Sony BRAVIA KDL-40W5500 teszt

Külső

A Sony KDL-42W5500 dizájnját tekintve ki is lóg a sorból, meg nem is. Annyiból hasonlít szinte az összes konkurens modellre, hogy a káva fényes, azonban nem teljesen fekete, egy nagyon enyhe szürkés-kékes árnyalatot is kapott. Ez inkább csak érdekesség, a tükröződésbeli tulajdonságon nem változtat és a tévé az ujjlenyomatokat is ugyanúgy vonzza. A formavilág szögletes, de nekünk tetszett, főleg azért is, mert feleslegesen nincs telepakolva az előlap mindenféle díszítőelemmel.

A tévé előlapját egyébként érdekesen oldotta meg a Sony, mert amit látunk, az tulajdonképpen egy egyszerű műanyagból készült, de igényes kivitelezésű keret, amelynek az alsó része egy vékony csíkban áttetszővé válik – kinézetre nem rossz, de kicsit megnehezíti a tévé elhelyezését, mert ez a rész minden apró fényt visszaver.

Az áttetsző sáv alá kerültek a 10 wattos hangszórók. Még tovább lefelé haladva elérkezünk a tévé lábához, amely eredetileg ezúttal is külön került elő a dobozból, s amelynek egyetlen kényelmi funkciója az, hogy segítségével a kávát mindkét irányban 20 fokkal elforgathatjuk.

Szó esett már a dizájn egyszerűségéről, amely azt is eredményezi, hogy az előlapra egyetlen gomb sem került, csupán a visszajelző LED-eket és két érzékelőt találunk itt. LED-ből összesen egyébként három van, érdekes módon ugyanis a Sony KDL-42W5500 külön helyen jelzi a bekapcsolt és a készenléti állapotot, valamint egy extra LED-et kapott az automatikus kikapcsolás funkció is. A 40W5500 két érzékelője közül az egyik a környezeti fényerősséget vizsgálja, a másik pedig a távirányítóhoz tartozik.

A tévé hátoldala nem tartogat semmi érdekeset, egyedül a csatlakozópaneleket találjuk itt. Van hátsó és oldalsó is, amelyek között a bemeneteket kissé rendhagyó módon osztotta el a gyártó. Ennek ellenére a tévé minden fontos csatlakozót tartalmaz, HDMI-ből például négyet is kapunk. Amit furcsának találtunk, az az, hogy ebből kettő került hátra és kettő oldalra, valamint az Ethernet dugasz oldalsó elhelyezése is rendhagyó. Ezek persze hátrányt biztosan nem jelentenek, sőt, inkább előny, ha minél több csatolóhoz férünk hozzá a tévé mozgatása nélkül.

Belső

A KDL-40W5500 a Sony termékpalettájának felső szegmensében helyezkedik el, de nem a csúcsot jelenti, például 200 Hz-es képfrissítés sem jutott neki. Tesztünk alanya esetében 100 a maximum, de a korábban nálunk járt LG LH5500 példája is mutatja, hogy ez nem feltétlenül baj, ráadásul a Sony MotionFlow teljesen jól működik. Egyébként egymás mellé téve a Sony 100 és 200 Hz-es tévéit nem igazán lehet különbséget felfedezni (a CES-en és az IFA-n szerzett tapasztalatok alapján mondjuk ezt). Az elektronika további képességei is rendben vannak; a tévébe a Bravia Engine 3 került, amely a felskálázás tekintetében nagy előrelépés a BE2-höz képest, és van 24p is.

A 40W5500 Full HD felbontású, 1920×1080 pixeles panelt kapott, ám a specifikációból sem a válaszideje, sem a statikus kontrasztaránya nem derül ki, csak annyit tudunk, hogy utóbbi dinamikus értékkel kifejezve 100 000:1-hez, ami átlagosnak tekinthető. Bár hiányoljuk a statikus kontraszt és a válaszidő elhagyását, manapság már nemcsak a Sony, hanem egyre több konkurense is nagyvonalúan elhagyja ezt a paramétert. Való igaz, hogy a jelentősége is egyre kisebb, de azért mégis hasznos lenne látnia számokat.

