Sharp AQUOS LC-52XS1E teszt

Képminőség I

A gyári beállításokban pozitívan csalódtunk, a normál színprofilt kiválasztva 6563 K-s színhőmérsékletet, 2-es gammát és 252 cd/m²-es fényerőt mértünk, ezek mind jónak számítanak. A színek ugyan túlszaturáltak voltak, de közel egyenlő és nem túl nagy mértékben. Az optimális beállításokat a következőkben találtuk meg: háttérfény 5, kontrasztarány 30, fényerő 2, szín 0, tónus -2, képélesség 5(SD) illetve -3 (HD), színtartomány speciális, színhőmérséklet alacsony, 100 Hz ki (analóg forrásnál ízlés szerint be), aktív kontraszt ki, gamma 3-as mód, DNR ki. Ha azt szeretnénk, hogy a tévé fényereje alkalmazkodjon a környezeti fényviszonyokhoz, kapcsoljuk be az OPC-t.

Ezekkel a beállításokkal 250 cd/m²-es fényerő mellett 2028:1-es kontrasztarányt mértünk. Az LC-52XS1E panelje a LED-eket 256 régióba csoportosítja (ez nem gyári adat). Így a korábbi LED-es tévékhez képest a local dimming precízebb alkalmazását vártuk – és meg is kaptuk. Bár a menüben például sokkal jobban megfigyelhető az egyes területek eltérő fényerőssége, normál körülmények között nem rossz az eredmény. A szélsőséges helyzetek persze továbbra is megfektetik ezt a technológiát.

Hogy kikapcsolt vagy bekapcsolt local dimming mellett kapunk-e jobb képet, azért nagyban függ egyéni ízlésünktől is. A technológiát használva a fekete szín láthatóan mélyebb lesz, tökéletesen fekete szín megjelenítésekor pedig a LED-ek teljesen kikapcsolnak.

A fényerő eloszlása a LED-ek ellenére sem egyenletes. Középen egyenletes, ezzel nincs baj, azonban nagyobb fényerőnél a kép széleinél és a sarkokban is gyengébb a megvilágítás. Érdekes módon sötét árnyalatoknál a sarkokban ennek éppen ellenkezője igaz.

A tesztképeink ezúttal is (szándékosan) túloznak, normál használat közben sokkal kisebb a differencia.

Képminőség II

Gyakorlatilag közhely, hogy minél nagyobb a képátló annál gyengébb a normál felbontású tartalom minősége – erre szerencsére az AQUOS LC-52XS1E rácáfolt. Távolról sem nevezhető a tévéadás képe tökéletesnek, azonban, ha minden képjavítót kikapcsolunk, 4 méterről egészen élvezhető a kép, az átlaghoz képest a Sharp LC-52XS1E mindenképpen jobban teljesít. Normál felbontású digitális tévével illetve DVD-vel gyakorlatilag ugyanez a helyzet.

A tévébe új 100 Hz-es képfeldolgozó algoritmus került, amely a scanning backlighttal kombinálva (a háttérvilágítás nem folyamatos, hanem régiónként pulzál) az utánhúzás szempontjából nagyon jó eredményt ad. Hatása mégsem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, véleményünk szerint túlságosan is lágyítja a kontúrokat.

Ha valaki megveszi ezt a tévét, bizonyára nem okoz gondot számára egy Blu-ray lejátszót is beszerezni mellé – ezzel a párossal tökéletes képminőséget kapunk. A tévé 24p-s, ha a DVD lejátszó is támogatja ezt, mindenképpen érdemes használni, mert a 3:2-es pulldown a méretből is adódóan nem a tévé erőssége. A nagyfelbontású digitális tévéadások megjelenítése szintén jó, ám felfedezhetőek tömörítési hibák. Ez szintén nem a tévé számlájára írható, ez is a nagy képméret velejárója.

PC-s összeköttetéssel szintén nagyon jó képet ad a tévé, de nem az alapbeállításokkal. 60 Hz-es képfrissítésnél például 1:1-es leképezést választva sem kaptunk teljes képernyős képet – ennek okára nem jöttünk rá. 50 Hz-es, 30i illetve 24p-s képfrissítésnél nem volt gond a mérettel. A képélességet -3-ra állítva kapjuk a legjobb képet, ennél magasabb értékkel ne próbálkozzunk, mert egyből jelentkeznek a túlzott élesítés jelei. (Ez leginkább a betűk széleinél fedezhető fel; ha filmet nézünk, vagy játszunk, akkor nem annyira.)

Korábban már említettük, hogy a LED-es háttérvilágítás miatt a tévé a szokásosnál nagyobb színteret képes lefedni, azonban szemmel nem vettünk észre jelentős változást a normál és a széles színtartomány beállítások között (ez a menüből választható). A színeket viszont mindkét esetben jónak találtuk.

Menürendszer

A tévé szoftvere a korábban tesztelt Sharp tévékével (AQUOS LC-37XL8E, AQUOS LC-52HD1E) azonos, viszont több beállítási lehetőséget tartalmaz. Pluszt főleg a részletes képbeállításoknál kapunk: állítható például a gamma, a bőrszín, valamint a RGBCMY komponensek erőssége és árnyalata is.

A sebességgel továbbra sem vagyunk megelégedve, de ezt leszámítva a menürendszer jól használható – és magyarul is tud. Apróság, de akinek nem tetszik a kékes háttér, az megváltoztathatja vörösre, zöldre vagy szürkére a szövegek mögötti ablak színét.
Az extrák közül az Eco módot érdemes kiemelni (lassabb indulás, de alacsonyabb fogyasztás, illetve néhány energiatakarékos szolgáltatás), valamint hasznos opció az OPC is – erről korábban már volt szó. A Sharp tévék specialitása, hogy az OPC mozgástere, azaz a minimális és maximális fényerő is beállítható.

A távirányító ugyanaz, mint amit az AQUOS LC-52HD1E-hez kapunk, az ott leírtak továbbra is érvényesek.

Az AVC hátoldalán lévő USB csatlakozó USB stickeket és merevlemezeket is tud fogadni. A használat jellegéből adódóan erre a dugaszra csak ritkán van szükség; szerencsére nem kell feltétlenül hátul nyúlkálni, mert van USB csatoló a tévé jobb oldalán is. Az LC-52XS1E az adattárolón lévő jpg és mp3 fájlokat látja, ebből a képnézegetés lehetőségét tartjuk hasznosabbnak. A képek betöltési sebességével és a kezeléssel nem volt gondunk.

Összegzés

Kétségtelen, hogy a Sharp jól összerakta a tévét, amely számítógépről vagy Blu-ray lejátszóról meghajtva tökéletes képet ad, s emellett – főleg méretéhez képest – a normál felbontású tartalmakat is megfelelően kezeli. (Majdnem) három milliót viszont nem adnánk érte, ennyiből inkább választanánk egyet a mozi hangulatát is jobban idéző vetítős alternatívák közül. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy aki leszurkolja az árát, az nem fog az LC-52XS1E-ben csalódni.

A tévé adatlapja itt található.

A Sharp AQUOS LC-52XS1E-t, a Sharptól kaptuk tesztelésre. A tévé ajánlott végfelhasználói ára 2 890 000 forint.