynek új kényelmi szolgáltatása, hogy az első bekapcsolás után a szokásosnál könnyebben értelmezhető segítséget nyújt a felhasználóknak a kezdeti beállítások eszközlésében.
Az alkalmazások indításához a webOS-nél a képernyő alsó részén megjelenő kártyákat használhatjuk – ezt a felületet természetesen a távirányító Smart gombjával hívhatjuk elő. (Ilyenkor nemcsak a webOS, vagyis a Smart+ TV felület jelenik meg, hanem a jobb felső sarokban, az idő mellett, két ikon is, amelyekkel a beállításokat illetve a bemenetek listáját érhetjük el.) A kártyák dizájnja a modern kor követelményeinek megfelelően flat, és semmi felesleges minta nincsen rajtuk, csak az alkalmazások nevét és ikonját tartalmazzák – színük pedig illeszkedik az adott szoftverhez. Központi helyre került az LG Store, amely a további alkalmazások letöltésére, vásárlására használható. Mellette összesen nyolc appnak van hely – természetesen egyszerűen testreszabható, hogy mely szoftvereket szeretnénk itt látni. Sőt, nemcsak az alkalmazásokat helyezhetjük itt el, hanem a legfontosabb bemeneteinket is felvehetjük a sorba, vagy akár internetes hivatkozásokat is tehetünk ide – a webOS tehát a részletekben, vagyis abban is erős, amiben az eddigi felületek gyengék voltak.
Nyilván a használható szoftverek száma nincsen nyolcra korlátozva; a többi alkalmazást a programindító képernyőről érhetjük el, amely azonban már teljes képernyős nézetben látható. Itt a szoftvereket a már megszokott formában, de témakörönként (prémium, tévé, 3d, alkalmazások és játék) rendezve találjuk meg.
A kártyácskák közül az éppen kiválasztott valamivel a többi fölé emelkedik – így minden pillanatban látjuk, hogy az OK gomb megnyomásával mit fogunk elindítani. Érdemes megemlíteni, hogy bár a dizájn flat, a felületek megjelenítéséhez, kiemeléséhez az LG szinte minden esetben használ egy minimális mozgáseffektust (a kiválasztásnál például nem egyszerűen csak feljebb kerül a kártya, hanem ugrik egyet) – de szerencsére túlzásokba nem estek a programozók. Az alkalmazások indításra szolgáló felület átrajzolása és az effektek persze önmagukban egyetlen OS-t sem tesznek kényelmesen használhatóvá – szerencsére a webOS-nél itt még nem állnak meg a dolgok.
A Smart+ TV platform két dologban erős: nagyon gyors és jól lekezeli azt is, ha egyszerre több alkalmazást szeretnénk párhuzamosan használni. És az alatt, hogy gyors, nem azt kell érteni, hogy gyorsabb, mint eddig megszokhattuk, hanem azt, hogy a webOS valóban úgy működik, ahogyan azt elvárjuk tőle. Ami a multitaskingot illeti: a legutóbb használt appra minden további nélkül visszaugorhatunk a többi kártyához képest nagyobb, a korábban használt program pillanatképét mutató felület segítségével, ha pedig az alkalmazásindító bal oldalán lévő felületre kattintunk, akkor a feladatkezelő jelenik meg, amely az összes futó programot ki fogja nekünk listázni. (Persze csak addig, amíg a tévét ki nem kapcsoljuk.) A webOS nagy előnye, hogy működési sebesség terén akkor sem jön zavarba, ha folyamatosan kapcsolgatunk az alkalmazások között.
Ami a szoftveres választékot illeti, az LG ezen a téren csak kicsit lépett előre, de ez nem a lustaságnak köszönhető, hanem annak, hogy a koreai gyártó tévéire elérhető programokkal már eddig sem volt probléma: az egyik, ha nem a legjobb kínálatot kapjuk. A webOS alatt így természetesen elérhető az összes népszerű közösségi site alkalmazása, egy sor játék is, és persze nem maradt le a vállalat tévéinél korábban már megismert hazai vonatkozású választék sem (Index, Origo, videa, HBO Go, fuso, stb.) A prémium alkalmazások használata továbbra is regisztrációhoz kötött, a regisztráció viszont gyors és ingyenes.
Bár ez már nem a webOS érdeme, jó tudni, hogy az LG Store-ban nemcsak a kategóriánkénti bontásban nézhetjük meg az appokat, hanem kérhetünk egy személyre szóló ajánlatot is: a tévé ebben az esetben olyan szoftvereket keres, amelyekről azt gondolja (ismerve korábbi preferenciáinkat), hogy érdekes lehet számunkra. A keresés egyébként természetesen nemcsak az alkalmazások között, hanem az alkalmazásokkal elérhető tartalmak között, a csatlakoztatott adattárolókon és a weben is keres – aki pedig a Magic Motion távirányítóval használja a tévéket, az a hangalapú keresést is választhatja, amely már magyar nyelven is elég jól működik.
Összegzés
Nem vitás, hogy sebessége, multitasking képessége, újszerű megközelítése valamint a tévékhez mellékelt (vagy külön megvásárolható) távirányító, a Magic Motion aktuális verziója miatt jelenleg az LG-féle webOS a legjobb okostévé felület. Látványos és egyszerű, ráadásul a tartalom sem hiányzik mögüle – és elég sok a hazai vonatkozású app is. A kérdés az, hogy a webOS hosszú távon is beválik-e. Jelenleg az LG okostévéinek kb. 70 százalékát hajtja meg a Smart+ TV névre is keresztelt rendszer, tehát a belső konkurenciától nem kell tartani (az alacsonyabb kategóriás tévéknél marad csupán a tavalyi Smart TV platform). Jövőre viszont újra változik a kép, mert színre lép a Google-féle Android TV is. Amiről egyelőre persze még nem sokat tudni; valószínűtlen, hogy rövid távon az LG stratégiáját ez gyökeresen megváltoztatná, de hosszabb távon nem kizárt.
