MSI Wind Top AE2220 teszt

Az egyre népszerűbbé váló all-in-one kategória igen hosszú múltra tekinthet vissza: már több évtizede is készültek olyan számítógépek, ahol a kijelző, a billentyűzet és maga a számítógép egy házban kapott helyett (kis túlzással a Commodore 64 és a Spectrum is lehet egybegép, habár ott a kijelző szerepét még a tévé töltötte be). A modern idők első igazán népszerű ilyen konfigurációja az első iMac volt az Apple-től, ami 1998-ban jelent meg. Mivel ez még CRT kijelzőt használt, bőven volt hely a többi hardver elhelyezésére. Kicsit később jelentek meg a G4 majd a G5 iMacek, ezek már LCD kijelzőt használtak, és leginkább az utóbbi dizájnja az, amit egyrészt a mai iMacek, másrészt az ezt másoló egyéb all-in-one masinák követnek – köztük az MSI Wind Top AE2220 is.

Az MSI-nek nem ez az első próbálkozása ezen a piacon, de az eddigi gépekkel nem ért el túl nagy sikert. Ennek egyik oka az lehet, hogy a korábbi gépekben jórészt Atom processzor dolgozott – gyakorlatilag nettopokról volt tehát szó, hasonló gépekről, mint az általunk is tesztelt Acer Revo R3610,. Azzal a különbséggel persze, hogy míg az utóbbiban a gyenge processzort többé-kevésbé ellensúlyozta az NVIDIA Ion lapkakészlet, addig az MSI kisebb modelljei semmivel sem voltak gyorsabbak egy netbooknál (ez ki is derült ez a monitor nélküli Wind NetTop D130 tesztünkből).
Az AE2220 viszont egy 22”-es kijelzővel már komolyabb darab, amelytől elvárható a HD videolejátszás vagy az egyszerűbb játékok használatának lehetősége is. A Wind Top AE2220 ennek megfelelően „rendes” számítógépet tartalmaz, Core 2 Duo processzorral és NVIDIA Ion lapkakészlettel – elég teljesítményt nyújt tehát ahhoz, hogy kihasználhassuk a 22”-es, Full HD felbontású érintőképernyő nyújtotta lehetőségeket.

Külső

A Wind Top AE2220-t megnézve látható, mennyire sokat fejlődött az MSI az utóbbi egy évben. Bár a dizájn nem teljesen eredeti, látható például az ASUS Eee Top hatása, ez nem baj, mert a gép nagyon jól néz ki, igényesen van összerakva, és nincs rajta egyetlen gagyi, hivalkodó megoldás sem. A gépház leginkább hangsúlyos eleme természetesen a kijelző, amit egy vaskos fehér keret vesz körbe – az alsó vastagabb rész magában foglalja a hangszórókat, a mellékelt távirányító érzékelőjét, de azért is szükség van rá, hogy a képernyőt felemelje kissé az asztal síkjához képest.

Az egész gépet körbefogja egy vastag átlátszó plexilap is, amely egyben láb(ak)ként is szolgál. Ennek a mélyedéseibe rejtették az üzemállapotról és a merevlemez működéséről tudósító LED-eket, amelyeknek igazából csak a fényét látjuk, ahogy megcsillan az adott LED-hez tartozó, bemart piktogramon. A hatás elegáns és jól is látható – nem úgy, mint a gombok esetében. A kijelző kereténél ugyanis hat gombot helyeztek el, ebből egy a ki- és bekapcsolást végzi, a többi viszont a kijelző beállítását szolgálja (illetve a legalsóval ki is kapcsolhatjuk azt, anélkül, hogy magát a gépet „lelőnénk”). A baj az, hogy ezek nem világítanak, így a plexibe bemart, süllyesztett ikonjaik is alig láthatóak.

Ettől az egy hibától eltekintve azonban elégedettek voltunk az AE2220 külsejével, még a hátsó, kihajtható talp is jól sikerült, masszív és stabilan megtartja a gépet, amit viszont sajnos falra nem szerelhetünk: egyrészt hiányzik róla mindennemű rögzítési pont, másrészt a csatlakozók jó része is hátulra került.

A harmadik, hátsó láb alatt található fedél alatt a mini-PCIe foglalatok lapulnak, ebből tesztpéldányunkban az egyiket a vezeték nélküli hálózati adapter foglalta el, a másik szabad volt – ide szerelhetünk például 3G-s modemet vagy TV-tunert is (az antennacsatlakozást előkészítették). A csatlakozók feletti kis ajtó mögött a SODIMM foglalatokat találjuk – az általunk kipróbált gépben mindkettő foglalt volt, így a memória legfeljebb cserével bővíthető.

A szellőzőnyílások a gép tetejének jobb oldalára kerültek, és a műanyag rácsozat mögött felismerhető a noteszgépekből ismerős hőcsőves-rézlamellás megoldás is.