Karbonn Titanium X okostelefon teszt

Hardver

Az előző oldalon már kiderült, hogy a külsővel komolyabb probléma nincsen, a belső viszont nem lett kellőképpen átgondolva. Vagy ha igen, akkor a mérnökök nem a legjobb módját választották a spórolásnak. A készülékház alatt ugyanis a MediaTek MT6589 teljesít szolgálatot, amely semmilyen szempontból nem nevezhető korszerű megoldásnak. Egyedül magok számában és működési frekvencia alapján veszi fel a versenyt az aktuális csúcsmodellekkel: négy Cortex-A7-es magot és 1,5 GHz-es működési frekvenciát kapunk. A processzor mellé 1 GB RAM került, a pixeleket pedig egy PowerVR SGX544MP dobálja fel a kijelzőre. Mindebből talán már sejthető, hogy a telefon semmi esetre sem tekinthető a teljesítmény bajnokának, és már most valószínűsíthető, hogy nemcsak a komolyabb játékok, hanem adott esetben a hétköznapi alkalmazások futtatása során is belefuthatunk néha egy kis megakadásba. A belső memória mérete 16 GB, amiből alapesetben 12,8 GB a felhasználható – és ezt szépen be is kell tudnunk osztani, mert bővítésre nincsen lehetőség. A telefon teljesítményét a szintetikus tesztek alapján a középkategóriás mobilok közé lőhetjük be.

Szerencsére kibontakozóban van egy trend, miszerint a gyártók már a relatív olcsó készülékek esetén sem a kijelzőn spórolnak. Persze egy 5 colos Full HD panel esetében elég idétlenül is nézne ki, ha TN-panelt kapnánk, azt minden esetre elégedetten nyugtáztuk, hogy a Karbonn, legalábbis ennél a telefonnál, IPS technológiát választott. A felbontással természetesen nincsen gond, a Full HD-nél nagyobb részletesség pedig egyenesen felesleges is lett volna – korábban, az LG G3 tesztjénél már láttuk, hogy egy izmosabb GPU sem feltétlenül képes arra, hogy tökéletesen meghajtson egy QHD panelt, a PowerVR SGX-et pedig alighanem teljesen a padlóra küldte volna a 2560×1440 pixeles részletesség. A színek szépek, a betekintési szöggel sincsen gond. Dicséretes, hogy a fényerő elég nagy: a 346 cd/m²-es érték elé jó ahhoz, hogy a kijelző tartalmát külső téren is jól lássuk. A színhelyességen viszont lehetett volna csiszolni: a fényerő függvényében 8400-8600K-s színhőmérsékletet mértünk, ami jóval hidegebb az optimálisnak tartott 6500K-nál. A kijelző előtti üveglap a specifikáció szerint „karcálló”.

A kommunikációs adapterek tekintetében a telefon a kategóriában elvárható szintet könnyedén hozza, egyedül az LTE-adapter az, ami hiányzik. A HSPA adapter elég gyors, 21/5,76 Mbps-os, a WiFi n-es, a Bluetooth pedig a 4.0 szabvány is ismeri. Plusz pont, hogy az A-GPS mellé még az NFC és az FM-rádió is befért. Szenzorokkal egyébként sem áll rosszul a mobil, a közelségérzékelő és fényérzékelő mellé kapunk többféle gyorsulásmérőt, G-szenzort és digitális iránytűt is. A microUSB port (megfelelő adapter csatlakoztatása esetén) OTG funkcióval is rendelkezik.