Nokia C7 mobiltelefon teszt

Hardver

Az Androidhoz vagy iPhone-hoz szokott közönség számára a C7 legszokatlanabb alkotóeleme a kijelző lesz, amely nHD felbontású, azaz 640×360 pixeles. Ez a Nokia esetében a szabványos felbontások egyike, ami sajnos a mai csúcstelefonok között elég alacsonynak számít (Androidnál 800×480, az iPhone 4-nél pedig 960×640 pixel áll rendelkezésre). A különbség nem nagy, de látható, még szerencse, hogy az AMOLED panel egyébként szép színekkel, kontraszttal és napfényben is megfelelő láthatósággal rendelkezik.

A telefonban egy 680 MHz-es processzor dolgozik, 256 MB RAM társaságában, a 3D-s feladatokhoz pedig külön gyorsító áll rendelkezésre. Bár ezek a specifikációk alacsonynak tűnhetnek az 1 GHz-es Snapdragonokhoz képest, a valóságban a C7-en nem érződik, hogy lassú lenne, a képernyő mozgása folyamatos, és a 720p-s videók felvétele is akadásmentes. Szintén hibátlan a támogatott videofájlok lejátszása – a mobil sebességével tehát nem nagyon lesz problémánk.

A már említett 256 MB RAM mellett 8 GB flashmemória is található a készülékben, ezt tudjuk microSD kártyával kiegészíteni. A két tároló külön „lemezként” jelenik meg, és ezeken felül még 1 GB saját memória is rendelkezésre áll a névjegyeknek, SMS-eknek és más adatoknak. A külön letöltött szoftvereket egyébként mindhárom memóriára telepíthetjük, így tehát nincs olyan korlátozás, mint például a Froyo előtti Android esetében volt, és az is valószínű, hogy egyhamar nem fogunk kifogyni a tárhelyből.

A kapcsolódási lehetőségek között megtalálható a HSPA 10,2/2 Mbps sebességekkel, a 802.11b/g/n kompatibilis WLAN és a Bluetooth 3.0 is. Az igazi különlegesség a microUSB port, amely USB On-the-go támogatással is rendelkezik, azaz USB kulcsot is csatlakoztathatunk hozzá, és leolvashatjuk az azon található adatokat. Ez jól hangzik, igazán kár, hogy a Nokia a C7 dobozából kimaradt az ehhez szükséges adapter (az N8-hoz adnak ilyet, de a C7 mellé külön kell megvenni). A további, ebben a kategóriában már megszokott funkciók egyike sem hiányzik: van A-GPS, FM rádió és digitális iránytű is. Érdekes plusz, hogy még FM adó is rendelkezésre áll, amivel a telefon hangját a közeli FM-vevőkre továbbíthatjuk. Jól jöhet például az ilyesmi autóban, ahol a telefonon tárolt zenéket tudjuk így meghallgatni, vagy a navigációs utasításokat kihangosítani. A telefon hátoldalán található kameramodul 8 MPixeles állóképek készítésére képes, mozgóképet pedig legfeljebb 1280×720 pixeles felbontással tud rögzíteni, 25 képkocka/másodperces sebességgel.

Kezelői felület

Nehéz dolga volt a Nokia mérnökeinek, mivel egyszerre kellett valahogy az Androiddal és az iOS-szel versenyképes kezelőfelületet alkotni az Symbian^3-hoz, és megőrizni az eddigi „Nokia-arculatot”. Szemmel láthatóan inkább az utóbbira koncentráltak a fejlesztők, a C7 felülete ugyanis eléggé hasonlít a korábbi érintőképernyős Nokia mobilokéra – de szerencsére sokkal jobban működik.

A telefon kezdőképernyője és menü tehát ismerős lesz a korábbi Nokia érintőképernyős telefonok (például 5800, N97, és így tovább) használóinak. Kezdőképernyőből most három áll rendelkezésre, ezen a számon változtatni nem tudunk, és a konfigurálhatóság is elmarad a konkurens megoldások testreszabhatóságától. A képernyőkre mi magunk pakolhatunk ki úgynevezett webeszközöket, amelyek mind egy-egy sort foglalnak el az álló helyzetű képernyőn (fektetve pedig két hasábot kapunk) – így összesen 18 feltölthető helyünk van. A programok, internetes könyvjelzők megjelenítése kicsit nehézkes, mert csak úgy férünk hozzá ezekhez, ha a Hivatkozás névre hallgató „webeszközt” használjuk. Ezen négy alkalmazásnak és/vagy könyvjelzőnek van hely, segítségével egy iPhone-os kinézetű kezdőképernyőt is készíthetünk.

Azt, hogy éppen melyik képernyőn vagyunk, az alul középen elhelyezett, három pöttyöt tartalmazó gomb mutatja. Az egyes képernyők között ennek megérintésével is válthatunk, de természetesen az ujjunkkal is lapozgathatunk közöttük. Érdekes módon a váltás nem úgy történik, mint mondjuk az Androidnál, ahol a képernyő követi az ujjunkat, hanem hirtelen: a képernyő egészen addig mozdulatlan, amíg végig nem húztuk az ujjunkat rajta, majd egyszer csak átugrik a másik oldalra. Ezt nem a hardver gyengesége okozza, „direkt” van így.

A középső gomb megnyomásával a főmenühöz jutunk, aminek testreszabhatósága viszont már jobb az Androidnál vagy az iPhone-nál: lehetőség van például többszintű könyvtárszerkezet létrehozására, listás és ikonos elrendezésre, stb. A menüben található elemek egyébként szintén ismerősek a korábbi Nokiákból, így a legtöbb felhasználó a minden helyzetben elérhető Súgó nélkül is boldogulhat a C7-tel.

Az alapszolgáltatások közé tartozik még a középső gomb hosszú lenyomásával elérhető Feladatkezelő, ami most már a futó alkalmazások előnézetét is megjeleníti.

Szövegbevitelre kétféle billentyűzet áll rendelkezésre. Ha álló helyzetben van a készülék, akkor a régi numerikus telefonbillentyűzetet kapjuk meg, fektetve pedig a QWERTY-s változatot. Ez utóbbi jól működik, de a más rendszerekről érkezőknek megszokást igényel, hogy például az ékezetes karakterek előhívásához először be kell ütnünk az ékezetet (a jobb oldalon található gombokkal), majd az alapbetűt. Külön billentyűzetet kell előhívnunk a szimbólumokhoz és a számokhoz. Ezzel igazából nincs baj – azzal viszont már igen, hogy bárhova is kell szöveget beírnunk, egy külön képernyő nyílik meg a szövegbox számára.