A W5500 széria normál gamutos CCFL háttérvilágítást kapott, a színek viszont ehhez képest nagyon jók (nem fakók és nem is túlszaturáltak), ami hátrány a LED-es készülékekkel szemben, az a local dimming hiánya, no meg az, hogy a CCFL nagyobb helyigénye miatt a tévé nem tartozik a vékonyabbak közé. A 93 mm-es kávavastagság viszont így sem rossz. Tunerellátottság terén a Sony tévék jók, a gyártó az elsők között volt, aki MPEG4-es, HD-s DVB-T tunert kezdett el a tévéibe pakolni, és az első MinDig TV matricás tévék is Sony tévék voltak. A KDL-40W5500 esetében is kapunk tehát analóg és digitális (DVB-T ) tunert. Utóbbit egy CI kártyaolvasó fogadására alkalmas PCMCIA kártyahely is kiegészíti, amely lehetővé teszi a kódolt adások vételét is.

Ahogy az lenni szokott, a tévé ventilátort nem tartalmaz, az elektronika viszont nem teljesen hangtalan, ha közel megyünk a tévéhez, akkor enyhe ciripelés hallható.

Képminőség I

A tesztelést ezúttal is az objektív mérésekkel kezdtük, amelyek alapján kiderült, hogy a Sony nem túlságosan figyel oda az alapbeállításokra, amelyekkel így nem is voltunk elégedettek. A legnagyobb gondunk a túlságosan is hideg fehéregyensúly illetve a 2,2-nél kisebb gamma érték volt, szerencsére a menüből mindkét paraméter egészen jól korrigálható. Emellett a zajszűrést és az MPEG zajcsökkentést érdemes még kikapcsolni. Az alapbeállításokkal a következő értékeket mértük: 9500 K-s színhőmérséklet, 1,9-es gamma, 256 cd/m²-es fényerő, 0,06 cd/m²-es fekete, 4266:1-es kontraszt valamint 4,8-as deltaE.

Az optimális beállításokat a következő helyen találtuk meg, az általános színprofilból kiindulva, egyéni paraméterek mellett: kontraszt 96, fényerő 36, háttérfény 5, színtelítettség 50, színhőmérséklet meleg 1, képélesség 1-5 forrástól függően, zajcsökkentés ki, MPEG zajcsökkentés ki, MotionFlow normál vagy ki forrástól függően, film üzemmód automatikus 1, gamma -1, zöld erősítés -6, kék erősítés -12. A blu-ray (filmes) bemenetnél érdemes lehet megpróbálkozni a Cinema profillal, ez esetben színhőmérsékletnek a meleg 2 opciót válasszuk ki.

Fenti beállításokkal 7200K-s színhőmérsékletet, 204 cd/m²-es fényerőt 0,05 cd/m²-es feketét, 4080:1-es kontrasztot, 4,3-as deltaE-t és 2,1-es gammát mértünk. Mind a fekete, mind a kontraszt kiemelten jó, mindkét adat a plazmáknál mérhetővel vetekszik. A színek esetben a zöld és kék paraméterek beállításával valamelyest csökkentjük a lefedett színteret, de összességében jobb lesz a színhelyesség, a fényerőség pedig sokkal közelebb kerül az optimálisnak vélt 6500 K-hoz. A tévét jól be lehet állítani úgy, hogy a nappali és éjszakai fényviszonyokhoz is jó képet adjon, mert az előlapi fényérzékelője segítségével az elektronika kérésre tudja igazítani a háttérvilágítás erősségét.

A fenti beállításokkal a tévé 103-121 watt között fogyaszt, ami 40 colos méretben átlagosnak mondható. A készenléti állapotban 0,9 wattot mértünk, viszont, ha a gyorsindítást is engedélyeztük, akkor ez 15 wattra nőtt, ennyit a néhány másodpercnyi gyorsulás véleményünk szerint nem ér.

A tévé betekintési szögei papíron 178 fokosak, és a gyakorlatban is valóban jó a kép, akár fentről, akár oldalról, akár lentről nézzük. A színek nem torzulnak, a kontraszt viszont csökken, ugyanis a folyadékkristályok elhelyezkedésből adódóan oldalról több fény látszódik, ami főleg a sötét árnyalatok fényességét emeli meg.

A megvilágítás egyenletessége nem teljesen jó, a sarkokban és a széleken láthatóan csökken a fényerő, míg teljesen sötét kép esetében minden pont fordított, ebben az esetben a sarkoknál enyhe bevilágítás figyelhető meg. A mozgóképeknél ez szerintünk nem jelent gondot, azonban ha a képnézegetőt használjuk, zavaró lehet. Oldalról pedig egészen erős clouding figyelhető meg.