Panasonic E5 (TX-L42E5E) LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontraszt

Az, hogy a Panasonic IPS panelt használ a tévében, előre determinálja, hogy kiváló kontrasztra nem számíthatunk. Kis előrelépés azonban van a tavalyi E3/E30-as szériákhoz képest, 0,15 helyett 0,13 cd/m² a legmélyebb fekete, amit a tévé optimális beállítások mellett nyújtani tud. Ezt fontos hozzátenni, mert, amint az előző oldalon már említettük, a dinamikus, normál és mozi színprofilok esetében a dinamikus kontrasztarány is működik, ami ugyan mélyebb feketét eredményez, azonban 20%-os fényerő alatt gyakorlatilag lenullázzuk velük a részletességet. Játék módban pedig az alacsonyabb gamma miatt csökken a részletesség, igaz, nem annyira drámai módon.

Röviden tehát mind a fekete, mind a kontrasztarány elmarad attól, mint amit a legjobb LCD-k nyújtani tudnak, VA alapú panelekkel ugyanakkor az IPS-t használó tévék között a Panasonic TX-L42E5E nem teljesít rosszul.

Szürkeárnyalat

Az árnyalatok megjelenítése összességében nem lenne rossz, a szürke semmilyen tartományban nem mutatott például elszíneződést, ugyanakkor a dinamikus kontrasztarány illetve játék módban az optimálisnál alacsonyabb gamma azt eredményezte, hogy a tesztábrán már jóval a kijelző széle előtt elértük a feketét – ami újabb bizonyíték arra, hogy a True Cinema (és a játék) módot nem számítva a részletesség a sötét helyeken nem teljes.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A TX-L42E5E esetében a LED-ek oldalt helyezkednek el (a tavalyi típusokban még lent és fent voltak a fényforrások), az egyenletes elosztást ennek ellenére a Panasonic mérnökei kifejezetten jól oldották meg, sem a sötét képeknél nincsen zavaró bevilágítás, sem a fehér képeknél nem tapasztaltuk azt, hogy a sarkokban drasztikusan csökkent volna a fényerő. Ha mindenképpen hibát akarunk keresni, akkor azért találhatunk: a fekete tesztábránál a sarkokban több fény szűrődött be, de ennek mértéke nem volt vészes szerencsére, még 2,35:1-es filmet nézve sem mondanánk zavarónak. Clouding ezt leszámítva gyakorlatilag nincs.

A betekintési szögről, mivel a panel alapjai azonosak a tavaly nálunk járt E30-as modellben alkalmazott panelével, nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy jó, de nem kiváló. Ennek oka egyrészt az, hogy oldalról nézve a sötétebb helyeken nő a fényerő (ami óhatatlanul a kontraszt csökkenéséhez vezet), másrészt pedig az, hogy a vörös árnyalatok oldalról már inkább bordónak látszanak. A helyzetet ráadásul még az is rontja, hogy maga a panel az áltagosnál jobban tükröződik.

Képminőség – SD

A 42 colos képméret ellenére az elektronika egész jó munkát végez, persze a Panasonictól azért ennél jobbhoz vagyunk szokva, a gyártó plazmatévéi esetében azért egészen másképpen néz ki a normál felbontású kép 42 colon. A TX-L42E5E dolgát nehezíti az alacsony kontraszt és a gyenge fekete, mert így a tipikus képhibák az átlagosnál jobban látszanak (ami persze nemcsak a Panasonic LCD-ire jellemző, hanem minden olyan termékre, amelyben IPS panel működik). A kép elmosottsága szerencsére csak átlagos és a színek sem fakulnak ki – ráadásul ezeken a dolgokon a menüben könnyen lehet segíteni.

Nagyobb viszont a probléma olyankor, amikor a képen gyorsan mozgó objektumok vannak, mert ebben az esetben az elmosódás már jobban látszik. Egy sportközvetítés, ha nem is élvezhetetlen SD felbontásban, messze nem ezen a tévén mutat a legjobban. A filmek esetében (akár kábeltévét, akár DVD-t nézünk), viszont még nem kényszerülünk túl nagy kompromisszumra.

Képminőség – HD

A Full HD felbontású tévék természetesen akkor vannak igazán elemükben, ha nagyfelbontású tartalmat nézünk rajtuk. Ez igaz a Panasonic TX-L42E5E-re is, amelynek a képe gyönyörű, feltéve, hogy a képélességet legalább 3-ra csökkentettük – dinamikus és normál módban ugyanis a képélesítés annyira erős, hogy az már komolyan rontja az élvezeti értéket. A vörös alulszaturáltsága optimális beállításoknál szinte egyáltalán nem érzékelhető, viszont a dinamikus kontraszt, helyesebben annak kikapcsolhatatlansága miatt mindenképpen be vagyunk szorítva a True Cinema színprofilba, más beállítással ugyanis a zömmel sötétebb jeleneteket tartalmazó filmeknél (például a Mátrix) a részletesség csökkenése már eléggé zavaróan hat. A gyorsan mozgó objektumok részletessége HD felbontásnál viszont már egészen jól megmarad – de fenntartjuk, hogy sportműsorokhoz találunk jobb tévét is a TX-L42E5E-nél.

Mozgóképfelbontás

A Blu-ray lemezen érkező tartalmak lejátszásához a 24p adott, viszont a tévé csak egyszerű képismétléssel 2:2 pulldown mellett játssza le az ilyen filmeket, azaz minden képkockát kétszer jelenít meg egymás után. Ebből következik az is hogy az elektronika nem tud köztes képkockákat kiszámolni, így a képfrissítés csak és kizárólag a háttérvilágítás villogtatása miatt háromszorozódik meg, 150 Hz-re.

Bár a dinamikus színprofil használata erősen ellenjavallt, azért a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a scanning backlight egyedül ezt kiválasztva nem aktív, minden más esetben kötelező használnunk, a dinamikus kontraszthoz hasonlóan ez a funkció sem kapcsolható ki-be. Szerencsére ez nem igazán zavaró, mert egy olyan fícsörről van szó, ami a képminőséget negatívan biztosan nem befolyásolja – sőt, ennek ellenkezője érvényesül, hiszen dinamikus módban 700 sor körüli a mozgóképfelbontás, egyébként pedig 850 soros.

PC/játékkonzol

Az overscan kikapcsolható, és természetesen 1:1-es megjelenítést is választhatunk. A Panasonic TX-L42E5E normál színprofillal 40 ms feletti input lagot produkál, játék módot kiválasztva azonban ezt 27 ms-ra cöskkenthetjük.

Hangminőség

Mélynyomók nélkül és az elődhöz képest valamivel kisebb fizikai méretű hangfalakkal a Panasonic tévéje hang terén természetesen nem tud nagyot alkotni. A hang minimális mértékben már közepes hangerőn is torzít, és a doboz jelleget sem sikerült eltűntetni. A mély hangok hiányát már nem is említjük…