LG GD880 Mini mobiltelefon teszt
Hardver
Az GD880 alkatrészei közül a legérdekesebb a kijelző, ami, mint már említettük, 3,2”-os, azaz érezhetően kisebb, mint az olyan Androidot futtató drága készülékeké, mint a HTC Desire vagy a Samsung Galaxy S. Ugyanakkor felbontása meghaladja azokét, mert 854×480 pixel megjelenítésére képes, ami azt jelenti, hogy rendkívül éles képe van. Bár színei a TFT miatt nem versenyezhetnek az OLED kijelzőkkel, a képminőségre mégsem lehet panaszunk, egyedül a napfényben való láthatóságon kellene javítani.
A kijelző mellett érdekes lehet még a 330 MB-nyi beépített memória, amire jócskán fér fotó, zene és feljegyzés – de ha megtelik, a telefon memóriáját természetesen 32 GB-ig bővíthetjük microSDHC kártyákkal. A hálózati kapcsolatokról a 7,2/2 Mbps-os sebességre képes HSPA és 802.11b/g kompatibilis WLAN adapter gondoskodik (természetesen a DLNA is támogatott), de van még Bluetooth, A-GPS és FM rádió is.
A fényképezőgépe 5 Mpixeles, automata fókuszos és 30 fps sebességű VGA felbontású felvételek készítésére is képes, ami (szerencsére) ma már nem számít extrának.
Kezelői felület
A GD880 az LG S-class felületét használja – hasonlóan például a KM900 Arénához, amely egyébként is több szempontból a Mini elődjének tekinthető. Na persze nem arról van szó, hogy ugyanaz a kezelőfelület köszön ránk, hiszen az LG azért nem hagyott fel a fejlesztéssel. Eltüntették például az Arena esetében még oly előremutatónak tűnő kocka oldalaira „felhajtogatott” kezdőképernyőket, és helyette egy sokkal hagyományosabb, három lapból álló kezdőképernyőt hoztak létre. Erre a megszokott módon pakolhatunk ki minialkalmazásokat és ikonokat, amelyeket ráadásul a készülék megrázásával még szépen össze is rendezhetünk, ha túl nagy lenne a kuszaság.
A képernyőn lent egy fix ikonsor van, amely igencsak hasonlít az Arenában használtra – vagy éppen a nemrég tesztelt Samsung Galaxy S-re, még a funkciók sorrendje is megegyezik. Hogy ki kitől másolt, az most mindegy, a lényeg, hogy ez alaposan megkönnyíti a kezelést, már csak azért is, mert mint említettük, a fizikai gombok hiányában mindent az érintőképernyővel kell megoldanunk.
A négy ikon felett egy halványszürke sáv jobb szélén a Feladatkezelő gombját érjük el, amellyel egy pillanat alatt ugrálhatunk a futó alkalmazások között – hiszen a készülék képes a multitaskingra.
A képernyő legaljára két nagyobb méretű gomb került, amelyek közül a jobb oldalival egyrészt a beszélgetéseket fejezhetjük be, másrészt a főmenübe léphetünk vissza vele, az aktuálisan futó program bezárásával. A bal oldali gomb funkciója a helyzettől függően változik, a főképernyőn például ezzel vehetjük fel a hívást.
A képernyő felső részére kattintva egy gyorsmenü hívható le, amivel az alapvető beállításokat érhetjük el, így például ki- és bekapcsolhatjuk a Bluetooth-t, a WLAN-t, beállíthatunk ébresztést, elindíthatjuk a zenelejátszót és így tovább. Az utolsó érdekesség a Gyors parancsikon nevű funkció, amely lehetővé teszi, hogy kedvenc programjainkat egyszerűen gesztusokkal indítsuk el.
A programokkal zsúfolt főmenü három lapból áll, ezeket ujjunkkal lapozhatjuk át, és sorrendjüket is tetszés szerint megváltoztathatjuk. Mivel nem okostelefonról van szó, a lista igazából nem bővíthető.
