Panasonic E5 (TX-L42E5E) LCD-tévé teszt

Belső

A Panasonic saját LCD-paneleket gyártó üzemmel is rendelkezik, a legtöbb készülékébe így saját gyártású panelt szerel. Ez így van az E5 esetében is, ami alapvetően pozitívum, már csak azért is, mert teljesen biztosak lehetünk abban, hogy IPS panel kerül a tévébe. Kicsit sajnos árnyalja a képet, hogy emiatt az üzleti politika miatt hiába képviseli a belépő szintet a tévé, 200 ezer forint feletti árával drágának számít, így az árérzékeny vevők szemében, különösen a koreai versenytársakkal szemben, hátrányból indul.

Az E5-ös széria panelje természetesen Full HD felbontású, azonban a képjavítók egy részét a Panasonic kispórolta a tévéből, mások pedig csak az alapot nyújtják. 24p például van, de csak 2:2 pulldown mellett. A tévé köztes képkockákat nem tud számolni (azaz nem 100 Hz-es), a megjelenített képkockák száma mégis 150 másodpercenként, amit a Panasonic scanning backlight alkalmazásával ér el.

A Panasonic termékpolitikája alapján a belépő szintet képviselő tévéknél tavaly sajnos elég kevés volt a beállítási lehetőség (sőt, még a középkategóriában is), ez azonban megváltozott 2012-ben. Bár alapesetben a képbeállítások között az E5-ös szériánál is csak keveset kapunk, a Beállítások menüben a Speciális módot engedélyezve már a fehéregyensúlyt és a gammát is állíthatjuk (viszont az IFSccc-hez képest még mindig kevesebb a lehetőség). További változás, hogy a színprofilok listájából a fénykép mód kikerült – ennek igazából persze nem is volt sok értelme, mert a képjavítókra fotók nézegetésénél sincsen szükség, tehát kiválóan megteszi helyette a játékgép mód a továbbiakban; a lehetőségek: dinamikus, normál, mozi True Cinema és játék.

Sajnos sem a vezérlés sem a panel nem tökéletes. Utóbbi legnagyobb problémája, hogy a vörös szín, ha csak egy nagyon kevéssel is, de élénkségben elmarad az optimálistól, míg a vezérlés legnagyobb részt azért vérzett el, mert a True Cinema és a játék módot leszámítva a dinamikus kontraszt mindenképpen aktív, aminek a hatása az, hogy a gamma elcsúszik, a sötétebb területeken pedig a részletesség adott esetben (tartalomtól függően) teljesen elvész. A True Cinema profil érdekessége még, hogy színhőmérséklet helyett bővített színkezelő menü került bele.

True Cinema színprofilnál 2,2-es gamma mellett 7000K-s színhőmérsékletet, 145 cd/m²-es fényerőt és 3,9-es átlagos deltaE-t mértünk – ez utóbbinak illene azért 3 alatt lenni. A legjobb beállítások eléréséhez nem kellett sok mindent változtatni, azonban a végeredmény még mindig messze van a tökéletestől. A fehéregyensúly finomításával RGB: 4/0/-5 valamivel gyengébb fényerő mellett 0,13 cd/m²-es feketét, 1153:1-hez kontrasztot és 6600K-s színhőmérsékletet kapunk. A képjavítókat természetesen ezúttal is kikapcsoltuk.