ZTE V9 Light táblagép teszt

Hardver

Látszik, hogy a ZTE-nek tetszik az Blade sikere, és a gyártó úgy gondolta, hogy a V9 esetében elég lesz csak egy nagyobb kijelzőt beszerelni a hasonló eredmény eléréshez. Sajnos ez hibás elgondolás volt, ugyanis a kijelző rossz, egyetlen pozitívuma, hogy maximális fényereje elég magas. Kontrasztja közepes, felbontása viszont kifejezetten alacsony, 800×480 pixel – azaz pont ugyanakkora, mint a Blade-nek volt, csak éppen 7”-os méretben. Ennek következtében a képek, betűk elég pixelesek, az igazi problémát viszont az okozza, hogy a rezisztív, nem multitouchos képernyővel sok programot nem tudunk úgy vezérelni, ahogy szeretnénk. Nincs például csiptetős zoom, tehát az ezt igénylő szoftverek (például Angry Birds) használatáról le kell mondanunk, és ujjunk mozgását sem követi olyan szépen a tablet, mint a kapacitív változatok esetében.

A többi hardver alapvetően a Blade-ből származik, így például a V9 Lightban is egy 600 MHz-es Qualcomm MSM7227-es processzor dolgozik. Ez ugyan nem különösebben gyors, de arra elég, hogy a V9 alapfunkcióit akadozásmentesen végrehajtsa. Az Adreno 200-as GPU sem egy mai darab. Ami plusz a ZTE mobiljához képest, az az, hogy a CPU már 512 MB memóriával gazdálkodhat, és ugyanennyi a tárhely mérete is (utóbbi természetesen bővíthetjük microSD kártyával). A Quadrant tesztprogram segítségével 393 pontot mértünk, ami nagyjából megfelel a Blade-ének, a gyakorlatban pedig ez annyi tesz, hogy bonyolultabb weboldalaknál, játékoknál tapasztalhatunk akadozásokat, több szoftver együttes futtatásánál vagy aktív háttérképeknél pedig szinte garantált a döcögés.

Ami a kapcsolódási lehetőségeket illeti, itt egész komplett csomagot kapunk: 7,2/5,76 Mbps-os HSPA adaptert, Bluetooth-t, WLAN-t és FM-rádiót, ezeken kívül A-GPS vevőt és helyzetérzékelőt. A V9 3 Mpixeles kamerája autofókuszos, mozgóképet pedig 640×480 pixeles felbontásban tud rögzíteni – nem túl jó minőségben.

Kezelőfelület

A V9 Light azon táblagépek közé tartozik, amelyek tényleg inkább nagyra nőtt mobilnak tekinthetők (ebben hasonlít a Galaxy Tabra), és ez abban is látszik, hogy egészen minimális változtatásokkal az Android 2.2-es verzióját futtatja.

Mivel a ZTE csak hardvert gyárt, így az operációs rendszer alapvetően a gyári kezelőfelülettel érkezik, az újdonságok sora egészen minimális. Ezek egyike a lezáró képernyő, ami a megszokott, két oldalról behúzható gombok helyett egy összetolható harmonikát kapott (de funkcióiban ugyanazt nyújtja).

Kezdőképernyőből öt áll rendelkezésre, ezek testreszabása a többi androidos készülékkel megegyező módon történik, azaz könyvtárakat, minialkalmazásokat és shortcutokat is kipakolhatunk rájuk, illetve lecserélhetjük a háttérképeket is. Ennél extrább dolgok, például témák nincsenek, a képernyők sorrendjét sem cserélhetjük meg, és nincs áttekintő nézet sem.

A képernyők kötelező részét képezi az alul (fekvő helyzetben jobb oldalon) található menü, amely öt ikont tartalmaz. Ezek feladata balról jobbra haladva a következő: a főmenü előhívása, a tárcsázó aktiválása, a névjegyek, az SMS-ek és a levelezőkliens behívása. Ezek az ikonok egyébként a főmenüben is elérhetőek, természetesen itt a bal oldali első ikon egy házzá változik, amivel az aktuális kezdőképernyőre léphetünk vissza.

Szintén standard androidos funkció, hogy a felső státuszsor lehúzható, így elolvashatóak a különféle értesítések, de a hasznos beállítási lehetőségeket (Wi-Fi, 3G ki- és bekapcsolása, GPS, stb.) itt nem kapjuk meg.

Szövegbevitelre a szokásos androidos billentyűzet mellett egy intelligens, T9-es rendszert használó másik is rendelkezésre áll, amelyen a swype is működik, ráadásul még magyarul is tud! A billentyűzet standard QWERTY kiosztás mellett dupla (QW-ER-TY) és mobiltelefonos (ABC-DEF) kiosztásba is átkapcsolható, de még érdekesebb extra, hogy karakterfelismerés is rendelkezésre áll, így ujjunkkal is írhatunk be szöveget.

A karakterfelismerő is tud magyarul, de ez inkább csak érdekes, mint hasznos dolog, mivel a virtuális billentyűzet sokkal gyorsabban használható.