Sharp LE320 (LC-32LE320E) LCD-tévé teszt

Képminőség

Ahogy az előző oldalon már írtuk, a Sharp nem saját panelt használ az LE320-as tévékben, és ez több helyen meg is látszik. A VA panel esetében az egyetlen dolog, amiben nem rosszabb papíron a Sharp ASV-jénél, az a betekintési szög, persze igazából az szinte semmit nem számít, hogy a panel látószöge 176 vagy 178 fokos, a gyakorlatban oldalról nézve úgyis fakulnak valamelyest a színek és csökken a kontrasztarány, ha egy LCD-tévét egy plazmatévével hasonlítunk össze.

A megvilágítás egyenletessége nem tökéletes, ez a fehér képen és a barna tesztkép esetében is jól látszik. Különösen sötétben, sötét képpel rossz az eredmény, mert bevilágítás minden sarokban megfigyelhető, ráadásul elég nagy mértékben: 4:3-as illetve 2,35:1-es filmek esetben sajnos ezt nem lesz olyan nehéz észrevenni.

Az árnyalatokkal, annak ellenére, hogy a tévé a színhelyesség terén nem remekelt, komolyabb probléma nem volt, a fekete-fehér színátmenetben néhány kisebb egyenetlenség ugyan volt, de elszíneződést nem tapasztaltunk. Hozzá kell tennünk, hogy ez csak abban az esetben igaz, ha a kontrasztot nem visszük túlzásba, 60-as érték felett ugyanis a világos árnyalatok enyhén rózsaszínesek lesznek.

A kis méretből adódóan az analóg tévéadások részletessége jó, a képhibák és a felméretezésből eredő gyakori mellékhatások (életlen, fakó kép) pedig sokkal kevésbé látszanak, mint 40-42 colon – főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a legtöbb lakásban a 32 colos tévétől sokkal messzebb fogunk leülni, mint az optimális lenne. A képélesítést tévéadásokkal akár maximálisra is felemelhetjük (7), az elektronika még ekkor sem fog túlzásokba esni. A zajszűrés azonban továbbra is egy olyan dolog, amit ajánlott kikapcsolva tartani: az LE320 esetében sem sikerült jól eltalálni az algoritmust, amelyet, ha bekapcsolunk, sok hasznos részletet is kiemel a képzajjal együtt. Az analóg adásra vonatkozó megállapítások természetesen akkor is érvényesek, ha DVD-t illetve digitális SD tévéadást nézünk – sőt, e két esetben még jobb is a helyzet, mert a képanyag (jó esetben) nem tartalmaz képhibákat. A 100 Hz-es képmegjelenítést a Sharp egész ügyesen szokta megoldani, az LE320-as szériában pedig az elmosódást 100 Hz-es scanning backlight is csökkenti. A 100 Hz-es képalkotás kikapcsolható, a pulzáló háttérfény viszont mindenképpen aktív marad – ez a legkevésbé sem baj, hiszen többször írtuk már, hogy az elmosódások ellen ez a módszer a leghatékonyabb, ami ráadásul különösebb mellékhatások nélkül működik.

Szerencsére a 100 Hz-es képfrissítést kikapcsolva is alig van utánhúzás, a gyakoribb képfrissítés ráadásul látszólag nem is javít a helyzeten. Ha ennek ellenére kérjük a köztes képkockák kiszámolását, akkor a mozgások folyamatossága tökéletes lesz – mi továbbra is a 100 Hz kikapcsolása mellett döntenénk, de amint korábbi Sharp-tévé tesztjeinkben utaltunk rá, a Sharp 100 Hz-es megoldása pillanatnyilag az egyik legjobb, így egy próbát esetleg lehet tenni vele.

A nagyfelbontású tartalmaknál mindenképpen figyeljünk arra, hogy amennyiben 1:1-es megjelenítést szeretnénk választani, akkor azt nem tudjuk csupán a képarány megváltoztatásával elérni – a gyártó korábban nálunk járt tévéivel ellentétben ez a beállítás nem a képarányok közé került, hanem HDMI Scan néven a globális beállítások között található meg. Itt az underscan opciót kell kiválasztani, ha pixelpontos megjelenítést szeretnénk. HD tartalommal a részletességgel alapvetően jó, de nem tökéletes, ráadásul ehhez az is kellett, hogy az optimális beállításoknál a részletességre, ne pedig a kontrasztarányra optimalizáljunk. Sajnos mint sok más belépő szintű tévénél, úgy a Sharp LC-32LE320E-nél is kizárja egymás a jó kontraszt és a tökéletes részletesség. A tévénél a 100 Hz-es képfrissítés és a 24p egyszerre látszólag nem lehet aktív, de csak a menü csalóka, köztes képkockák kiszámolását 24p mellett is kérhetjük. A képélességnél szintén nem derül ki egyértelműen, de a 0-7 közötti skálán a 3-as beállítás jelenti az alapállapotot, amikor a tévé nem is élesíti a képet és nem is mossa el.

Játékra nem ajánlott az LC-32LE320, mert az input lag alapból 80 ms körüli, amit kikapcsolt képjavítókkal is legfeljebb 60 ms-ra tudunk leszorítani, ami átlag alatti. (Stratégiai játékoknál persze nem gond a késlekedés.) Az minden esetre sokat sejtet, hogy a Sharp korábban nálunk járt tévéivel szemben a színprofilok között nincsen játék mód, valamint, hogy a tapasztalataink alapján még kikapcsolt képjavítókkal is látni, hogy – PC-s összeköttetés esetén – az egér mozgására a tévé késve „reagál”.

Hangminőség

A tévére két apró méretű hangszóró került, amelyek lefelé és hátrafelé sugároznak. Az összteljesítményük 20 watt, ami teljesen átlagos. Mélynyomó nélkül arra természetesen semmi esély, hogy az akciófilmeket szépen szólaltassa meg a tévé, és a zenelejátszó funkciót sem igazán tudjuk kiélvezni. A normál tévéadásokhoz éppen elég amit kapunk, de a normálisnál kicsit is nagyobb hangerőt beállítva a dobozhang jelleg azonnal hallható. Cserébe recsegést és torzítást legalább nem hallottunk.