HTC Tattoo teszt

Ha Android operációs rendszert használó telefont kell készíteni, elsőként mindenki a HTC-re gondol. Az legalábbis biztos, hogy a Google így tett, hiszen rendre ezzel a gyártóval készítteti el a legfontosabb készülékeket (például a Herot, sőt, a Nexus One-t is). Ezek a telefonok, mint egyébként a HTC legtöbb modellje, a felső kategóriába tartoznak, így ritkán találunk készüléket az - új áron - 100 ezer forint alatti kategóriában; a Windows Mobile-os oldalon ide tartozott a Touch2, de ide tartozik mostani tesztünk alanya, a Tattoo is.

Külső

Cikkünkben sokszor lesz szó a korábban már nálunk is járt Touch2-t, mivel a Tattoo sokban hasonlít hozzá – többek között abban is, hogy nagyon kicsi és könnyű: méretei 106×55×14 mm, tömege pedig 113 gramm.

Összeszerelése és kivitele is remek, tehát a HTC itt nem engedett a színvonalból. Színe szürkés (létezik fehér, fekete, barna és lila változata is), de nem egy árnyalatú, az alsó része felé sötétedik – az akkufedél alsó éléről pedig az Android kabalafigurája mosolyog ránk. A szemcsés hatást keltő festés nagy előnye, hogy egyáltalán nem gyűjti be az ujjlenyomatokat és valószínűleg hosszú távon a sérüléseknek is jobban ellenáll.

A kis méretért cserébe a kijelző méretével fizetünk: a Touch2-höz hasonlóan a Tattoonak is csak 2,8”-as érintőképernyője van, 320×240 pixeles felbontással. Ez alighanem sokat segített abban, hogy a készülék olcsó lehessen, viszont sokat ront a kezelhetőségan, különösen akkor, ha sokat gépelünk, és szeretnénk használni a teljes QWERTY billentyűzetet. A kijelző maga egyébként rezisztív elven működik, aminek előnye, hogy kesztyűben is használhatjuk, illetve ha szükséges, pálcikával vagy körömmel is vezérelhetjük – erre a kis méret miatt többször lesz szükségünk, mint azt elsőre gondolnánk.

Egyébként a kijelző méretét azért is kellett ilyen apróra venni, hogy maradjon hely alatta az érintőképernyős telefonhoz képest szokatlanul sok gombnak. Van először is két dupla billentyű – ezek sorban a kezdőképernyőhöz visznek vissza bennünket, a helyi menüt hívják elő, visszaléptetnek és elindítják a keresőt. Ezek alatt középen található a négy irányban dönthető, középen pedig egy gombbal rendelkező pad, ennek két szélén pedig a telefon felvételét és lerakását szolgáló gombok vannak (az utóbb egyben a Power és a lezárás funkciókat is ellátja). Miközben ezek a billentyűk a kijelzőtől veszik el a helyet, azt el kell ismernünk, hogy azért segítenek a kezelésben is.

A fentieken kívül még egy hosszúkás gomb került a telefon bal oldalára, amivel a hangerőt állíthatjuk. A kijelző felett egy hosszúkás rács mögött található az üzemállapotról tudósító LED, a felső élen a szabványos 3,5 mm-es fülhallgató-aljzat, az alsó élen pedig az USB port kapott helyett.

A hátoldalon a már említett kabalafigurán kívül a kamerát találjuk – ennek felbontása 3,2 Mpixel, és ugyan autofókusza van, de vaku nincs hozzá, tehát sötétben el is felejthetjük használatát. A kiemelkedő ezüstszínű keret egyébként sokat segít az objektív védelmében, így az remélhetőleg a zsebünkben sem fog összekarcolódni. Az elemfedelet eltávolítva az 1100 mAh-ás akkut láthatjuk, a SIM-kártya foglalata ez alá került, a microSD pedig (alulról nézve) bal oldalra csúsztatható be. Szerencsére ez utóbbihoz nem kell magát az akkut eltávolítani, tehát kis korlátozással menet közben is cserélhető a memóriakártya.

Belső

Az árszint alacsonyan tartása érdekében a HTC leginkább a belső alkatrészeken spórolt: a már említett kisméretű kijelző mellett a processzor is átlagos. 528 MHz-es Qualcomm 7225-ről van szó, ezt 256 MB RAM és 512 MB Flash ROM egészíti ki (éppen úgy, mint a Touch2 esetében). Ami a további hardvereket illeti, ezzel már nem spóroltak a HTC-nél: tettek a Tattooba Bluetooth és WLAN adaptert, iránytűt, A-GPS vevőt és FM rádiót is. A WLAN ugyan csak 802.11b/g kompatibilis, de ez ebben a kategóriában nem probléma. A már említett 1100 mAh-ás akkuval körülbelül 2 nap üzemidővel számolhatunk – már ha kihasználjuk az olyan extra szolgáltatásokat, mint például a mobilnet, a levelezés és a közösségi oldalak.

Mobiltelefonként a készülék természetesen GPRS, EDGE és HSDPA kompatibilis, az utóbbi esetében pedig legfeljebb 7,2 Mbps-os letöltési sebességre képes.