Panasonic VIERA VT30 (TX-P50VT30E) 3D plazmatévé teszt
3D
A tavalyi mezőnyben a VT20 egyértelműen a mezőny legjobbja volt, ha 3D megjelenítésre került a sor, ezért bizonyos értelemben a VT30-cal csak vesztenivalója van a Panasonicnak, de, hogy a poént előre lelőjük, valószínűleg a 2011-es tévék között is a japán gyártó tévéje lesz a 3D megjelenítésben az etalon. A VT30 aktív shutteres megoldással állítja elő a képet, azaz a rendszer a tavalyihoz képest gyakorlatilag semmit sem változott. Gyanítjuk, hogy nem is fog, mert a passzív rendszer jelenlegi formájában csak az LCD-tévékkel működik, plazma panel elé nem igazán lehet a polarizációs szűrőt telepíteni.
Ami a menüt és a 3D üzemmód bekapcsolását illeti, ez semmit sem változott, így ezekre a dolgokra részletesen ezúttal nem is térünk ki: legyen elég annyi, hogy a frame-by-frame 3D-t (Blu-ray) a tévé automatikusan felismeri, side-by-side tartalom (set-top-box) esetén pedig nekünk kell a térbeli megjelenítést aktiválni. Természetesen a tévé ismeri valamennyi, a 3D szabványban rögzített megjelenítési módot.
A tévéhez két szemüveget mellékel a Panasonic, ezek a tavalyi modellhez hasonlóan könnyűek és dizájnosak. A tévé mindkét szem számára 100-100 képet jelenít meg másodpercenként, ami azt jelenti, hogy a szemüveg is ennyiszer zár – szemenként. A szemüveg érezhetően sötétít a képen, és a színhelyességet is megváltoztatja, amellett persze, hogy a panel viselkedése is megváltozik 3D módban.
De kezdjük rögtön a legtriviálisabbal; a szembe jutó fényerő csökken, ha szemüvegen keresztül nézzük a képet, amelynek köszönhetően a részletesség is gyengébb a sötétebb terülteken. A TX-P50VT30E nem is emel sokat a fényerőn, ha 3D-be kapcsolunk, így érdemes manuálisan is néhány fokozatot (2-3 fokozatot) emelni ahhoz, hogy valóban előbújjanak a részletek. Ezzel egyébként még mindig jól láthatóan sötétebb lesz a kép 3D-ben, így a környezetet mindenképpen célszerű elsötétíteni.
Térbeli megjelenítésnél is nagyon jól látszik, hogy az elektronika és a panel főleg a sötétebb színek megjelenítésekor szenved, a szürkeárnyalatok vizsgálatára használt tesztábrán ugyanis azt vettük észre, hogy az utolsó harmadban illetve a nagyon világos helyeken enyhén kékesek a színek. (Továbbra is az előző oldalakon megadott optimális beállításokkal használtuk a tévét, professzionális módban, annyi eltéréssel, hogy a fényerőn növeltünk 3 egységet.) A színhelyesség láthatóan pontatlanabb 3D-ben – műszeres kalibrációval persze lehet segíteni a dolgon, azt viszont el kell fogadni, hogy a THX profil 3D-ben nem jelent garanciát a tökéletesen pontos színekre.
Ami a 3D élményt illeti, ezt alapvetően több dolog is befolyásolja. Az egyik az, hogy a tévé kerete tükröződik, ami nem jó pont – 3D-ben kívánatos lenne a matt keret, mert ha esetleg világosban nézzük a tévék, akkor nagyon zavaró, ha a kávában tükröződik valami. A másik fontos dolog a crosstalk; de ez igazából csak lenne, mert a VT20-ashoz hasonlóan a VT30 is csak egészen minimális, gyakorlatilag láthatatlan mértékben produkálja ezt a jelenséget. Az 50 colos képátló nyilván sokat nyomott a latba, hogy a térérzetet jónak ítéljük meg. A szemüvegvezérlés gyakorlatilag tökéletesre sikerült, szemüvegben sem érezni a kép vibrálását erősebbnek, mint nélküle.
2D-3D konverzió
A tavalyi 50 colos VT20-ashoz képest extra, hogy a tévé 2D-3D átalakításra is képes, de a Panasonic mérnökei érzésünk szerint ezt a feladatot egyelőre nem tudják olyan jól megoldani, mint a konkurensek. Ez egyébként véleményünk szerint nem akkora baj, mert jó 3D-s képet 2D-s anyagból igazából egyetlen gyártó sem tud kreálni. Inkább a valódi 3D tartalmat kellene jobban „nyomni”, és ebben a Panasonic szerencsére élen jár, reméljük a jövőben is több olyan akció lesz, mint amilyen a május végén zajló Rolad Garros élő 3D közvetítés volt, amit idehaza a UPC hálózatán nézhettek 3D-ben a 3D tévék tulajdonosai.
A látottak alapján bátran kijelenthetjük, hogy a konkurenciának idén is igyekeznie kell, ha el akarják érni azt a 3D képminőséget, amit a Panasonic nyújt, de az azért még érdekes, hogy a TX-P50VT30E képe hogyan viszonyul az LCD-k között kiválónak számító, az LG által „nyomott” passzív rendszerhez. A helyzet az, hogy részben a nagyobb képátló miatt a TX-P50VT30E képét éreztük jobbnak összességében, de a különbség csak nagyon minimális volt. A plazma természetes színei és a Full HD felbontás együtt kb. annyit számítanak, mint amennyit az LG hozzá tud tenni a 3D élményhez azzal, hogy tévéje képe tökéletesen remegésmentes, cserébe azért, hogy részletessége valamivel kisebb.
