Lenovo IdeaPad S10 teszt

A Lenovo és a noteszgépek története igazán dicséretesnek mondható, különösen ami az Európában is elérhető modelleket illeti. A kínai óriásvállalatnak ugyanis sikerült úgy megvásárolnia az IBM noteszgép-üzletágát, hogy megőrizte annak arculatát és hírnevét, sőt, minőségét is. Így a mostani modellek továbbra is a legjobb üzleti notebookok közé tartoznak.

Időközben azonban megjelent egy új kategória, a netbookoké, amire a Lenovo jó ideig ügyet sem vetett. Ha a hazai képviselők hozzáállása a globális szemléletet tükrözi, akkor valójában egyáltalán nem is érdekelte őket ez a piac, hiszen véleményük szerint a netbookok igazából nem sok mindenre jók. Amiben persze egy X200s birtokában mi is egyetértenénk velük, ám akiknek nincs hirtelen sokszázezer forintja egy kicsi és jól hordozható noteszgép megvásárlására, azok inkább netbookot vettek. A keresletet látva pedig a Lenovo is úgy érezte, hogy üzletileg mégsem lenne szerencsés kihagyni ezt a termékkategóriát a portfólióból, úgyhogy tavaly ősszel - az utolsók között - ők is bemutatták az IdeaPad-ot, rögtön kétféle méretben is: a 8,9”-es az S9, a 10”-es pedig az S10-es nevet kapta. Jelen tesztünk alanya az utóbbi szériába tartozik.

Külső

Netbook fronton elég nehéz különlegeset alkotni – a kis méretek, az ergonómia és főleg az alacsony ár iránti igény eléggé megköti a tervezők kezét. Persze a Lenovo nem engedheti meg magának sem a szürkeséget, sem az igénytelenséget, és ez érződik az IdeaPad-on is: anyagai az igényesebb fajtából valóak, és összeszerelése, dizájnja is komolyabb, nem annyira „játékgép”, mint például az első Eee PC 700-asok voltak.

Az általunk tesztelt modell piros-fehér színösszeállítást kapott (de létezik kék-fehér, szürke-fehér és teljesen fehér változat is), ebből a fehér matt, a piros viszont csillogó fényű. A fedélbe süllyesztett Lenovo felirat jól néz ki, krómszínű fóliája azonban nem valami tartós, elég hamar elkezdett lekopni. Az IdeaPad nem túl nagy: méretei 250x184x31 mm, tömege pedig 1154 gramm, a mellékelt 3 cellás akkuval. Azonban ez az akku mindössze 28 Wh energiát tárol, ez pedig alig több, mint két órányi (2:08) működésre volt elég tesztünk során, ami elég gyenge eredménynek számít (a 24 Wh-ás akkut használó Acer Aspire One 2:44-et bír). A kijelző zsanérja meglehetősen nagy átmérőjű, remélhetőleg strapabíró is, mivel ennek belső súrlódása tartja csukva a fedelet, amit apró műanyag tappancsok védenek attól, hogy a kijelző és a billentyűzet összeérjen.

Nagyon tetszett, és netbookoknál valódi különlegességnek számít a bővíthetőség: a készülék alján pár csavar kioldásával nemcsak a memóriafoglalathoz, de a merevlemezhez is hozzáférünk, így szinte kockázat és szaktudás nélkül is megoldható ezen részegységek cseréje.

Ahogy a többi netbook, úgy a Lenovo esetében sem állíthatjuk, hogy a világ legkényelmesebb billentyűzetével van dolgunk, de igazából komolyabb problémánk nem volt vele.

A Windows XP alatt a tapipad is jól dolgozott, ám a „gyorsbekapcsoláshoz” használt Linuxnál katasztrofális volt ennek használhatósága, ráadásul sehol sem sikerült az érzékenység beállítását lehetővé tevő ablakra, csúszkára vagy hasonlóra bukkannunk.

Két plusz gomb került még a billentyűzet fölé, a jobb oldalival a vezeték nélküli adaptert tudjuk ki- és bekapcsolni (mégpedig egyszerre a WLAN és a Bluetooth adaptert), a másikkal pedig a gyakran használt alkalmazásokat érhetjük el. A WiFi és BT pontosabb beállítására egyébként az Fn+F5 kombináció szolgál, ennél egy kis menüből választhatjuk ki, hogy melyik adapter milyen állapotban legyen.