Sony Ericsson Aino teszt

Az igyekezet érthető, hiszen a régi szép időkben az SE neve egybeforrt a különleges, egy adott feladatra tökéletesen megfelelő mobiltelefonokkal. Gondoljunk csak a Cybershot szériára, amelynek tagjai a legjobb kamerás mobilok voltak, vagy a Walkman-családra, amely az MP3-lejátszós készülékek között jelentette a csúcsot. Sajnos éppen mobiltelefonként egyik sem volt a toppon – a kérdés tehát az, hogy vajon a mind multimédiás lejátszóként, mind fényképezőgépként használható Aino esetében sikerült-e ezen változtatni.

Külső

Az Aino nem tartozik az olcsó készülékek közé, és ára még magasabbnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy nem is okostelefonról van szó. Mindezért cserébe kidolgozása elsőrangú, és a dobozban érkező kiegészítők listája is a szokásosnál bővebb. Magán a készüléken és a töltőn kívül először is kapunk egy bölcsőt, amivel egyszerre tölthetjük és köthetjük számítógépünkre a telefont és a mellékelt bluetoothos adaptert. Aztán itt van maga ez az adapter, amely tulajdonképpen egy jó minőségű (A2DP) Bluetooh-headset, beépített FM-vevővel és csiptetővel. Ehhez csatlakoztathatjuk a szintén mellékelt jó minőségű, vezeték nélküli bedugós fülhallgatót. Végül, bónuszként még egy 8 GB-os microSDHC kártyát is kapunk, amelyen a fotók és a zenék kényelmesen elférnek.

Az Aino egy jól összerakott darab, nagyméretű kapacitív érintőképernyővel és kicsúsztatható billentyűzettel. A csúszka mechanikája masszívnak tűnik, remélhetőleg hosszú idő után sem kotyogósodik ki. Bár érintőképernyős készülékről van szó, egy szokásos alfanumerikus billentyűzet is rendelkezésre áll, ezen felül pedig a mobil bal élén fent egy +/- gombot( hangerőhöz, zoomhoz), lent pedig egy exponálógombot találunk. A készülék másik oldalán felül a Sony Ericssontól megszokott egyedi csatlakozót – Fast Portot, micro USB-t ne is keressünk -, a felső élen az érintőképernyőt aktiváló gombot, lent pedig a sztereo „hangrendszer” másik oldali hangszóróját találjuk. A hátoldalon a LED-es vakut és a 8,1 MPixeles kamera nyílását helyezték el.

A billentyűzet közepes osztályzatot érdemel: a gombok elég kicsit, közel is vannak egymáshoz, így inkább csak ujjunk élével nyomhatjuk be őket kényelmesen. Különösen igaz ez a felső részen elhelyezett kisebb gombokra. Szerencsére a nyomáspontot jól eltalálták, a félrenyomás gépelés közben gyakorlatilag kizárt.

Bár a mellékelt Bluetooth-headset egy külön készüléknek is tekinthető, szükségünk lesz rá, ha az Aino teljes funkcionalitását ki akarjuk használni. Sajnos magán a készüléken nincs külön hangkimenet, és adaptert sem kapunk, amivel a Fast Porthoz csatlakoztathatnánk egy standard fülhallgatót. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a telefonnak, de a headsetnek is feltöltve kell lennie, ha rádiót vagy zenét akarunk hallgatni, netán filmet nézni, úgy, hogy másokat nem zavarunk.

Belső

Az árszintnek megfelelően a Sony Ericsson nem spórolt a készüléken: 7,2 Mbps/2 Mbps-os HSPA, WLAN, Bluetooth, A-GPS, VGA-felbontású videokamera és 8,1 Mpixeles fényképezőgép is megtalálható benne. WLAN adaptere DLNA-kompatibilis, kár, hogy tudását csak akkor tudjuk kihasználni, ha számítógépünkre telepítjük a Media Go szoftvert, vagy ha PlayStation 3 is van otthon. Érintőképernyős kijelzője 3”-es képátlójú, felbontása 432×240 pixel. Sajnos az érintőképernyő nem mindenhol használható, a főmenüben például nem, ha viszont becsukjuk a készüléket, akkor az ilyenkor előkerülő multimédiás menüben már igen. A hardver Flash-alapú, a szokásos Sony Ericsson kezelőfelületet gond nélkül viszi, akadásokra, belassulásra nem kell számítanunk, és mivel több program párhuzamos futtatására nem igazán van lehetőségünk (természetesen a zenelejátszó tud működni a háttérben), így túlterhelni sem nagyon lehet a rendszert.

A készülék áramforrása egy 1000 mAh-ás akku, ez a gyári specifikációk alapján 300 órás készenlétet és 8,5 órás beszélgetési időt nyújt. A telefon memóriája microSD kártyával bővíthető, amelynek nyílásához csak a hátlap eltávolítása után férünk hozzá, de a kártyacseréhez legalább nem kell kikapcsolnunk a telefont. Bár a készüléknek 55 MB belső memóriája van, a filmek, zenék és fotók miatt ez biztos, hogy pillanatok alatt megtelik – ilyenkor jön jól a mellékelt 8 GB-os kártya.