Ainol Novo 7 Paladin táblagép teszt

Hardver

Az Ainol olcsó táblagépe, a Novo 7 Paladin nem a piacon megszokott ARM architektúrára épül, hanem a MIPS-re, amely kevésbé elterjedt jelenleg az androidos készülékekben, így kicsit foghíjas a szoftveres támogatottsága.

A Paladinban az Ingenic által gyártott JZ4770 Xburst processzor van, amely 2011 év közepén jelent meg. Az 1 GHz-en üzemelő chip 65 nm-es gyártástechnológiával készült, ezzel némileg elmaradottabb a Tegra 3-nál, amely már 40 nm-es. Ezzel a csíkszélességgel a processzor nagyjából 250 mW teljesítménnyel dolgozik. Az alkalmazott JP4770-es támogatja a 1080p-s H.264-es videók dekódolását is. Bár a rendszer sebességével gond nincs, a benchmark adatok alapján a JZ4770 processzor leginkább a belépőszintet erősítheti a későbbiekben is.

A processzorhoz a gyártó a Vivante által gyártót GC860-as GPU-t licenceli, amely nem a legújabb, legizmosabb grafikus egység a tabletek világában, viszont ebben az árkategóriában átlagosnak mondható, teljesítménye pedig elfogadható a maga 444 MHz-es órajelével.

Az Ice Cream Sandwich – merthogy az van a készüléken – nem rendelkezik akkora memóriaigénnyel, mint a Honeycomb, így bőven elég volt a ma már minimumnak számító 512 Mbájtot a készülékbe helyeznie a gyártónak (ez egyébként több is, mint amit ebben az árkategóriában megszokhattunk). Érdekes ugyanakkor, hogy több rendszerdiagnosztikai program is csak 335 Mbájt memóriát jelzett ki; az kérdéses, hogy a gyártó a specifikációval csalhatott-e, vagy esetleg valamelyik rendszerfolyamat rejti el a hiányzó 177 Mbájt memóriát. Az adattárolásra szánt hely viszont legalább tényleg megvan: a programok telepítésére összesen 1 Gbájt áll rendelkezésre, ebből 257 Mbájt már foglalt első bekapcsoláskor a sok előre telepített program miatt. A multimédiás tartalmaink tárolására 6 Gbájt áll rendelkezésre összesen, ezt tudjuk microSD kártyával további 16 Gbájttal bővíteni, ha szükségét érezzük.

A fényes felületű, 7”-os kijelző különösebb karcálló védelmet nem kapott, ennek ellenére elsőre nem tűnik olyannak, amelyre minden érintés veszélyes lenne a karcok szempontjából. A 800×480-as felbontás nem mondható soknak, hiszen sok esetben látni a csúnya pixeleket a képernyőn. A gyártó adatai alapján a betekintési szög 150°-os, de felülről nézve nagyobb a betekintési szöge a kijelzőnek, mint alulról, ahol már kisebb szögben is csúnyán elsötétül a képernyő.

Ami kifejezetten kellemes csalódás, az az, hogy a kijelző kapacitív érintőfelületet kapott, így ellehet felejteni a stylust és az erős nyomkodást. Az érintésre egészen jól reagál a rendszer, nem igazán van érezhető késleltetés, valamint a pontosság is megfelelő. A leírások alapján öt érintést képes kezelni a panel egyszerre, ez azonban valójában inkább csak kettő, a teszter alkalmazások legalábbis többet nem tudtak kihozni belőle.

A hátlap alatt egy 4000 mAh-es akkumulátor foglal helyet, amellyel 4-5 óra aktív használat gond nélkül kihozható, minimális használat mellett készenléti állapotban pedig akár 3-4 napot is képes üzemelni a tablet, ami nem olyan rossz teljesítmény.

A Paladin b, g, és n szabványú WiFi-t is képes lekezelni, azonban GPS-t és beépített 3G-t nem kapott. Az utóbbi azonban akár pótolható is, egyes Huawei modemeket képes USB-n keresztül lekezelni.

Szoftver

Nemrég járt nálunk az ASUS Transformer Prime, amely első Ice Cream Sandwich-et futtató tabletként hirdeti magát, igaz, a 4.0.3-as frissítés csak január második felében érkezett meg hozzá. Ezzel szemben az Ainol Novo 7 Paladin már december végén megjelent a kínai boltok polcain, ráadásul már akkor az Android 4.0.1-et futtatta. Rendkívül kedvező ára mellett elsőre meglepő lehet az, hogy a legfrissebb szoftver került rá, de azt azért hozzá kell tennünk, hogy a kínai gyártók nagyon ráálltak erre a módszerre, a legújabb készülékek már sorra ICS-sel indulnak útjukra a gyárakból.

A rendszer sebességével nem igazán van gond, szépen és kényelmesen gördül a menü, de a lapok váltogatása sem okoz gondot, annak ellenére, hogy kiadás előtt a gyártó telepakolta mindet widgetekkel, ikonokkal. Mielőtt azt hinnénk, valamilyen más készülékről átportolt Androidról van szó, meg kell jegyezni, hogy került a gépbe néhány olyan funkció is, amit máshol még nem láttunk.

A lezárt képernyőn a lakatot például nemcsak feloldásra lehet használni, hanem a kör szélein másik hét féle alkalmazás is indítható azonnal. Egy másik érdekesség, hogy egy teljes képernyős alkalmazás elindításakor az alsó menüsor teljesen eltűnik, és azt újra előcsalogatni úgy tudjuk, ha alulról felhúzzuk a képernyőre.

A kis képernyőfelbontás több ponton is érezteti hatását, hiszen az ikonok viszonylag nagyok, a jobb alsó sarokban felnyitott beállítás panel pedig a képernyő felénél is több területet elfoglal.