Mire figyeljünk LCD-tévé vásárlásakor?

A két éve még luxuscikknek számító LCD-tévékből mára tömegtermék lett, 32-40 colos méretben rengeteg típust találunk megfizethető árkategórián belül, ha pedig a pénz nem számít, akár 35 millióért is találunk LCD tévét. Összeszedtük, hogy melyek azok a jellemzők, amelyeket mindenképpen érdemes megvizsgálni a vásárlás előtt.

Képátló és felbontás

Elsőként mindenképpen azt kell eldönteni, hogy mekkora tévét szeretnénk. A képátló méretét elég jól behatárolja, hogy mennyit vagyunk hajlandók a tévére költeni, de emellett érdemes elolvasni a Milyen messziről nézzük a tévét? című írásunkat is, amelyből kiderül, hogy lakásunkba legfeljebb mekkora tévét érdemes vásárolni. Pillanatnyilag a 37 illetve 42 colos méret a legnépszerűbb.

Az optimális felbontás kiválasztása a panelmérettől is függ, de összetett kérdés. Szerencsére úgy fest a helyzet, hogy a készülékek ma már legalább 1366×768 pixeles részletességre képesek, de rengeteg Full HD, azaz 1920×1080 pixeles megjelenítő is kapható. A felbontást a specifikációból leshetjük el, de a gyártók a tévéket különféle logókkal is megjelölik, amelyek alapján tájékozódhatunk. Az LCD-k esetében a HD Ready a kisebb, a HD Ready 1080p és a Full HD logók a nagyobb felbontást jelölik. Döntésünknél vegyük figyelembe a képátlót, a leggyakrabban használt jelforrást, valamint azt is, hogy milyen messze ülünk majd a tévétől! 40 col fölött, vagy akkor, ha a tévére számítógépet, játékkonzolt vagy Blu-ray lejátszót kötünk, ajánlott a teljes HD felbontás, ha viszont leginkább tévét vagy DVD-t nézünk majd, jobb képminőséget kapunk, ha a kisebb részletességű panellel szerelt tévét választunk.

Fontos tudni, hogy az 1366×768 pixeles tévék is képesek fogadni a Full HD felbontású jelet, amit az elektronika egyszerűen lekonvertál a panel fizikai felbontására.

Fényerő, kontrasztarány

Sokan a tévék e két paraméterét tartják a legfontosabbnak, s bár ezzel lehet vitatkozni, a kontrasztarány jelentősége vitathatatlanul nagy. Az alapelv egyszerű: minél nagyobb a fényerő és minél nagyobb a kontrasztarány, annál jobb a kép – de azért vizsgáljuk meg ezeket a paramétereket közelebbről is.

A nagy fényerő akkor fontos, ha a tévét nappal is nézzük, és ilyenkor nem tudunk, vagy nem akarunk besötétíteni a szobában. Egy kb. 300-350 cd/m²-es érték bőven elég nappali fényviszonyok mellett is – ezt a teljesítményt a tévék 99%-a lazán teljesíti.

A kontrasztarány sokkal trükkösebb. Korábban remekül használhattunk ezt az adatot a tévék összehasonlítására, manapság azonban a gyártók szinte kivétel nélkül dinamikus értéket közölnek a specifikációban, ami a háttérvilágítás erősségének folyamatos változtatásán alapszik. A statikus kontrasztarány adatok pedig lassan a részletes specifikációkból is eltűnnek. A dinamikus kontrasztarány nem egzakt mérőszám, hiszen minden gyártó más és más algoritmust használ, s persze nem kötik az orrunkra, hogy pontosan milyet, így a kontrasztaránnyal biztosan csak adott márkán belül hasonlíthatjuk össze a tévék tudását. Könnyen előfordulhat, hogy ugyanazzal a panellel az egyik gyártó készüléke 15 000:1-es, míg a konkurens modell 30 000:1-es dinamikus kontrasztarányt nyújt.

Az újabb tévék között már akad pár modell, amely a normál helyett LED-es háttérvilágítást használ – ezek a tévék drágábbak, de teltebb színeket képesek megjeleníteni, vékonyabbak és kedvezőbb a fogyasztásuk is.

24p, 100 Hz és overscan

A tévék képminőségét az elektronika, azon belül is a képfeldolgozó processzor képessége határozza meg leginkább. Ennek a lapkának a feladata például az, hogy a bejövő analóg tévéadásból használható minőségű képet varázsoljon, vagy, hogy a Blu-ray filmeket eredeti sebességükkel, rángatózások nélkül jelenítse meg. Azt tudnunk kell, hogy az LCD-k képe tévéadásra nem ideális, LCD-tévétől semmiképpen ne várjunk a plazmákéhoz hasonló képminőséget normál felbontású műsorokkal vagy DVD-vel. Bár a gyártók számtalan megoldást fejlesztettek ki a minőség növelésére, ezek az algoritmusok többnyire többet rontanak a képen, mint amennyit javítanak. Két kivétel van, a 100 Hz-es képmegjelenítés és a 24p.

A 100 Hz-es megjelenítésre képes elektronika a meglévő képkockák közé újakat számol ki, amelyek beillesztésével folyamatosabbnak látjuk a képernyőn a gyors mozgásokat. Ez valóban így van, de bizonyos esetekben a gyengén interpolált képsorok rossz minőséget adnak: a képernyő alján futó fehér feliratok például helyenként zöldes vagy pirosas elszíneződést kaphatnak, míg a gyorsan mozgó képrészleteknél csökkenhet a részletesség, ami különösen a nagy kontrasztú helyeken lehet zavaró. A 100 Hz-es technológia a Blu-ray filmeknél az un. judder (ugrálás) jelenségét is csökkenti, de erre a célra van egy sokkal jobb megoldás, a 24p – amellyel a filmek akadozástól mentesen, eredeti képsebességüknek megfelelően játszhatók le. Próbáljuk ki a kiszemelt tévét mindenféle kombinációban: 100 Hz-es képmegjelenítéssel, 24p-vel, különböző erősségű zajszűréssel, valamint ezek kombinációival is.

Amennyiben a tévét játékkonzollal vagy számítógéppel is szeretnénk összekötni, fontos, hogy az elektronika HDMI bemenetet használva pixelpontosan, overscan nélkül is képes legyen megjeleníteni a képet. Ellenkező esetben a kép 5%-a nem lesz látható, ami bőven elég például arra, hogy a Windows tálca eltűnjön. A HD Ready 1080p logóval ellátott tévék biztosan képesek erre (ez feltétele a logó használatának), az 1366×768 pixeles felbontású tévék viszont többnyire nem. Erre mindenképpen érdemes rákérdezni!